Az Amnesty International megbízható bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy Törökországban verik és kínozzák – többek között megerőszakolják - a puccskísérlet kapcsán letartóztatott embereket.

A szervezet független vizsgálatot követel: a szakértőknek azonnal hozzá kell férniük azokhoz a létesítményekhez – köztük rendőrkapitányságok, sportlétesítmények és bíróságok épületeihez -, ahol a puccskísérlet kapcsán őrizetbe vetteket tartják fogva. Több mint 10 000 embert tartóztattak le a meghiúsult puccs óta.

Az Amnesty Internationalnek meggyőző bizonyítékai vannak arra, hogy a török rendőrség Ankarában és Isztambulban az őrizeteseket 48 órán keresztül “stresszpozícióban” tartotta, és megtagadta tőlük az ételt, vizet, orvosi ellátást, szidalmazta és fenyegette őket. Olyan esetek is előfordultak, amikor súlyosan megverték vagy akár meg is erőszakolták a foglyokat.

Elképesztően aggasztóak a bántalmazásokról, verésekről és szexuális erőszakokról szóló beszámolók, különösen az elképesztően nagy számú fogvatartott miatt. Az általunk feltárt kegyetlen részletek csak a jéghegy csúcsai lehetnek azoknak a bántalmazásoknak, amely az ország börtöneiben történnek.” - mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.

A török hatóságoknak azonnal véget kell vetniük ezeknek a szörnyűségeknek, és be kell engedniük a nemzetközi megfigyelőket minden olyan helyre, ahol embereket tartanak fogva.”

Önkényesen tartanak fogva embereket, köztük nem hivatalos intézményekben is. A foglyok nem léphetnek kapcsolatba sem az ügyvédeikkel, sem a családtagjaikkal, és nem kapnak tájékoztatást arról, hogy pontosan mivel is vádolják őket. Mindezek sértik a tisztességes tárgyaláshoz való jogukat.

A rendkívüli állapot adta felhatalmazás alapján szombaton a török kormány kiadta első rendeletét. A rendelet értelmében a korábbi 4 helyett most már akár 30 napig is fogva lehet embereket tartani vádemelés nélkül. A módosítás csak még több kínzás és más kegyetlen, embertelen bánásmód veszélyének teszi ki fogva tartottakat. A rendelet azt is lehetővé teszi, hogy a hatóság emberei jelen legyenek vagy akár fel is vegyék az őrizetben lévő és az ügyvédje megbeszélését. Az őrizeteseknek pedig még azt is korlátozzák, hogy kit választhatnak jogi képviselőjüknek, még tovább ásva ezzel alá a tisztességes eljáráshoz való jogukat.

Kínzás és kegyetlen, embertelen bánásmód

Az Amnesty International ügyvédekkel, orvosokkal és fogvatartési intézményekben dolgozókkal is beszélt, hogy megtudja, milyenek a körülmények a börtönökben.

Beszámolók szerint embereket tartanak fogva olyan nem hivatalos fogvatartási helyszíneken mint sportközpontok vagy istállók. Néhányat közülük, legalább három bírót is ideértve – a bíróságok folyosóján őriznek.

Minden megkérdezett anonim akat maradni, hogy ne később eshessen bántódása az elmondottak miatt. Nagyon súlyos állításokat hallottunk kínzásokról és más kegyetlen, embertelen bánásmódról, különösen az ankarai rendőrségről, az ankarai Baskent sportközpontból és a helyi lovasklub istállójából.

A beszámolók szerint a rendőrök az őrizeteseket stresszpozícióban tartották, nem adtak nekik enni, vizet és orvosi ellátást sem kaptak, illetve szidalmazták, fenyegették őket és időnként megverték vagymás módon – szexuális erőszak – kínozták őket.

Két ankarai ügyvéd, akik fogvatartottakat képviselnek, elmesélte, hogy ügyfeleik látták, ahogy letartóztatott rangidős katonákat erőszakolnak meg rendőrök a gumibotokkal vagy a kezükkel.

Egy, az ankarai rendőrségi sportközpontban szolgálatott teljesítő rendőr elmondta, hogy látott egy foglyot, akin a verés egyértlemű jeleit fedezte fel, többek között egy hatalmas duzzanatot a fején. A fogoly arra is képtelen volt, hogy felálljon, egy ponton pedig elvesztette az eszméletét. Néhányan a foglyok közül kaptak alapszintű orvosi ellátást, a rendőrök azonban nem engedték, hogy valódi kezelésben részesüljenek a súlyos sérüléseik ellenére sem. Az egyik általunk megkérdezett hallotta, amint egy rendőrorvos ezt mondja:”Hagyjátok megdögleni. Majd azt mondjuk, már holtan hozták ide.”

Szintén ő azt is elmesélte, hogy 650-800 katonát tartanak fogva az ankarai rendőrség sportlétesítményében. Legalább 300 foglyon vannak verésre utaló külsérelmi nyomok. Néhányan közülök zúzódásokat, vágásokat és csonttörést szenvedtek el. Negyvennek közülük olyan súlyosak a sérülései, hogy nem tudnak járni. Ketten közülük még lábra állni sem. Egy másik helyen fogvatartott nő arcán és testén vannak zúzódások.

A tanú azt is hallotta, ahogy a rendőrök elismerik, ők verték meg a foglyokat azért, hogy “beszéljenek”.

Általánosságban elmondható, hogy a legrosszabb sorsa a fogvatartottak közül a magas rangú katonáknak van.

A sportlétesítményekben és más helyeken őrzött emberek kezét gyorskötözővel biincselték meg a hátuk mögött, majd órákon keresztül kellett térdelniük. A beszámolók szerint a gyorskötözőket szándékosan olyan szorosra húzták, hogy az sebet ejtsen. Néhány fogoly szemét be is kötötték.

Az ügyvédek elmesélték, hogy a kihallgatásra az ügyészek elé kísért foglyok ingei csupa vér voltak.

A foglyok elmondása szerint a rendőrök akár három napon keresztül is éheztették őket és két napon keresztül vizet sem kaptak.

Az ügyvéd, aki az isztambuli Caglayan bíróságon dolgozik elmondta, hogy néhány foglyon az extrém érzelmi megrázkódtatást jeleit látta: egyikük megpróbálta magát kivetni a hatodikról, egy másikuk pedig folyamatosan a fejét verte a falba.

Annak ellenére, hogy a kínzásokról készült képek és videók bejárták az egész sajtót, a kormány gyanúsan hallgat a bántalmazásokról. Nem elítélni a kínzást vagy a kegyetlen, embertelen bánásmódot egyenértékú azok elnézésével.” - mondta John Dalhuisen.

Önkényes fogvatartás és a tisztességes eljárás hiánya

Az Amnesty több mint tíz ankarai és isztambuli ügyvéddel beszélt, akik elmagyarázták, milyen körülmények között tartják fogva ügyfeleiket. Mindegyikük nagyjából 18 ügyfelet képvisel egyszerre. A legtöbben közülük alacsonyabb rangú katonák, sokan sorkatonák. Néhány közülük bírók, ügyészek, rendőrök vagy más állami alkalmazottak. Elsősorban férfiak, a legfiatalabb közülük csak 20 éves.

Az anonimitást kérő ügyvédek beszámolói majdnem szóról szóra megegyeztek.

Mindegyikük elmondta, hogy az esetek többségében ügyfeleiket négy vagy több napig is fogva tartották vádemelés nélkül. Kevés kivételtől eltekintve magánzárkában voltak, és nem léphettek kapcsolatba családjaikkal sem.

Nem hívhatták fel az ügyvédeiket, a legtöbben csak röviddel azelőtt találkozhattak jogi képviselőjükkel, hogy a bírág elé álltak vagy az ügyészek kihallgatták őket. Egy ügyvéd elmesélte, hogy amikor végre találkozhatott az ügyfelével “megadta a családja elérhetőségét, így legalább beszélhettem velük. A család addig semmit sem tudott. Nagyon örültek, amikor elmondtam, hogy a fiúk életben van.”

Az Amnesty International beszélt egy magas rangú katonával is, akit Ankarában tartottak fogva. Elmondta, hogy július 16-án szombaton még beszélhetett a családjával mobilján, mielőtt a rendőrség el nem kobozta azt. Ezután a családjának fogalma sem volt arról, hol van vagy mi lett a sorsa. A családtagjai több ankarai börtönbe is elmentek, de mindig azt az információt kapták, hogy a férfi nincs ott. Ő sem találkozhatott az ügyvédjével. Ez erőszakos eltütetésnek minősül, amely a nemzetközi jog alapján bűncselekménynek számít. A fogoly így kikerül a jog védelme alól és elvágják a külvilágtól, amivel a kínzás és a statáriális kivégzés igen nagy kockázatának teszik ki.

Az ügyvédek szerint majdnem az összes esetben sem őket, sem ügyfeleiket nem informálták a vádakról, a bírósági papírokat sem kapták meg, amellyel megnehezítették, hogy felkészüljenek ügyfeleik védelmére. Az elfogott katonákat 20-25 fős csoportokban vitték a bíróságra. Az egyik ügyvéd szerint a védelmi stratégiája most az, hogy “találjon valamit, hogy ügyfele olcsón megússza.”

Az egyik őrizetes, akivel beszélni tudott az Amnesty International, szerencsés volt: ő megválaszthatta a saját ügyvédjét. Más beszámolókból tudjuk, hogy magánügyvédek nem képviselhetik a letartóztatottakat, csak az ügyvédi kamara által megbízott ügyvédek. A foglyok sokszor még ezekkel az ügyvédekkel sem találkozhattak. Az ügyvédek beszámolói is megerősítették, hogy a bírósági meghallgatások után nem beszélhettek az ügyfeleikkel.

Ezek a lépések rendkívül súlyosan megsértik a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, amelyet a török és a nemzetközi törvények is előírnak.” - mondta John Dalhuisen.

Törökország érthetően aggódik a közbiztonság miatt, de nincsenek olyan körülmények, amelyek igazolnák a kínzást, a kegyetlen, embertelen bánásmódot vagy önkényes fogvatartást. Törökországban most a félelem és a sokk uralkodik. A kormánynak a leszámolás helyett az emberi jogokkal és a törvényesség visszaállításával kellene foglalkoznia.”

Az ügyvédek információi megerősítik, hogy sokakat önkényesen tartanak fogva. Az esetek túlnyomó többségében nem áll rendelkezésre a megalapozott gyanúhoz szükséges bizonyíték, a meghallgatásokon pedig nem sikerült bizonyítani, hogy további fogvatartásra lenne szükség.

A bírók ehelyett még azoknak a katonáknak az előzetes letartóztatását is elrendelték, akik a puccs estéjén elhagyták a körleteiket, függetlenül attól, hogy arra miért került sor. Egy esetben a bíró még csak kérdést sem tett fel a vádlottnak a meghallgatása során.

A bírók által feltett kérdések egy része teljesen irreleváns volt a puccskísérlettel összefüggésben, igazából csak azt akarták bizonyítani, hogy az illető Fethullah Gülen támogatója. A hatóságok szerint Gülen áll a puccskísérlet hátterében, amit az imám tagad.

Az ügyvédek szerint a foglyok akkor is előzetesbe kerültek, ha semmilyen bizonyíték nem volt arra – noha ezt törvény írja elő -, hogy az illető megszökne vagy megpróbálná meghiúsítani az eljárást.

Embereket letartóztatni anélkül, hogy bizonyíték lenne bűncselekmény elkövetésére önkényes és jogellenes.” - mondta John Dalhuisen.

Ezeket az elképesztő szabálytalanságokat – amelyek egyre inkább gyakorlatnak és nem kivételnek tűnnek – azonnal ki kell vizsgálni.”

Ajánlások

Az Amnesty International felszólítja a Kínzást és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmódot vagy Büntetést Megelőzni Hivatott Európai Bizottságot (CPT), hogy folytasson azonnali vizsgálatot a török fogvatartási intézményekben. Az Európa Tanács tagjaként Törökországnak együtt kell működnie a CPT-vel. A CPT az egyetlen olyan független testület, amelynek joga van bármikor előre be nem jelentett látogatást tennie bármelyik török fogvatartási intézménybe.

A török nemzeti emberi jogi intézményt, amelynek hozzáférése lenne az ország fogvatartási intézményeihez, 2016 áprilisában szüntették meg. Így jelenleg nincs olyan nemzeti intézmény, amelynek ez jogában állna. A mostani helyzetben, amikor ezreket tartanak elzárva a külvilágtól; elzárva ügyvédjük és családtagjaik elől; hosszú ideig őrizetben vádemelés nélkül; nem hivatalos intézményekben kínzásnak és kegyetlen, embertelen bánásmódnak kitéve, létfontosságú, hogy valaki kivizsgálja ezeket a jogsértéseket.

Az Amnesty International felszólítja a török hatóságokat, hogy tegyenek eleget a nemzetközi jog által előírt kötelezettségeiknek, és ne használják fel a rendkívüli állapotot arra, hogy lábbal tiporják a fogvatartottak emberi jogait” - mondta John Dalhuisen.

A kínzást tilalma abszolút, amelyet soha nem lehet megszegni vagy felfüggeszteni.”

Az Amensty International arra is felszólítja a török hatóságokat, hogy ítéljék el a kínzásokat és a kegyetlen, embertelen bánásmódot, és tegyenek konkrét lépéseket azok felszámolására és az elkövetők megbüntetésére.

A hatóságok biztosítsák, hogy az ügyvédek és a családtagok hozzájutnak az információkhoz, az ügyvédek pedig az eljárás minden szakaszában találkozhassanak az ügyfeleikkel.