Az Európai Uniónak (EU) azonnal fel kell függesztenie a menedékkérők visszaküldését Törökországba, amelyet arra a téves feltevésre alapoznak, hogy az egy “biztonságos ország” – áll az Amnesty International ma publikált jelentésében.

Töltsd le jelentésünket!

A Nincs biztonságos menedék: Megtagadják a menedékkérőktől és menekültektől a hatékony védelmet Törökországban (No safe refuge: Asylum-seekers and refugees denied effective protection in Turkey) című jelentés a török menekültügyi rendszer hiányosságait és azokat a nehézségeket részletezi, amelyekkel a menekültek ott szembesülnek. Mindez a menekültek és menedékkérők március 18-i EU-Törökország alkun alapuló visszaküldését törvénysértővé és lelkiismeretlenné teszi.

A jelentés bemutatja, hogy Törökország menekültügyi rendszere nehezen birkózik meg a több mint hárommillió menedékkérővel és menekülttel. Ennek eredményeképpen a menedékkérőknek évekig kell várniuk a kérelmük elbírálására, ezalatt pedig alig vagy egyáltalán nem kapnak támogatást a saját és családjuk lakhatásának és megélhetésének biztosításához, miközben még a kilencéves gyerekek is dolgoznak, hogy a családjukat támogassák.

“Az EU-Törökország alku meggondolatlan és illegális. Az Amnesty International megállapításai rávilágítanak, csupán fikció, hogy Törökország a több mint hárommillió menedékkérőnek és menekültnek tiszteletben tudná tartani a jogait és ki tudná elégíteni a szükségleteiket” – mutatott rá John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Az EU az Európába történő irreguláris bevándorlás megakadályozására tett kíméletlen törekvéseiben tudatosan tévesen mutatta be, hogy mi történik Törökország területén. Várható volt, hogy egy új menekültügyi rendszer nehézségekbe fog ütközni abban az országban, amely a világon a legtöbb menekültet fogadta be. Bár értékelendő támogatni és bátorítani Törökországot, hogy alakítson ki egy teljesen működőképes menekültügyi rendszert, az EU azonban nem tehet úgy, mintha ez már most is létezne.”

Törökország nem védi meg a menekülteket

Annak ellenére, hogy Törökország széles körben fogad be menekülteket, mégis emberek tömegei – körülbelül 2,75 millió szíriai menekült és 400 ezer más országbeli (főként afganisztáni, iraki és iráni) menedékkérő és menekült – elkerülhetetlenül jelentős terhet jelentenek Törökország menekültügyi rendszerének, és próbára teszik képességeit, hogy kielégítse az alapvető szükségleteiket.

A jelentés bemutatja, hogy a török menekültügyi rendszer elbukik a nemzetközi jog által megkövetelt három kulcsfontosságú kritériumon, amelyek alapján a menedékkérők visszaküldése jogszerű lehetne: a státusz, a tartós megoldás és az ellátás tesztjén.

Státusz

Törökországnak nincs kapacitása arra, hogy feldolgozza a menekültügyi kérelmeket, ami azt jelenti, hogy menedékkérők és menekültek ezrei évekig jogi bizonytalanságok között vannak. A török hatóságok megtagadták az Amnesty Internationaltől a menekültügyi statisztikákhoz való hozzáférést, viszont áprilisban körülbelül négyezer kérelem elbírálásáról tettek jelentést, vagyis az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége (UNHCR) által 2015-ben regisztrált 266 ezer menedékkérelem 1,5%-át bírálták el.

Tartós megoldás

A menekültek számára vagy segítséget kell nyújtani az integrációban, vagy át kell telepíteni őket egy másik országba, illetve ha az biztonságos, akkor haza kell küldeni (repatriálni) őket a származási országukba. Törökország azonban megtagadja a teljes menekültstátuszt, és ezzel együtt az integrációt az összes nem európai menekülőtől, miközben a nemzetközi közösség közel sem képes áttelepítésre alkalmas lehetőségeket/helyeket felmutatni. Ettől a menekültek „kettős kötésbe” kerülnek, mivel Törökországban nem tudnak új életet kezdeni, de nagyon kevés esélyük van más országba áttelepülni az elkövetkező években, ha egyáltalán erre módjuk nyílik.

Faiza (a nevét megváltoztattuk) és a testvére – mindketten afgánok – kényszerházasság elől menekültek el Iránból, és Törökország menekültként ismerte el őket. Három éven át várták, hogy egy az áttelepítésben résztvevő ország nagykövetségén interjún vehessenek részt. Végül nem láttak más lehetőséget, mint hogy egy embercsempész hajóján az életüket kockáztatva Görögországba menjenek.

Faiza elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy ha lett volna ésszerű kilátás arra, hogy Törökországban biztonságban és rendesen éljenek, és kaptak volna valamilyen támogatást arra az időre, amíg várták az eljárás befejezését, akkor ő és a testvére vártak volna. Elmagyarázta: „Ha lett volna bármi remény az áttelepítésre, akkor vártunk volna. Nagyon féltünk az Európába utazástól, mert tudtuk, hogy veszélyes. De… annyira elkeseredettek voltunk. „Talán meghalunk, talán nem érkezünk meg – de nem számít, mert Törökországban nem maradhatunk tovább” – mondtuk magunknak.”

Ellátás

A szíriai és más országokból származó menekültek döntő többsége arra kényszerül, hogy állami segítség nélkül próbálja a lakhatását megoldani. Bár a török hatóságok szállást adnak a déli határ környékén lévő táborokban több mint 264 ezer szíriai menekültnek, de gyakorlatilag képtelenség elszállásolniuk a szíriai menekültek fennmaradó 90%-át (2,48 millió embert). Mindeközben a más országokból érkezett menedékkérők és menekültek számára a szociális lakhatást csupán 100 fő számára tették lehetővé az összesen 400 ezerből (0,025%). Ez azt jelenti, hogy körülbelül hárommillió menedékkérőt és menekültet hagytak magára, hogy oldják meg a lakhatásukat, ahogy tudják.

Az Amnesty International kutatói 57 menekülttel készítettek interjút Törökországban 2016 márciusa és májusa között. Mindegyikük azt a küzdelmet írta le, amit a hatóságok anyagi támogatása nélkül kell megtenniük, döntő többségében a családtagjaikra, a menedékkérő-társaikra és vallási közösségekre támaszkodva.

A menekültek elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy sokszor silány, hevenyészett lakhatásuk van, néha mecsetekben, parkokban, metróállomásokon alszanak, mert nem tudnak albérletet fizetni. Két afgán család híd alatt aludt Isztambulban, miután gyermekeik közül hárman vízbe fulladtak egy sikertelen tengeri átkelés során.

„Törökország a menekülteknek nagyvonalú befogadója volt, de az EU vezetőinek tett ígéretei egyszerűen nem tükröződnek a gyakorlatban. A menedékkérők és a menekültek évekig Törökországban ragadnak, és amíg várnak, addig sem támogatást sem esélyt nem kapnak önmaguk támogatására” – mondta John Dalhuisen. „Európa vezetőinek szembesülniük kell a kialakult helyzettel. Lehet, hogy politikailag hasznos a menekülő emberek segítésének jogi kötelezettségét kiszervezni, de ha azt gondolják, hogy ezt jogszerűen megtehetik, illetve anélkül, hogy további szenvedéseket okoznának azoknak az embereknek, akik már így is borzalmas szenvedések elől menekülnek, akkor elég nyilvánvalóan és tragikus módon tévednek.”

Menekült gyerekek dolgoznak a megélhetésért

A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a gyermekmunka gyakori a menekültek körében Törökországban, hiszen a családok nehezen tudják az alapvető szükségleteiket biztosítani.

Egy háromgyerekes szír anya elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy héttagú családja napi 5-10 török lírából él (kb. 500-1000 forint), amit a kilencéves fia keres meg egy élelmiszerboltban. Férjét a Szíriában szerzett repesz-sérülései munkaképtelenné tették.

Az EU nem oszthatja meg, és nem szervezheti ki a felelősséget

Ahelyett, hogy a felelősségeit Törökországra hárítaná, az EU-nak azon kellene dolgoznia, hogy elindítson egy ambiciózus áttelepítési programot az országban jelenleg tartózkodó menekültek számára.

Miközben Törökország több mint hárommillió menedékkérőt és menekültet fogadott be, többet, mint bármely más ország, az EU-s országok együttesen csupán 8155 menekültet telepítettek át a világ országaiból összesen 2015-ben.

„Az Európai Unió napjaink egyik legsötétebb humanitárius katasztrófájára azzal válaszolt, hogy kerítéseket épített, még több határőrt vetett be, és tisztességtelen egyezségeket kötött a szomszédos országokkal azért, hogy az embereket ne engedjék be. Az eredmény nyomor és szenvedés, valamint még több halál a tengeren” – jelentette ki John Dalhuisen.

Háttér: az EU-Törökország alkut már aláásták a Törökországból Afganisztánba, Irakba és Szíriába történő erőszakos kitoloncolások

2016. március 18-án az EU és Törökország – egy nyilatkozatban – megállapodott egy migrációs egyezségben (EU-Törökország alku). Összesen 6 milliárd euróért és politikai engedményekért cserébe Törökország hozzájárult, hogy visszafogadja azokat az „irreguláris bevándorlókat”, akik március 20. után a görög szigetekre lépnek.

Az EU-Törökország alkut azzal igazolták, hogy Törökország biztonságos ország, ahová vissza lehet küldeni menedékkérőket és menekülteket. Azon túl, hogy a menekültek jogait nem tisztelik Törökországon belül sem, (ahogyan azt a jelentésünk bemutatja), egy ország nem mondható „biztonságosnak” akkor sem, ha olyan országokba küldi vissza az embereket, ahol az emberi jogaik súlyosan sérülnek. Az Amnesty International korábbi, 2015-ös és 2016-os kutatásai már bizonyították, hogy a menedékkérőket és menekülteket Törökország visszaküldi Afganisztánba, Irakba és Szíriába.

Fotógaléria