Múlt héten hozták nyilvánosságra az ENSZ szeptember 19-i, a menekültek és migránsok nagyarányú mozgásáról szóló találkozóján elfogadandó záródokumentum „Nulladik tervezetét”, valamint a menekültekkel kapcsolatos közös felelősségvállalásról szóló Globális Szerződés tervezetét. Az Amnesty International mindkét tervezetet tanulmányozta, és attól tart, hogy a létfontosságú szeptemberi találkozó üres szócséplés marad, ha a záródokumentum és a Globális Szerződés nem határozza meg részletesen a célokat és a határidőket, illetve a megvalósítást biztosító kritériumokat és nem állít fel hatékony ellenőrzési és elszámoltatási rendszert.

Különösen fontos, hogy a Globális Szerződés csak akkor érhet el valódi változást, ha kiküszöböli azokat a hibákat, amelyek a jelenlegi menekültválság kialakulásához vezettek. Az Amnesty International örömmel látta, hogy a jelenlegi tervezetek felismerték a nemzetközi menekültvédelmi rendszeren belül a közös felelősségvállalás fontosságát és üdvözli azt a törekvést, hogy az országok méltányosan osszák meg maguk között a felelősséget a menekültek befogadását és mindennemű támogatását illetően (Nulladik tervezet, 6.v bekezdés, 6.xii, Globális Szerződés tervezet, 6., 7., 12. bekezdés). Mindazonáltal, ha a szerződés nem rögzíti egyértelműen, hogy milyen felelősség terheli a egyes országokat a menekültek védelmét és megsegítését illetően, akkor könnyen megszilárdíthatja a jelenleg fennálló egyenlőtlenségeket a nagyszámú menekültet befogadó és a felelősséget nem vagy csak alig vállaló országok között. Kulcsfontosságú, hogy a Globális Szerződés hosszútávra gondolkodjon és ne ötletszerű megállapodások vagy – sokszor be sem váltott – ígéretek jellemezzék.

Áttelepítés és egyéb lehetőségek a menekültek befogadására

Az Amnesty International támogatja azt a vállalást, amely mind a záródokumentum Nulladik Tervezetében, mind a Globális Szerződés tervezetében megjelenik, és azt a célt tűzi ki, hogy minden évben az összes menekült legalább 10%-át áttelepítsék vagy találjanak más legális módot a befogadásukra (Nulladik Tervezet, 6.xiv bekezdés; Globális Szerződés tervezet, 23. bekezdés). A szervezet támogatja azt a felhívását is, amely áttelepítési programok létrehozására szólítja fel azokat az államokat, ahol még nem működik ilyen program (Globális Szerződés tervezet, 22. bekezdés).

Az Amnesty International fontosnak tartja azt a megállapítást hogy az államok „mérlegelni fogják, hogyan lehet meghatározni egy méltányos elosztási rendszert a nagy arányú mozgások esetére akár formális, akár informális keretek között” (Nulladik Tervezet, 6.v bekezdés, Globális Szerződés tervezet 12.bekezdés). A szervezet szerint ez a törekvés kulcsfontosságú ahhoz, hogy megfelelően kezelni lehessen a menekülteket érintő humanitárius válságot. Az államoknak konkrét vállalásokat kell tenniük, hogy a nagy arányú mozgások esetén együtt tudják vállalni a felelősséget. A közös felelősségvállalás kereteinek meghatározásakor figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák az államok befogadóképességét, és amelyek minden államra egyaránt alkalmazhatóak (például a GDP, a népesség vagy a munkanélküliség aránya).

Az Amnesty International felszólítja az államokat, hogy a menekültekkel kapcsolatos közös felelősségvállalásról szóló Globális Szerződésben fektessenek le objektív szempontokat és módszereket, amelyek a gyakorlatban is lehetővé teszik a felelősség igazságos és arányos megosztását. A szervezet arra kéri a tagállamokat, hogy a záródokumentumban határozzanak meg határidőket és konkrét, részletes szabályokat, amelyekkel el lehet érni az általános célt: évente legalább a menekültek 10%-a számára biztosítani az áttelepítést vagy gondoskodni a befogadás más legális módjairól. A szervezet arra is felszólítja az államokat, hogy azok, akik eddig még nem tették meg ezt, a szeptember 19-i találkozótól számított egy éven belül indítsanak áttelepítési programokat.

A menekültstátusz prima facie megítélése

Amikor az emberek folyamatosan, nagy számban folyamodnak nemzetközi védelemért, akkor a menedékkérelmek egyéni elbírálása kevéssé hatékony, sőt akár kivitelezhetetlen is lehet. Ha az érkezők nagy része pusztán a származási országukban uralkodó objektív körülmények miatt is menekültnek tekinthető, akkor az államoknak prima facie (valószínűségi) alapon is meg kellene ítélnie az adott csoportokhoz tartozó emberek számára a menekültstátuszt.

Az Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy a menekültek nagyarányú mozgása esetén gyakrabban adják meg a menekültstátuszt prima facie alapon.

Nem, szexuális irányultság és identitás

Az Amnesty International nem helyesli, hogy a Nulladik Tervezet számos utalást tartalmaz a menekült és migráns nők nagyobb sérülékenységére, sebezhetőségére vonatkozóan. A gyermekekkel ellentétben, akik a koruknál fogva alapvetően sebezhetőbbek, a menekült és migráns nők alapvetően nem sérülékenyebbek a nemük miatt. Helyesebb az a megközelítés, miszerint többször bántalmazzák vagy diszkriminálják őket ilyen alapon.

Az Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy a záródokumentumban erősítsék meg, hogy megvédik a menekült nőket és lányokat a bántalmazástól és kizsákmányolástól, ahelyett, hogy a sérülékenységüket hangsúlyoznák. Továbbá fontos, hogy a nemi identitással kapcsolatos kötelezettségvállalások ne csak a nőkre , hanem a férfiakra és az LMBTI emberekre is kiterjedjenek.

Kötelezettségek a migránsokért

Az Amensty International örömmel látja, hogy a tervezetek megerősítik a migránsok emberi jogainak védelme és tisztelete iránti kötelezettségvállalásokat, diszkriminációtól mentesen és tekintet nélkül a státuszra (4.ix bekezdés). A szervezet külön felhívja a figyelmet azoknak az irreguláris migráns munkavállalóknak a helyzetére, akik emiatt gyakran szembesülnek nehézségekkel a jogaik teljes körű gyakorlása során.

Az Amnesty International felszólítja a tagállamokat, hogy az irreguláris migránsok számára is biztosítsanak hozzáférést a jogaik gyakorlásához szükséges szolgáltatásokhoz anélkül, hogy letartóztatástól, fogvatartástól vagy kitoloncolástól kellene tartaniuk. Ennek érdekében az államoknak „tűzfalakat” kellene alkalmazniuk az alapvető szolgáltatások és a migránsokkal foglalkozó hivatalok között: a köz- és a magánszféra alapvető szolgáltatásait (egészségügy, oktatás, lakhatás, munkaügyi felügyelet, rendőrség) nyújtó szereplőinek nem kellene kiadniuk a migrációs státuszhoz kapcsolódó információkat, hacsak azok nem kulcsfontosságúak, és a hivataloknak sem lenne hozzáférése a szolgáltatók által megszerzett információkhoz.

Az Amnesty International üdvözli azt a kötelezettségvállalást, amely a biztonságos, rendezett és rendszeres migrációt hivatott biztosítani (4.xviii bekezdés). A szervezet felszólítja a tagállamokat, hogy vagy töröljék el vagy módosítsák azokat a migráns munkavállalókra vonatkozó szabályaikat, amelyek lehetővé teszik azok kizsákmányolását vagy más visszaéléseket a munkáltatók részéről (például amelyek hatalmat adnak munkáltató kezébe a migráns munkavállaló tartózkodási engedélyét illetően; vagy amely a munkavállalókat egy bizonyos munkaadóhoz kötik).

Az Amnesty International üdvözli azt a kötelezettségvállalási tervezetet, amely megerősítené a migrációval kapcsolatos tevékenységek központi irányítását (4.xi bekezdés), mivel a jelenlegi intézményi keretek széttagoltak és tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy biztosítsák a migránsok jogait. Az Amnesty International ezért üdvözli azt a kezdeményezést, amelynek értelmében a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) betagozódna az ENSZ rendszerébe, ezzel is biztosítva, hogy a cselekvési terve és tevékenysége összhangban legyen a nemzetközi emberi jogi keretekkel.

Kötelezettségvállalás a menekültekért és migránsokért

Az Amnesty International problémásnak tartja, hogy a menedékkérők és migránsok fogva tartását lehet elrendelni a belépés, a tartózkodás és a státuszuk meghatározásának idejére (5.ix bekezdés). Annak érdekében, hogy a menedékkérők vagy migránsok fogva tartása vagy a letartóztatása ne lehessen önkényes, státusztól függetlenül törvénynek kell előírnia, az adott körülmények között szükségszerűnek és arányosnak kell lennie az elérni kívánt legitim céllal. Minden olyan intézkedésnek,amely a menedékkérők és migránsok szabadságának korlátozására irányul, kivételes esetnek kell lennie és a szóban forgó személyek egyedi körülményeinek figyelembevételével kell meghatározni. A tagállamok csak végső esetben folyamodhatnak a menedékkérők és migránsok fogva tartásához, és csak akkor, ha ez kifejezetten szükséges. Amennyiben ez is elegendő a kívánt cél eléréséhez, előnyben kell részesíteni a kevésbé súlyos kényszerítő intézkedéseket, például a az őrizetbe vétellel nem járó intézkedéseket. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a fogva tartás alternatívái a szabadon bocsátás alternatívájává váljanak, tehát nem szabad, hogy az alternatív intézkedéseket alkalmazzák azoknak a menedékkérőknek és migránsoknak az esetében, akiket feltétel nélkül is szabadon bocsáthatnának.

Az Amnesty International felszólítja a tagállamokat, ismerjék el, hogy a szabadság a fogva tartás elsődleges alternatívája, és bizonyítsák elkötelezettségüket, hogy csak abban az esetben fognak a menedékkérők és a migránsok szabadságát korlátozó intézkedéseket foganatosítani, ha ezek törvényesek, szükségesek és arányosak.

NULLADIK TERVEZET