A gyűlölet-bűncselekmények száma Németország-szerte rohamosan emelkedik, beleértve a menedékkérők szálláshelyei elleni támadásokat. Az ezekre adott reakciók kudarca megvilágítja, hogy az elérhető védelem azonnali növelésére van szükség, illetve független vizsgálatot kell indítani az ország rendvédelmi szerveinek körében, azok esetleges előítéleteinek kivizsgálása céljából – közölte a ma nyilvánosságra hozott jelentésében az Amnesty International.

Töltsd le jelentésünket!

Az Élet a bizonytalanságban: Hogyan hagyja cserben Németország a gyűlölet-bűncselekmények áldozatait (Living in insecurity: How Germany is failing victims of hate crimes) című jelentés kifejti, hogyan emelkedett 2013 és 2015 között tizenhatszorosára (63-ról 1031-re) a menekültszállások ellen elkövetett bűncselekmények száma. Általánosságban a faji, etnikai vagy vallási kisebbségi csoportok tagjai ellen rasszista indíttatásból elkövetett, erőszakos bűncselekmények száma 87 százalékkal emelkedett 2013 és 2015 között (693-ról 1295-re).

Mivel a gyűlölet-bűncselekmények száma emelkedik Németországban, foglalkoznunk kell azzal, hogy a rendvédelmi szervek régóta, jól dokumentáltan hiányosan reagálnak a rasszista erőszakra” – jelentette ki Marco Perolini, az Amnesty International EU-kutatója. „A német szövetségi és tartományi hatóságoknak átfogó stratégiákat kell alkotniuk a menekültek szállásai elleni támadások megelőzésének céljából. A legnagyobb veszélynek kitett szállások rendőri védelmét sürgősen meg kell erősíteni.”

Míg Európában a német közvélemény volt az egyik legbefogadóbb a menekültekkel szemben, 2015-ben már hetenként akár hat menekültellenes tüntetést is rendeztek. Több áldozat, illetve megtámadott barátokkal, ismerősökkel rendelkező menedékkérő és menekült mondta el az Amnesty Internationalnek, hogy félelemben él, és többé nem érzi magát biztonságban.

Az ellenem elkövetett támadás után az összes barátom félt. A háború elől menekültem el Szíriából, nem hiányzik a feszültség itt, Németországban. Én csak dolgozni szeretnék... jó életet élni, akár a háború előtt” – mondta az Amnesty Internationalnek a kurd Ciwan B., aki Szíriából menekült el, 2015 szeptemberében pedig támadás áldozata lett Drezdában.

© A Friebe/SDMG/dpaTűz a menedékkérők tervezett szállásán

Az intézményesített rasszizmus visszásságai

Az aggodalom, amely szerint a német hatóságok nem képesek hatékonyan nyomozni, vádat emelni és ítélkezni a rasszista bűncselekmények ügyében, tulajdonképpen nem új keletű, már azelőtt is fennállt, hogy a múlt évben körülbelül egymillió menekült és menedékkérő érkezett.

Ezekre a hiányosságra világított rá az az elfuserált nyomozás, amelyet a Nemzetiszocialista Illegalitás (NSU) nevű szélsőjobboldali csoport által 2000 és 2007 között elkövetett gyilkosságsorozat ügyében folytattak.

A nyolc török származású és egy görög származású személy, illetve egy német rendőr meggyilkolásának ügyében folytatott nyomozás során sokadszorra sem tudták megtalálni és rögzíteni a nyomokat, amelyek a támadás mögötti rasszista motivációt támasztották alá, míg az áldozatok rokonait a rendőrség bűnözőként kezelte.

Azokban az években sosem kezeltek minket áldozatként” – árulta el az Amnesty Internationalnek Yvonne Boulgarides, akinek férjét, Theodorus Boulgarides lakatost 2005. június 15-én müncheni üzletében gyilkoltak meg az NSU-hoz tartozó támadók. „Mindig is gyanúsítottként kezeltek, a rendőrök és a politikusok is. Mintha rejtegettünk volna valamit. Senki sem kérdezte meg a véleményünket, senki sem hallgatott meg minket.”

Az NSU ügyében folytatott nyomozás kudarca nyomán több ajánlás is készült, melyeket a német rendvédelmi szervek alkalmazni is kezdtek. Ugyanakkor nem oldották meg a nyomasztó kérdést, mely szerint az intézményesített rasszizmus hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre csak képtelenek elhivatottan azonosítani, rögzíteni és kivizsgálni a lehetséges rasszista bűncselekményeket.

A török állampolgárságú Abdurrahman életveszélyes sérüléseket szenvedett, miután 2013 szeptemberében megtámadta egy kilenc férfiból álló csoport, amikor éppen a bernburgi vasútállomáson lévő kebabozóját zárta be.

A megtámadott férfi és a támadás szemtanúi (a partnere és egy barátja) is azt állítják, hogy a rendőrség a helyszínen visszaadta a támadóknak a perdöntő bizonyítékot, a támadás során használt légpumpát. A bíróság nem vette teljes mértékben figyelembe a rasszista motivációt, a bizonyítékok hiánya pedig segített alátámasztani a támadók állítását, mely szerint részben önvédelemből cselekedtek.

A kudarcok közül több is arra vezethető vissza, hogy Németországban egy bonyolult rendszer szerint sorolják be és gyűjtik az adatokat a politikai indíttatású bűncselekmények ügyében, beleértve a gyűlölet-bűncselekményeket is.

A rendszer, többé-kevésbé szándékosan, szigorú feltételek szerint határozza meg, mely bűncselekményeket lehet rasszista indokból elkövetett bűncselekménynek minősíteni, és annak megfelelően kezelni. A rendőrségnek minden bűncselekményt, amely mögött rasszista indok érzékelhető, gyűlölet-bűncselekményként kell kezelnie – akár az áldozat, akár mások érzik így.

Több tényező is arra utal, hogy a német rendvédelmi szervek köreiben intézményesített formában létezik a rasszizmus. Fel kell tennünk a kérdést, és választ is kell kapnunk rá: hogyan is történhetne valós előrelépés a rasszista bűncselekmények elleni fellépésben, ha a rendvédelmi szervek még a saját hozzáállásukat és előítéleteiket sem készek felülvizsgálni?”

Nincs itt az önelégültség ideje, a rendvédelmi szerveknek hosszan és mélyen tükörbe kell nézniük. Teljes mértékben független, nyilvános vizsgálat keretében kell felülvizsgálni az NSU-gyilkosságban folytatott nyomozást, és általánosan el kell fogadni, hogy az intézményesített rasszizmusnak köze lehet ahhoz, hogy a rendvédelmi szervek összességében képtelenek hatékonyan megbirkózni a rasszista bűncselekményekkel” – hangsúlyozta Marco Perolini.