Az államoknak biztosítaniuk kell, hogy a Globális Fegyverkereskedelmi Szerződés eleget tesz a várakozásoknak, vagyis megóvja az emberi életeket és jogokat a nemzetközi fegyverkereskedelem rettenetes következményeitől azzal, hogy konkrét és átlátható lépéseket tesz az előírások hatékonyabb kikényszeríthetőségének az irányába.

Augusztus 22. és 26. között rendezik a Részes Felek Második Konferenciáját, amelyre több mint száz országból több száz küldött érkezik Genfbe. Fontos lehetőség ez az országok számára, hogy elszámoltassák egymást és megvitassák, hogyan lehetne még hatékonyabban alkalmazni a Szerződés előírásait.

A Fegyverkereskedelmi Szerződés több millió életet menthet meg, ezért különösen aggasztó, ha az aláíró vagy ratifikáló országok azt hiszik, hogy ezentúl is ugyanúgy adhatnak el fegyvereket olyanoknak, akik azokkal háborús bűncselekményeket követnek el, vagy olyan helyekre exportálhatnak fegyvereket, ahol nagyon komoly a valószínűsége annak, hogy azokkal jogsértéseket követnek el.” - mondta Brian Wood, az Amnesty International fegyverkereskedelemmel és emberi jogokkal foglalkozó csapatának vezetője.

Zéró toleranciára van szükség azokkal az országokkal szemben, akik azt hiszik, hogy megkerülhetik a Szerződést. Teljesen egyértelmű, hogy a Szerződésben foglaltak hatékonyabb kikényszerítésére van szükség: Jementől kezdve Szírián át Dél-Szudánig minden nap gyerekek halnak vagy sebesülnek meg bombáktól, civileket fenyegetnek és fegyveres csoportok követnek el jogsértéseket azokkal a fegyverekkel, amiket a Szerződés Részes Államai gyártottak.”

A gátlástalan fegyverkereskedelem

A Fegyverkereskedelmi Szerződést aláíró Egyesült Államok és az azt ratifikáló EU-s országok – köztük Bulgária, Csehország, Franciaország és Olaszország továbbra is könnyű fegyvereket, lőszert, páncélozott járműveket és rendfenntartáshoz használt felszereléseket ad el Egyiptomnak dacára az ellenzékieket sújtó brutális leszámolásoknak, amelyekben 2013 óta több száz tüntetőt öltek meg, több ezer embert tartóztattak le és kínoztak meg.

2014-ben például Franciaország ismét kiviteli engedélyt adott azokra a Sherpa típusú páncélozott járművekre, amelyekkel a biztonsági erők több száz ülősztrájkoló embert öltek meg a Rabaa al-Adawiya mecsetnél egy évvel korábban.

A Szerződést aláírók által szolgáltatott fegyverek továbbra is tüzelik a véres polgárháborúkat. 2014-ben Ukrajna például engedélyezte 830 könnyű és 62 nehéz géppuska exportját Dél-Szudánba. Hat hónappal a Szerződés aláírása után az ukrán hatóságok 2015. március 18-án engedélyezték ismeretlen számú Mi-24-es harci helikopter kivitelét Dél-Szudánba. Ezek közül hármat jelenleg is a kormány használ, és a hírek szerint nemsokára egy újabb érkezik hozzájuk.

Ukrajna azzal, hogy aláírta a Fegyverkereskelmi Szerződést vállalta, hogy nem tesz olyat, amivel aláássa az abban foglaltakat, vagyis például biztosítja, hogy a fegyverek nem jutnak olyan helyre, ahol tudomása szerint háborús bűncslekményeket – köztül civilek elleni támadásokat – követhetnek el velük. Nem lehet a Dél-Szudánban történő dolgokról az ukrán fegyverek említése nélkül beszélni: olyan embereket támadnak és ölnek meg velük, akik kórházakban, imaházakban vagy az ENSZ békefenntartóinál kerestek menedéket.” - mondta Brian Wood.

Nehéz elképzelni, hogy az EU tagországok látva az Egyiptomban zajló elnyomást arra a következtetésre jutottak, hogy a biztonsági erőket további fegyverekkel ellátni nem jelenti a Szerződés megsértését.”

A beszámolás hiányosságai

A Szerződés megszegését jelenti, hogy néhány ország nem számol be az országgal kapcsolatos fegyver importról és exportról. A Szerződés két beszámolót ír elő: egy első jelentést, amely az ország az előírások végrehajtása irányába tett lépéseiről szól. Ennek határideje 2015 decembere volt. A másik beszámolóban – amelyet 2016. május 31-ig kellett teljesíteni – az engedélyezett fegyverexport számait kell jelenteni.

Az Amnesty International aggódik, mert az országok 27%-a még az első beszámolóját sem adta le, másik 27%-uk pedig a második jelentéssel késik.

Jelenleg nem kötelező az országoknak nyilvánosságra hozniuk a jelentéseiket: az importól és exportról szóló jelentés ideiglenes formanyomtatványán ki kell pipálniuk, hogy nyilvánosságra akarják-e hozni annak tartalmát. Moldova és Szlovákia úgy döntött, hogy a jelentésük nem nyilvános.

A kormányok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy akár részben akár egészben eltitkolják, hogy mennyi fegyvert adtak el vagy vettek meg, ezzel pedig lényegében lehetetlenné teszik a törvényhozás, média és a civil társadalom számára, hogy belelássanak, vajon az ország betartja-e a követelményeket.” - mondta Brian Wood.

Minden országnak - amilyen gyorsan csak tudja - be kell adnia a jelentéseket. Továbbá tegyék fel az internetre is őket, és magyarázzák el, hogy miért nem sikerült időben teljesíteniük a beszámolási kötelezettségüket.”

Az importálók vállaljanak garanciákat

Az Amnesty International arra szólít fel, hogy az a fegyvereket exportálók egészen addig ne hagyhassák jóvá a fegyverek kivitelét, amíg az importáló ország jogilag kötelező garanciát nem vállal arra, hogy a fegyverek végfelhasználói nem sértik meg az emberi jogokat.

Egyelőre a fegyverkereskedelem emberi jogokra gyakorolt hatását még nem vizsgálják ki minden esetben – ahogyan azt a Szerződés előírja. Példának okáért 2015 márciusa óta az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 24 milliárd dollár értékben engedélyezett lehetséges katonai és logisztikai felszerelések eladását Szaúd-Arábiának, az Egyesült Királyság pedig 2015 márciusa és 2016 júniusa között 3.4 milliárd font értékben szállított fegyvert ugyanide. Nem zavarta őket, hogy a Szaúd-Arábia vezette koalíció folyamatosan, válogatás nélkül, aránytalan légicsapásokat és szárazföldi támadásokat hajt végre Jemenben, néhány esetben a háborús bűncselekmény gyanúja is felmerül.

Ahhoz, hogy emberi életeket mentsünk meg és biztosítsuk az emberi jogok illetve a nemzetközi humanitárius jog érvényesülését szükség van ezekre a garanciákra.” - mondta Brian Wood.

A garancia továbbá csökkentené annak az esélyét, hogy a fegyverek illektélen fegyveres csoportok kezébe kerüljenek, vagy azokat olyan dolgokra használják, amelyek sértik a Szerződést.”

Háttér

Az Amnesty International és partnerei 20 évig tartó megfeszített lobbizása és kampányolása után az ENSZ Közgyűlése 2013. április 2-án fogadta el a Globális Fegyverkereskedelmi Szerződést. A Szerződés 2013. december 24-én lépett hatályba, vagyis hivatalosan is a nemzetközi jog része lett minden ratifikáló és aláíró ország számára.

A Szerződés egy nemzetközi egyezmény, amely először a történelemben tiltja, hogy az államok fegyvereket adjanak el egymásnak, ha információjuk van arról, hogy azokat népirtásra, emberiesség vagy háborús bűncselekmény elkövetésére használnák.

A legfontosabb emberi jogi előírások a 6. cikkben - amely tiltja a fegyverkereskedelmet, ha felmerül az emberi jogok megsértése - és a 7. cikkben vannak, amely előírja, hogy a Exportáló Részes Állam vizsgálnia kell, hogy az export nem ássa-e el alá a békét, biztonságot és az emberi jogokat. Az államoknak miden üzlet potenciális “negatív hatásait” alaposan ki kell vizsgálniuk.

Nagyjából két évvel a Szerződés elfogadása után már 130 ország írta alá azt, közülük 43-an azonban még nem ratifikálták. A 87 ratifikáló országban a top 10 fegyverexportőrből öten (Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság) is benne vannak. Azonban a komoly fegyvereskereskedelmet bonyolító Oroszország vagy Kína még nem csatlakozott a Szerződéshez, és továbbra is fegyverekkel látja el az emberi jogok megsértőit.

Az Amnesty International egy hétfős delegációval vesz részt a találkozón, ahol a információkat gyűjtünk és lobbizunk azoknál az országoknál, akik még nem ratifikálták vagy még nem csatlakoztak a Szerződéshez, hogy tegyék azt meg.