Az EU azt tervezi, hogy szorosabbra fonja az együttműködést Líbiával a migráció területén, amellyel azt kockáztatja, hogy maga is bűnrészessé válik a több ezer menekült és migráns elleni durva jogsértésekben és határozatlan idejű fogvatartásában – mondta az Amnesty International.

A múlt hónapban az EU bejelentette, hogy tervei szerint a Földközi-tengeren zajló csempészek elleni tengeri műveletét, a Szófia Műveletet egy évvel meghosszabbítja, illetve képzést, kapacitás-bővítést és információt fog biztosítani a líbiai partiőrség számára. A segítséget az új líbiai kormány kérte. Azonban a májusi szicíliai és pugliai kutatásaink során gyűjtött vallomások alapján bizonyítékunk van rá, hogy a líbiai partiőrség és az idegenrendészeti őrizetek személyzete durva jogsértéseket követ el.

Az Amnesty International 90 olyan emberrel beszélt, akik túlélték az életveszélyes tengeri utat Líbia és Olaszország között, köztük legalább 20 olyan menekülttel és migránssal, akik lőfegyver-használatról és verésekről számoltak be a partiőrség részéről, miután kimentették őket a tengerből. Szintén sokan számoltak be kínzásokról és más kegyetlen, embertelen bánásmódról a menekültügyi őrizetekben. Egy esetben pedig a líbiai partiőrség szándékosan nem vett tudomást egy hajóról, és nem mentette ki a fedélzeten lévő nagyjából 120 embert.

Európának nem lenne szabad semmilyen migrációs együttműködést terveznie Líbiával, ha ez közvetlenül vagy közvetve ilyen sokkoló jogsértésekhez vezet. Az EU egyértelművé tette, elszánt abban, hogy bármi áron megakadályozza a menekültek és migránsok kontinensre érkezését, figyelmen kívül hagyva az emberi jogokat” – mondta Magdalena Mughrabi, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai megbízott igazgatója. „Természetesen a líbiai partiőrség kutató és mentő műveletét fejleszteni kell, hogy még több ember életét tudja megmenteni a tengeren, de a szomorú igazság jelenleg az, hogy miután ezreket fognak el és küldenek vissza a szárazföldre, a menekültügyi őrizetben kínzásnak és más jogsértéseknek vannak kitéve. Különösen fontos, hogy bármilyen támogatást is nyújt az EU, annak nem szabad a jogsértéseket tüzelniük Líbiában.”

Június 7-én az Európai Bizottság bejelentette, hogy még szorosabban akar együttműködni a jövőben a migráció területén kulcsfontosságú harmadik országokkal. Líbiát is ezek közé az országok közé sorolták.

A Líbiát átható erőszak és jognélküliség dacára – 2014 óta újra fegyveres konfliktusok sújtják az országot – százezrek, főleg a szubszaharai Afrikából érkeznek ide, olyan emberek, akik háborúk, üldöztetések vagy a minden képzeletet felülmúló szegénység elől menekülnek el Eritreából, Etiópiából, Gambiából, Nigériából és Szomáliából, és Európába tartanak. Mások éveket töltöttek Líbiában, de elmenekülnek onnan, mert semmilyen védelemre nem számíthatnak a hatóságoktól, állandó félelemben élnek, a helyi bandák vagy a rendőrök pedig verik és kirabolják őket.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai alapján több mint 2100 ember vesztette életét az év első öt hónapjában az Olaszország felé vezető tengeri úton. Több mint 49 ezren túlélték az utat – nagyjából mindegyiküket az EU tengeri mentőakciója, civil szervezetek vagy kereskedelmi hajók mentették ki.

A líbiai partiőrség által elkövetett jogsértések

Legkevesebb 3500 embert fogtak el a tengeren a líbiai partiőrség hajói 2016. május 22. és 28. között, és szállítottak vissza menekültügyi őrizetekbe.

A 23 éves eritreai Abdurrahman elmesélte, hogyan bántak vele a partiőrség tagjai, miután az eredetileg 50 főre tervezett hajójukat, amelyen 120-an utaztak, elfogták 2016 januárjában.

Kiszállítottak mindenkit, majd gumicsövekkel és fából készült botokkal kezdtek el minket verni... Egy embert lábon lőttek – ő volt az utolsó, aki kiszállt a csónakból, ezért megkérdezték, hol van a kapitány, de nem tudta megmondani, mire a partiőrség tagja azt mondta, „akkor te vagy az” és lábon lőtték” – mondta az eritreai férfi.

A 26 éves Mohamed nevű eritreai férfi elmondta, hogy a partiőrség szándékosan nem segített a süllyedő hajójukon lévő 120 embernek, ott hagyták őket a süllyedő csónakban.

Egy ember a partiőrségtől átjött a hajónkra, hogy visszakormányozzon minket Líbiába. Félúton jártunk, amikor a motor megállt. Nagyon ideges lett, és visszament a saját hajójára. Mielőtt otthagyott volna minket a tenger közepén, hallottam hogy azt mondja: „Ha meghaltok, hát meghaltok”.

Végül sikerült megszerelniük a motort, de mivel az még mindig nem működött megfelelően, vissza kellett térniük Líbiába.

2013 októberében az Amnesty International dokumentálta, hogy egy halászhajó súlyos sérülést szenvedett, miután egy nem azonosított líbiai hajó tüzet nyitott rá. A hajó süllyedni kezdett, majd a fedélzetén nagyjából 200 férfival, nővel és gyerekkel eltűnt a vízben. A túlélők egy része szerint a partiőrség nyitott rájuk tüzet. A vizsgálat eredményét soha nem hozták nyilvánosságra.

A líbiai menekültügyi őrizetben tapasztalható jogsértések

A líbiai partiőrség munkatársai szerint azokat, akiket a tengeri átkelés során fognak el, visszaviszik az idegenrendészeti fogdákba Líbiába.

2011 óta az Amnesty International számos interjút készített korábbi fogvatartottakkal, köztük férfiakkal, nőkkel és kísérő nélküli kiskorúakkal, akik mindannyian rettenetes körülményekről, erőszakról és szexuális zaklatásokról számoltak be a fogdákból országszerte. A legújabb bizonyítékaink is azt mutatják, hogy ezek a jogsértések a mai napig jellemzőek.

Az idegenrendészeti őrizeteket az irreguláris migráció elleni osztály (DCIM) működteti, amely elvileg a belügyminisztérium irányítása alatt áll, a gyakorlatban azonban fegyveres csoportok működtetik. A nemzetközi közösség által támogatott líbiai kormány egyelőre nem tudta az ellenőrzése alá vonni a létesítményeket. A UNHCR szerint pillanatnyilag 24 ilyen intézmény működik Líbiában.

A líbiai törvények értelmében bűncselekményt követ el, aki irregulárisan lép be, tartózkodik vagy hagyja el az ország területét, és a kitoloncolás céljából határozatlan idejű fogvatartást tesznek lehetővé a szabályok. Az emberek gyakran hónapokat töltenek ezeken a helyeken, elvágva a családjaiktól, ügyvédektől vagy a bíróságoktól, és nem tudnak sem panasszal élni a fogvatartásuk miatt, sem nemzetközi védelemért folyamodni, mivel Líbiában nincsen menekültügyi rendszer. A kitoloncolásokat anélkül hajtják végre, hogy az illető egyéni helyzetét, körülményeit figyelembe vennék.

Felháborító, hogy pusztán azért, mert valaki irregulárisan lépett az országba, határozatlan ideig fogva lehet tartani Líbiában. Ahelyett, hogy védelmet kapnának, a menekültek és migránsok kínzásnak, kegyetlen, embertelen bánásmódnak vannak kitéve. Első lépésként Líbiának azonnal fel kell hagynia a jogellenes bebörtönzésekkel és kínzások alkalmazásával, és létre kell hozniuk egy menekülteljárást, amely biztosítja, hogy menedéket kapjanak azok, akik védelemre szorulnak” – jelentette ki Magdalena Mughrabi.

Korábbi fogvatartottak – köztük a tengeren elfogottak és azok a külföldiek, akiket Líbiában az utcákon tartóztattak le – elmondták, hogy az őrök naponta verték őket fahusángokkal, csövekkel, elektromos kábelekkel és puskatussal, sőt időnként elektromos árammal is sokkolták őket.

Egy 20 éves eritreai, akinek a csónakját januárban fogták el a tengeren, elmesélte, hogy rögtön a Nyugat-Líbiában található al-Zawiya nevű fogdába vitték, ahol rendszeresen megverték.

Az őrök naponta ütöttek minket összetekert elektromos vezetékekkel, mert így jobban fáj” – mondta el egy férfi, akit az Abu Slim nevű helyen tartottak fogva Tripoliban. Ezen a helyen az ENSZ Líbiai Támogató Missziójának (UNSMIL) adatai szerint legalább 450 ember van. A foglyok a szabad ég alatt alszanak bármilyen fedél nélkül az extrém meleg vagy hideg elől. Az őrök gyakran fellocsolják a talajt, így kényszerítve őket arra, hogy a nyirkos, hideg földön aludjanak.

A 35 éves nigériai Charles öt különböző helyen volt őrizetben, miután Tripoliban az utcán elfogták 2015 augusztusában.

Mindig csak vertek minket, minden áldott nap... Egyszer eltörték a karom, és elvittek egy kórházba, de ott sem látták el a sérülésem. Botokkal, a fegyverekkel és időnként elektromos árammal kínoztak minket.”

Amikor az őrök azzal fenyegették, hogy kitoloncolják, így válaszolt: „ennél a pokolnál minden csak jobb lehet”.

Egy 28 éves etióp férfi, akit feleségével együtt tartóztattak le egy ellenőrzőpontnál, amikor megpróbáltak Nyugat-Líbiába eljutni, négy hónapot töltött Kufra menekültügyi őrizetében az ország dél-keleti részében. Elmondta, hogy rendszeresen megverték, berakták egy dobozba, megkorbácsolták, forró vízzel locsolták. Felesége azt mondta, a központ vezetője rendszeresen megverte őt és a többi ott tartózkodó nőt. Ők végül képesek voltak fizetni a szabadulásukért.

A DCIM által működtetett egyetlen menekültügyi őrizetben sincs női őr, amely növeli annak kockázatát, hogy szexuális visszaélés történik.

Többen azt mondták, tanúi voltak annak, hogy menekültek vagy migránsok haltak meg a menekültügyi őrizetben, az őrök agyonlőtték vagy agyonverték őket.

"Az őrök megvertek bennünket, ha azt mondtuk, hogy éhesek vagyunk.... Hasra fektettek bennünket és csövekkel vertek... Láttam egy csádi férfit, előttem lőtték agyon minden ok nélkül. Kórházba vitték, de a börtönben halt meg, miután visszahozták. A jegyzőkönyvben azt állították, autóbalesetben halt meg. Tudom, mert [ingyen] dolgoztattak minden nap az irattárban" – mondta egy 19 éves eritreai férfi, akit az Abu Slimi menekültügyi őrizetben tartottak fogva.

Egy másik eritreai férfi, aki 2015 októberétől öt hónapot töltött menekültügyi őrizetben al-Zawiyaban, szintén azt mondta, hogy látott egy fogvatartottat, akit agyonvertek az őrök. A holttestet becsavarták egy takaróba és elvitték. Egy másik esetben a férfi elmesélte, ahogy őrök jöttek és tüzet nyitottak hét férfire a cellájában, amikor azok nem értették az őrök arabul elhangzó parancsát, hogy álljanak fel. 2016 áprilisában az UNSMIL vizsgálatokra szólított fel, amikor négy embert agyonlőttek, mert megpróbáltak az al-Zawiya szörnyű körülményei elől elmenekülni.

Korábbi fogvatartottak is panaszkodtak az élelem és ivóvíz hiányára, a rossz orvosi ellátás és a nyomorúságos körülmények miatt, amely az egészségügyi létesítmények hiányának tudható be, mindez sokak szerint bőrbetegségek kialakulásához vezetett. Kifejtették, hogy még akkor is, ha a humanitárius szervezetek orvosai jöttek megvizsgálni őket, csak kevés fogvatartott jelent meg, akik rendszerint túlságosan féltek az őrök által okozott sérüléseket jelenteni. A kapott gyógyszert is elkobozták az őrök.

"Az EU nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a valódi rémtörténeteket, a külföldi állampolgárokkal szemben Líbiában naponta elkövetett sokkoló visszaéléseket. Bármilyen migrációs politika és program megtervezése előtt sziklaszilárd garancia kell arra, hogy a menekültek és a migránsok jogait teljes mértékben tiszteletben tartják Líbiában – ez olyasmi, ami a közeljövőben nagyon valószínűtlen" – hangsúlyozta Magdalena Mughrabi.

Vallási diszkrimináció

Líbiában, a menekültügyi őrizetben a bántalmazás megnövekedett kockázatának vannak kitéve a keresztények. Omar, egy 26 éves eritreai fiú, akit al-Zawiya táborában tartottak fogva, azt mondta: "Gyűlölik a keresztényeket. Ha keresztény vagy, annyit mondhatok, Isten segítsen, ha megtudják... Ha meglátnak egy keresztet vagy egy [vallási] tetoválást rajtad, akkor sokkal jobban megvernek".

Egy másik, Nigériából származó korábbi fogvatartott azt mondta, az őrök Misratahban a menekültügyi őrizetben a férfiakat vallásuk szerint szétválasztották és azokat korbácsolták meg, akik keresztények voltak.

"Az elején azt mondtam, akkor sem fogom megváltoztatni a vallásomat, ha egy muszlim országban vagyok. Elvittek, és megkorbácsoltak. Legközelebb hazudtam, és azt mondtam, muszlim vagyok" – mesélte.

Semre, egy 22 éves férfi Eritreából, akit a menekültügyi őrizetben megvertek, miután hajójukat januárban elfogták a tengeren, arról számolt be, hogy a keresztények sokkal rosszabb bánásmódban részesültek:

"Megvertek, elvették a pénzemet, eldobták a Bibliámat és a keresztet, amit a nyakamon viseltem... Először ellenőrzik, van-e pénz az ember zsebében, aztán vesznek egy elektromos kábelt és elvernek vele" – mondta.

Kizsákmányolva, megzsarolva vagy csempészeknek eladva

Az Amnesty International által összegyűjtött tanúvallomások szerint a fogvatartottak számára a szabadulás egyetlen reménye a szökés, a kijutásuk megvásárlása, vagy az embercsempészeknek való értékesítésük. Sokukat kihasználják, fizetés nélküli munkára kényszerítik, pénzügyi zsarolással kerülnek szembe. A menekültügyi őrizetben munkára kényszerítik őket, vagy líbiai embereknek adják őket, akik az őröknek fizetnek a munkájukért.

A 19 éves ghánai Daniel, akit 2014 márciusában vettek őrizetbe, leírta, miként volt a szökés megkísérlése az egyetlen lehetősége arra, hogy az ismételt verések és a menekültügyi őrizetben elszenvedett rossz bánásmód elől megpróbáljon elmenekülni, mivel nem rendelkezett annyi pénzzel, amennyit az őrök kértek cserébe a szabadulásáért.

"Három hónapot töltöttem ott, mert nem volt pénzem, amiből fizethettem volna a rendőrségnek. Elvittek, mint egy rabszolgát, bármilyen típusú munkát el kellett végeznem, mezőgazdasági munkát, homok vagy kő cipelését...soha nem fizettek érte. Amikor éhes voltam, és mondtam nekik, kiabáltak. Olyan vizet adtak, amiben benzin volt. Vagy sót tettek bele, csak hogy megbüntessenek" – mondta.

"Adtak egy telefont, hogy felhívjam a családom, küldjenek pénzt a szabadulásom érdekében. Nincs családom, édesanyám és édesapám meghalt. Nem tudtam senkit felhívni, így megvertek és nem adtak ennivalót."

Bizonyos esetekben a fogvatartott megszökött vagy szabadon engedte az az ember, akinek dolgozott, illetve a munkájukért cserébe segített nekik hajóra kerülni.

Más esetekben, a csempészek tárgyaltak a fogvatartott elengedéséről – gyakran a menekültügyi őrizetben alkalmazott őrök megvesztegetésével – csak azért, hogy újra fizessenek a tengeri átkelésért, amelynek költsége mintegy ezer amerikai dollár. Mohamed, akit 2016 januárja óta tartottak menekültügyi őrizetben al-Zawiyaban, miután a hajójukat feltartóztatták, azt mondta, a csempészek a szabadulásukért cserébe egy "áruval teli autót" adtak az őröknek.

"Európa nem dughatja a fejét a homokba, és nem tekintheti semmisnek a felelősségét a példa nélküli globális menekültválságban. Annak érdekében, hogy bűnrészességét elkerülje a Líbiában tapasztalt, menekültek és migránsok elleni gyalázatos visszaélések sorozatában, az EU-nak erőfeszítéseit összpontosítania kell annak biztosítására, hogy a líbiai parti őrség az emberi jogokkal összhangban végezze tevékenységét, egyetlen menekültet vagy migránst se lehessen jogellenesen őrizetbe venni, végül pedig a legfontosabb, hogy legyen alternatívája a veszélyes utazásnak. Ez azt jelenti, hogy radikálisan növelni kell az Európába való áttelepítést és a humanitárius befogadás és vízum biztosítását" – jelentette ki Magdalena Mughrabi.