Az Obama elnök vezetésével megtartott csúcstalálkozón apró előrelépés ugyan történt, de a menekültválság valódi nagyságához képest ez csak minimális elmozdulás a jó irányba.

A világ vezetői nagyobb elkötelezettséget vállaltak az áttelepítésekben, a humanitárius támogatások folyósításában, a menekültek oktatásában és munkához való juttatásában. Ezek a felajánlásokat – amelyek nagyban elmaradnak a valódi szükségletektől – az ENSZ hétfői kudarcba fulladt csúcstalálkozója után tették az országok.

„Az eheti csúcstalálkozók egy dologra voltak jók: megmutatták, hogy ez még mindig egy politikai válság. Kevés kivételtől eltekintve a világ vezető országai képtelenek voltak felnőni a feladathoz, elégtelen vállalásaik miatt továbbra is több millió menekült élete marad teljesen kilátástalan – mondta Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára.

„A gazdag országok nem tehetnek csak annyit, hogy felajánlanak némi pénzt, és odébb sétálnak. Az áttelepítésekre globálisan felajánlott 360 000 helyet a több mint 20 millió menekült nagyságában kell értelmezni, akiknek a fele jelenleg alig 10 országban van. Azoknak az országoknak pedig, akik rendszeresen és durván megsértik a menekültek emberi jogait – például Ausztrália vagy egyes EU-s országok – nem szabad engedni, hogy úgy tegyenek, mintha minimális vállalásaik valami elképesztően nagy segítséget jelentenének.” A csúcson résztvevő országok ígéretet tettek arra, hogy 4,5 milliárd amerikai dollárral növelik meg a tavalyi támogatások mértékét. A találkozó előtt a Fehér Ház bejelentette, hogy 51 amerikai cég több mint 650 millió dollárt ajánlott fel a válság megoldására. Az összegből egymaga Soros György üzletember 500 millió dollárt vállalt magára.

„Jól mutatja a vállalások komolyságát, hogy egy magánszemély egymaga több pénzt ajánlott fel, mint a 300 millió dollárt felajánló Kína, amely a világ legnépesebb és második leggazdagabb országa – mondta Salil Shetty.”

„A néhány menekült befogadására vonatkozó vállalások egy kis lépés előre, de a mindennél fontosabb közös globális felelősségvállalás és megosztás hiányában két csúcs után is ugyanott tartunk. Az országok ezen a héten egy ritka lehetőséget szalasztottak el a krízis megoldására.

„Bár a politikusok a kameráknak mosolyognak, a valóságban nincs okuk az örömre. Amíg több ország, különösen a fejlettebbek, nem vállalja a rá arányosan jutó részt a válság megoldásából, addig a történelem rossz oldalán maradnak.