Az Amnesty International által összegyűjtött szexuális erőszakról, emberölésekről, kínzásról és vallási üldöztetésről szóló felkavaró beszámolók a Líbiába tartó, illetve az országon keresztül haladó csempészútvonalakon elkövetett erőszakos jogsértések megdöbbentő sokféleségét tárják fel.

A szervezet pugliai és szicíliai befogadó központokban legalább 90 olyan menekülttel és migránssal beszélgetett, akik az elmúlt hónapok során útjukon embercsempészek, emberkereskedők, bűnszervezetek és fegyveres csoportok erőszakos cselekményeitől kísérve a Földközi-tengeren átkelve jutottak el Líbiából Dél-Olaszországba.

Emberrablás, hónapokig tartó fogva tartás földalatti fogdákban, fegyveres csoportok tagjai által elkövetett szexuális erőszak, bántalmazás, embercsempészek, emberkereskedők vagy bűnbandák általi kizsákmányolás, golyózápor – a menekültek és migránsok megrázó részletességgel számoltak be a Líbiában őket ért megpróbáltatásokról” – nyilatkozta Magdalena Mughrabi, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai megbízott igazgatója.

Tapasztalataik riasztó képet festenek azokról a körülményekről, amelyek elől az Európába tartók oly kétségbeesetten menekülnek.”

Líbiába – főként a szubszaharai Afrikából – több százezer háborúk, üldöztetések vagy a rendkívüli szegénység miatt útnak eredő menekült és migráns érkezik, nem ritkán az esetleges európai letelepedés reményében. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) becslései szerint jelenleg 264 000-nél is több migráns és menekült tartózkodik Líbiában. Az UNHCR 37 500 regisztrált menekültről és menedékkérőről tud, felük szíriai.

A védelem reményében Líbiába érkezők közül senkinek sem lenne szabad emberrablástól, kínzástól és erőszaktól tartania. A nemzetközi közösségnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a menekülteknek egyáltalán ne is kelljen Líbiába menekülniük. Az EU és a világ országainak a feladata, hogy az áttelepítési helyek illetve a humanitárius vízumok számának növelésével segítsék a kiszolgáltatott menekülteket, akiket azokban az országokban, ahova először eljutottak, csak nehézségek és siralmas kilátások fogadnak” – jelentette ki Magdalena Mughrabi.

Az ENSZ közvetítésével létrejött nemzeti egységkormány megalakulása ellenére Líbia egyes részein, köztük Bengáziban, Darnában és Szirtében tovább folynak a harcok.

A líbiai hatóságoknak sürgősen cselekedniük kell a jogállamiság visszaállítása, illetve a menekültek és migránsok jogainak védelme érdekében. A nemzetközi támogatásra számot tartó nemzeti egységkormány elkötelezte magát az emberi jogok tiszteletben tartása és betartása mellett – kötelességük e szörnyű bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonni.”

Az országot sújtó jognélküliség és erőszak közepette a Dél-Líbiából a Földközi-tenger partvidékére vezető útvonalon északon, az Európába tartó csónakok indulásánál jövedelmező embercsempész-hálózat épült ki. Az Amnesty International által megkérdezettek közül legalább 20-an számoltak be a líbiai partiőrség részéről, valamint a líbiai bevándorlási és fogva tartási központokban tapasztalt zaklatásokról is.

Az Amnesty International interjút készített azokkal a menekültekkel és migránsokkal, akiknek útját Líbiába jutásuktól kezdve az északi partokra érkezésükig mindenütt erőszakos cselekmények kísérték. Mások évekig éltek Líbiában, mégis azonban a menekülést választották a helyi bűnbandáktól, rendőrségtől és fegyveres csoportoktól való fenyegetettség miatt.

Az Amnesty International Kegyetlenség Líbiában című 2015-ös jelentésében a líbiai embercsempészek, emberkereskedők és fegyveres csoportok számlájára írható erőszakot tárta fel. A legfrissebb beszámolók alapján egy évvel később a menekültek és migránsok még mindig elborzasztó jogsértések áldozatai.

Rettegés az úton

Az Amnesty International által megkérdezettek közül a legtöbben emberkereskedők áldozataivá váltak. Líbiába érkezésük után emberkereskedők fogva tartották vagy eladták őket bűnszervezeteknek. Többen számoltak be fizikai bántalmazásról, szexuális erőszakról, kínzásról vagy kizsákmányolásról fogva tartóik részéről. Néhány esetben az embercsempészek a szemük láttára lőttek le embereket, mások annak váltak szemtanújává, ahogy a betegségtől vagy rossz bánásmódtól legyengült embertársaikat egyszerűen hagyták meghalni.

A küzdelem akkor kezdődik, amikor beteszed a lábad Líbiába. Abban a percben elkezdenek bántalmazni” – meséli a 18 éves szomáliai Ahmed, miközben beavat a szudáni sivatagból Líbiába tartó embert próbáló 2015 novemberi utazásának részleteibe. Azt mondja, az embercsempészek büntetés gyanánt megvonták tőlük a vizet, sőt rájuk is lőttek amikor vízért könyörögtek egy csapat, velük együtt utazó szomjazó szír férfi számára.

Az első szíriai meghalt, fiatal volt, olyan 21 éves. Ezután adtak nekünk vizet, de a másik szír is meghalt… csak 19 éves volt” – idézi fel, majd hozzáteszi, hogy az embercsempészek összeszedték a halott férfiak személyes tárgyait, és még arra sem adtak időt, hogy eltemessék őket.

Paolos - 24 éves eritreai férfi, aki Szudánon és Csádon átkelve érkezett Líbiába 2016 áprilisában - arról számolt be, hogy az embercsempészek útközben a sivatagban a sorsára hagytak egy mozgássérült férfit, mielőtt az ország déli részén fekvő Szabha város felé indulva átlépték a líbiai határt.

Láttuk, ahogy egy embert kidobnak [egy kisteherautóból] a sivatagba. Még életben volt. Egy mozgássérült férfi volt az” – meséli.

Szexuális erőszak a csempészútvonal mentén

Az Amnesty International 15 nővel beszélt, akik közül a legtöbben egybehangzóan állították, hogy a líbiai partokra tartó útjuk során folyamatosan szexuális erőszaktól rettegtek. Többen mondták, hogy a szexuális erőszak olyannyira hétköznapi jelenségnek számít, hogy az esetleges terhességet elkerülendő már az utazás előtt fogamzásgátló tablettát kezdtek szedni. Az egyesület által meglátogatott, az olaszországi Bariban működő befogadó állomás orvosi személyzete megerősítette, hogy más nők is erről számoltak be. Az Amnesty International összesen 16 szexuális erőszakról értesült áldozatoktól és szemtanúktól.

A beszámolók szerint a nők ellen maguk az embercsempészek, emberkereskedők vagy fegyveres csoportok tagjai követtek el szexuális erőszakot. Mind a csempészútvonalon, mind olyan magánházakban, illetve elhagyatott raktárépületekben volt példa támadásra, ahol a nőket fogva tartották, miközben az Európába tartó csónakok érkezésére vártak.

Egy 22 éves eritreai nő arról tájékoztatta az Amnesty Internationalt, hogy szemtanúja volt egy másik nő csoportos megerőszakolásának, annak ürügyén, hogy az embercsempész szerint nem fizette ki a díját.

A családja nem tudott újra fizetni. Elhurcolták, és öt líbiai férfi megerőszakolta. Késő éjjel vitték el, senki sem tett ellene semmit, mert mindenki rettegett” – mesélte.

A 22 éves eritreai Ramya elmondása szerint miután 2015 márciusában megérkezett az országba, az északkelet-líbiai Adzsdábija környékén emberkereskedők fogságában többször megerőszakolták.

Az őrök ittak és hasist szívtak, majd bejöttek, kiválasztottak maguknak egy nőt és kiráncigálták. A nők próbáltak ellenállni, de amikor fegyvert szegeznek az ember fejéhez, ha életben akar maradni, nem igazán van választása. Engem kétszer is megerőszakolt három férfi… nem akartam meghalni” – mondja.

A 28 éves kameruni Antoinette a következőkép jellemezte az emberkereskedőket, akik 2016 áprilisában fogva tartották: „Mindegy nekik, hogy felnőtt nőről vagy gyerekről van szó… Botokat fogtak [azzal vertek minket] és a levegőbe lövöldöztek. Engem talán azért nem erőszakoltak meg, mert gyerekkel voltam, de láttam, ahogy terhes és egyedülálló nőket megerőszakoltak. A szemem előtt zajlott.”

Emberrablás, kizsákmányolás és zsarolás

Sokan azt mesélték, hogy az embercsempészek váltságdíjat akartak kicsikarni a családjaiktól. Szörnyűséges és nyomorúságos körülmények között tartották őket fogva, gyakran az élelmet és vizet is megvonták tőlük, illetve folyamatos ütlegeléssel, zaklatással és egyéb bántalmazással kellett együtt élniük.

A 22 éves eritreai Semre, akit váltságdíj fejében tartottak fogva, végignézte, ahogy betegség és éhezés következtében négyen, köztük egy 14 éves fiú és egy 22 éves lány meghaltak.

Senki sem szállította őket kórházba, így nekünk magunknak kellett eltemetnünk őket” – emlékszik vissza. Édesapja végül megfizette Semre váltságdíját az emberkereskedőknek, akik viszont, ahelyett, hogy elengedték volna, eladták egy másik bűnbandának.

Mások folyamatos fizikai bántalmazásról számoltak be fogva tartóik részéről, azokat pedig, akik nem tudtak fizetni, adósságuk törlesztéseként rabszolgamunkára kényszerítették.

A 23 éves eritreai Abdulla elmondása szerint az emberkereskedők kínzással és ütlegeléssel bírták az embereket fizetésre, kiváltképp akkor, amikor kényszerítették őket, hogy nyomásgyakorlás céljából lépjenek kapcsolatba a családjaikkal.

A 20 éves eritreai Száleh 2015 októberében érkezett Líbiába, ahol Bani Validban azonnal elhurcolták egy emberkereskedők irányítása alatt álló raktárba. A rabság 10 napja alatt látta, ahogy egy férfit a vízben áramütéssel kivégeztek, mert nem tudott fizetni. „Azt mondták, hogy aki nem fizet, arra ugyanez a sors vár” – osztotta meg.

Száleh elmenekült, végül azonban a tengerhez közeli Szabratában emberkereskedők egy másik telepén kötött ki.

Így emlékszik vissza: „Nem tudtuk, mi történik… Azt mondták, addig tartanak ott minket, amíg a családunk nem fizet… A felügyelők rabszolgamunkára kényszerítettek minket, házakban kellett takarítanunk vagy bármilyen egyéb munkát elvállalni. Nem adtak rendes ételt. Még a víz is sós volt. Nem voltak rendes fürdőszobák. Sokunknál bőrproblémák jelentkeztek. A férfiak hasist szívtak és ütöttek minket a fegyvereikkel vagy bármivel, ami a kezükbe akadt. Fémdarabokkal, kövekkel. Szívtelenül.”

Szexuális erőszak és vallási üldöztetés a fegyveres csoportok részéről

Az elmúlt években növekedett a komoly erővel rendelkező fegyveres csoportok befolyása, köztük olyanoké is, amelyek hűséget fogadtak a magát Iszlám Államnak nevező fegyveres csoportnak, amely növeli a külföldi – főként keresztény – állampolgárok fenyegetettségét az erőszakos és lehetséges háborús bűncselekményekkel szemben. Az Amnesty International megszólaltatott olyanokat, akiket elmondásuk szerint az Iszlám Állam hónapokig fogva tartott.

A 21 éves eritreai Amal arról beszélt, hogy 2015 júliusában a Tripoli felé tartó útjukon őt és a vele együtt utazó 71 másik embert Bengázi közelében egy fegyveres csoport, feltételezéseik szerint az Iszlám Állam tagjai elrabolták.

Kérdőre vonták az embercsempészt, hogy miért segít a keresztényeknek. Úgy tett, mintha nem tudná, hogy keresztények vagyunk, ezért futni hagyták. Minket először keresztényekre és muszlimokra, majd nőkre és férfiakra osztottak. Minket [keresztényeket] Tripoliba vittek, és a föld alatt zártak be – kilenc hónapig nem is láttuk a napot. 11 nő volt ott Eritreából” – mondta.

Volt, hogy három napig nem ettünk. Máskor napi egyszer kaptunk enni egy fél szelet kenyeret.”

Arról is beszélt, kényszerítették őket, hogy térjenek át az iszlám hitre, majd mivel nem voltak hajlandóak, tömlőkkel és botokkal verték őket.

Néha fegyverrel fenyegettek minket vagy azt mondták, halálra késelnek” – meséli.

Miután a nők végül megtörtek és beleegyeztek, hogy áttérnek, szexuális erőszak áldozataivá váltak. A férfiak „feleségeikként” tekintettek rájuk és szexuális rabszolgaként használták őket. Azt mondja, többen több alkalommal is megerőszakolták, mielőtt egy férfi birtokába került, aki szintén megerőszakolta.”

Egy másik esetben a feleségével Bengáziban élő 28 éves etiópiai Adamet 2015-ben azért rabolta el az Iszlám Állam, mert keresztény.

Másfél hónapig börtönben tartottak fogva. Egyikük aztán megsajnált, amikor elmondtam neki, hogy családom van, és segített megtanulni a Koránt, hogy szabadon engedjenek… Rengeteg embert meggyilkoltak” – meséli. 7 hónap fogság után végül sikerült elmenekülnie.

Az Iszlám Állam magára vállalta 49 kopt kivégzését 2015 februárja és márciusa között három különböző alkalommal.

A jognélküliség, a rivális fegyveres csoportok és milíciák virágzása súlyosbítja a Líbiába érkező menekültekre és migránsokra leselkedő veszélyeket. A nemzeti egységkormány kötelessége, hogy saját fegyveres erői és szövetséges milíciák bevetésével véget vessen az erőszaknak. Garantálnia kell azt is, hogy a jövőben büntetlenül senki, köztük a fegyveres csoportok tagjai sem követhetnek el súlyos jogsértéseket, beleértve a lehetséges háborús bűncselekményeket” – jelentette ki Magdalena Mughrabi.

A nemzetközi közösségnek támogatnia kell a Líbia felett továbbra is joghatósággal bíró Nemzetközi Büntetőbíróságot a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálásában. Emellett a nyomozásban a konfliktus minden résztvevőjének együtt kell működnie a Nemzetközi Büntetőbírósággal.”

A fegyveres csoportoktól származó folyamatos fenyegetettség mellett a Líbiában élő külföldiek mindennapjait széles körben elterjedt rasszizmus, idegengyűlölet és ellenséges közhangulat határozza meg. A megkérdezett menekültek és migránsok közül többen számoltak be fizikai bántalmazásról, arról, hogy késsel vagy fegyverekkel fenyegették meg őket, fegyveres rablás áldozatai lettek vagy bűnbandák az utcán bántalmazták őket.

Életmentés a tengeren

Az Európai Tanács június 28-án megállapodott a Földközi-tenger középső részét érintő Szófia művelet (Operation Sophia) meghosszabbításáról további egy évre, fenntartva a művelet elsődleges célját, azaz az embercsempészet felszámolását, illetve kibővítve azt a líbiai partiőrség kiképzésével és az információáramlás biztosításával, valamint a líbiai fegyverembargó végrehajtásának felügyeletével.

Az EU-nak a migránsok és menekültek távoltartása helyett inkább azon kellene dolgoznia, hogy a Líbiában rekedtek számára biztonságos és legális csatornák nyíljanak. Az emberi életek megmentése az első, ami azt jelenti, hogy a megfelelő helyekre megfelelő erőforrásokat kell juttatni a jövőbeni tragédia elkerülése végett” – nyilatkozta Magdalena Mughrabi.

Az EU feladatai közé tartozik az embercsempészek által elkövetett erőszakos cselekmények elleni küzdelem, ugyanakkor nem törekedhet arra, hogy csapdába zárjon embereket egy olyan országban, ahol az életük és a jogaik egyértelműen veszélyben vannak.”

Háttér

Az IOM szerint a Líbiában tartózkodó külföldi állampolgárok legtöbbje Nigériából, Egyiptomból, Csádból, Ghánából és Szudánból származik. Azok közül, akik csak átkelnek az országon, majd csónakkal Olaszország felé veszik az irányt, a legtöbben Eritreából, Nigériából, Gambiából, Szomáliából és Elefántcsontpartról indulnak útnak. A Nyugat-Afrikából Líbiába érkezők fő átjárási pontja a délnyugati Szabha város. Azok, akik Szudánon keresztül Szomáliából, Eritreából és Etiópiából érkeznek, Kufrán keresztül lépnek be az országba, majd tovább utaznak Adzsdábija felé, az ország északkeleti részébe. Az Európába tartó csónakok közül a legtöbb Északnyugat-Líbiából indul. A külföldi állampolgárokat indulás előtt házakban és farmokon gyűjtik össze, ahol addig várakoznak, amíg nem érkezik elegendő ember az utazáshoz.

Az Amnesty International által dokumentált jogsértések közül, amelyeket a menekültek és migránsok ellen követtek el Líbiában, némelyek emberkereskedelemnek minősülnek. Az emberkereskedelem amellett, hogy az emberi jogok megsértése, a legtöbb nemzeti büntetőjogi rendszerben bűncselekménynek számít. Beletartozik az egyes személyek fenyegetéssel történő átadása, valamint az erőszak vagy kényszerítés, beleértve az emberrablás, csalás vagy megtévesztés alkalmazását. Megállítása és az elkövetők bíróság elé állítása a nemzetközi emberi jog szerinti kötelezettség. Az embercsempészet ezzel szemben nem foglalja magába a kényszerítést; hozzájáruláson alapul. Bár az embercsempészet járhat együtt bűncselekményekkel, önmagában nem minősül az emberi jogok megsértésének.