Több ezer menedékkérő, köztük kísérő nélküli kiskorúak szenvednek a magyar hatóságok és a távol tartásukra kitalált rendszer erőszakosságától, illegális visszaküldéseitől és jogellenes fogva tartásától – áll az Amnesty International mai jelentésében.

A JELENTÉS

A „kvótanépszavazás” előtt megjelent Kiszolgáltatott remény: Magyarország kitartó támadása a menekültek és migránsok jogai ellen című jelentés szerint több száz menedékkérőnek kell hónapokon keresztül várakoznia megalázó körülmények között a déli határnál. Azokat pedig, akik bejutnak az ország területére visszaküldik Szerbiába vagy jogellenesen fogva tartják.

„Orbán Viktor a jogállamiság elvét felcserélte a rettegés elvére. Intézkedéseinél, amelyekkel szándékosan akadályozza, hogy a menekültek és migránsok Magyarországra jussanak, még ijesztőbbek az ellenük és a nemzetközi védelem intézménye ellen intézett támadásai.” - mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.

„A szörnyű bánásmód és a menekültügyi rendszer útvesztői egy cinikus játszma részei, hogy a menedékkérőket távol tartsák a minden eddiginél jobban ellenőrzött határoktól. A népszavazási kampány közben pedig a mérgező idegenellenes retorika minden eddiginél nagyobb méreteket ölt.”

„A kormány kifejezetten akadályozza, hogy bárki is nemzetközi védelemhez juthasson miközben a legkiszolgáltatottabbak ellen gyűlöletet gerjeszt, a magyar társadalomban pedig félelmet. Bár a kormány gyakran éppen a magyar emberek biztonságára hivatkozik, a valóságban a menedékkérő számára biztosított biztonságos és legális útvonalak tudják jobban garantálni a magyarok és a menekülő emberek biztonságát.” - mondta Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

A jelentés alapját egy Szerbiában, Magyarországon és Ausztriában folytatott kutatás képezi, amely során 143 emberrel, legnagyobb részük menekült és migráns, készült interjú. Beszámolóik elkeserítő képet festenek a Magyarországra belépni és azon keresztül utazni szándékozókat váró körülményekről. Magyarországon tavaly óta az irreguláris határátlépés bűncselekmény, a menedékhez való hozzáférés pedig rendkívül korlátozott.

2015 szeptemberében Magyarország befejezte a szerb határra felállított kerítés építését (később ezt meghosszabbították a horvát oldalon is), és elfogadott egy sor olyan jogszabály-módosítást, amely lehetővé tette, hogy érdemi vizsgálat nélkül döntsenek a menedékkérelmek elfogadhatatlanságáról. Jelenleg két, konténerekből álló tranzitzónában vizsgálják a kérelmek elfogadhatóságát és tartják a menedékkérőket a szerb-magyar határon. Naponta összesen csak 30 ember kérhet nemzetközi védelmet ezeken a helyeken, emiatt több száz embernek kell megalázó körülmények között várakoznia a határon vagy a túlzsúfolt szerbiai befogadó állomásokon. Az Amnesty International vizsgálatakor több mint 600-an vártak összetákolt sátraikban a magyar-szerb határon, sokan közülük hónapok óta.

Egy Horgosnál várakozó menedékkérő, aki idős feleségét egészen Afganisztánból cipelte idáig ezt mondta: „22 napja várakozunk, és nem úgy fest, hogy holnap bejutunk.” Egy másik, 18 napja a táborban lévő menedékkérő pedig azt kérdezte: ”A háború, a fájdalom elől menekülünk. Akkor miért kezelnek minket itt állatként?”

Mivel a hivatalos eljáráshoz való hozzáférés rendkívül korlátozott, a menedékkérők egy része az irreguláris határátlépést választja. 2016 júliusától azonban azokat, akiket a magyar határtól számított 8 kilométeren belül fognak el, azonnal visszaküldik Szerbiába. A „visszakísérések” jogellenesek, és teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az illetőknek védelemre és adott esetben a speciális szükségleteik miatt segítségre lenne szüksége. Amióta ez a szabály érvényben van, a hivatalos statisztikák szerint a korábban irreguláris határátlépések miatt indított büntetőeljárásokat szinte teljesen felváltották ezek a „visszakísérések”.

Néhányan azok közül, akikkel az Amnesty International beszélt elmesélték, hogy túlzott erőt alkalmaztak velük szemben a „visszakísérés” közben: menedékkérőket vertek, rugdostak meg és kergettek meg kutyákkal. Egy menedékkérő látta, ahogy a rendőrök egy, a határon átjutó férfit megvertek. A rendőrök figyelmeztették őket: „Bármit megtehetünk veletek, ha panaszkodtok, senki sem fog hinni nektek.”

Egy kísérő nélküli 17 éves fiú elmesélte, hogy a rendőrök 10 kilométerrel a határ után fogták el. „A csoportunkban lévő egyik férfi lábát úgy megrúgták, hogy az eltört.” - mondta.

Az egyedül, családjuk nélkül utazó férfiakat a tranzitzónákban gyakran négy hétig is fogva tartják. Legtöbbjük kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánítják, miután a „biztonságos harmadik országon”, Szerbián keresztül érkeztek. Mivel Szerbia nem veszi őket vissza, a tranzitzónákból visszaküldöttek számára nincs más esély, mint egy másik utat találni az EU-ba.

Azok, akik átjutnak a tranzitzónán menekültügyi őrzött befogadó központokba vagy nyitott befogadó állomásokra kerülnek, gyakran igen rossz körülmények közé. A kutatás során meglátogatott táborokban alig voltak biztosítva a legalapvetőbb szolgáltatások, így a gyerekek számára a foglalkozások és oktatás, illetve az egészségügyi ellátás is hiányos. Előfordult, hogy kísérő nélküli kiskorúkat felnőtt férfiakkal szállásoltak el.

A tolmácsok hiánya, a hosszadalmas és bonyolult menekülteljárás gyakran leküzdhetetlen akadályt jelent a menedékkérők számára.

A fogvatartás továbbra is rutineljárás, a kutatás idejében a nagyjából 1200 regisztrált menedékkérő 60%-a volt menekültügyi őrizetben. Egy afgán menedékkérő azt mondta: „Amikor megérkeztem, azt gondoltam, hogy Magyarország Európa, és talán jó lesz itt nekem. De rájöttem: itt egyszerűen utálnak minket.”

Többszöri kérés ellenére sem engedélyezték az Amnesty International számára a belépést a kiskunhalasi menekültügyi őrzött befogadó központba. A szervezetnek azonban sikerült több korábbi fogvatartottal interjút készítenie, akik a rendőrök és a biztonsági személyzet által elkövetett verésekről és fenyegetésekről számoltak be. Egy afgán menedékkérő szerint legalább 30 embert vertek meg abban a négy hónapban, amíg ő ott volt. Egy Kiskunhalason megvert palesztin menedékkérő szerint: „A rendőrség és a biztonságiak tudják, hogy van egy csomó kamera, ezért olyan helyekre viszik az embereket, amiket nem látnak a kamerák.”

A Magyarország által a menekültek és menedékkérők számára a határon és az ország területén okozott szenvedés nagysága, és a jogszabály-módosítások miatt 2015 decemberében az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen. Az eljárás még nem ért véget.

„Ahelyett, hogy szégyellné magát a hatóságok által elkövetett nemzetközi jogsértések miatt, Orbán Viktor inkább büszkén vállalja ezeket, és követendő példaként állítja más országok elé. Ha ezt továbbra is hagyják, még több kiszolgáltatott menekülő ember fog szenvedni.” - mondta John Dalhuisen.

„Az európai országoknak a felelősségvállalás, és nem Orbán útját kell követniük. Ha nem sikerül érdemben fellépni Magyarország uniós jogot sértő intézkedéseivel szemben, akkor csak még jobban megerősödnek az idegengyűlölő és populista erők, ami komoly fenyegetést jelent a jogállamiságra és az emberi jogokra Európában.”

A jelentés angol nyelven itt érhető el.