„Ha egy ügyfél rosszul bánik veled, akkor magadnak kell megoldanod a dolgot. Csak akkor hívod a rendőrséget, ha az életed múlik rajta. Ha a rendőrséget hívod, mindent elveszítesz” - szexmunkás Norvégiában.

Az Amnesty International ma publikálja a szexmunkások emberi jogainak védelméről és bántalmazásukkal szembeni védelméről szóló állásfoglalását, valamint négy kutatási jelentést, amelyek ezt a kérdéskört vizsgálják Pápua Új-Guineában, Hong Kongban, Norvégiában és Argentínában.

„A szexmunkások számos emberi jogsértés, többek között nemi erőszak, bántalmazás, zsarolás és kirekesztés magasabb kockázatának vannak kitéve. Sokszor egyáltalán nem, vagy alig kapnak jogi védelmet vagy jogorvoslati lehetőséget” – mondta Tawanda Mutasah, az Amnesty International jogi és politikai főigazgatója.

„Az állásfoglalásunk azt vázolja fel, mit kell tenniük a kormányoknak ahhoz, hogy megvédjék a szexmunkásokat a bántalmazással és az erőszakkal szemben. Kutatásunk az ő beszámolóikat és a mindennapi megpróbáltatásaikat helyezi előtérbe.”

Állásfoglalás

Az Amnesty International állásfoglalása több mint két éven keresztül világszerte végzett konzultáció, érdemi mennyiségű bizonyítékok és nemzetközi emberi jogi normák átgondolt elemzése és közvetlen kutatómunka alapján született.

Formális elfogadását és megjelenését az Amnesty International világszintű mozgalmának 2015. augusztusi demokratikus döntése előzte meg, amely akkoriban nagy nyilvánosságot kapott.

Az állásfoglalás többek között arra szólítja fel a kormányokat, hogy a szexmunkások életét és biztonságát érintő törvények kidolgozásakor biztosítsák a bántalmazással, kizsákmányolással és kényszerítéssel szembeni védelmüket; szüntessék meg a megkülönböztetésüket, és mindenki számára tegyék lehetővé az oktatáshoz és a foglalkoztatottsághoz való hozzáférést.

Javasolja a megegyezésen alapuló szexmunka dekriminalizációját, beleértve a kapcsolódó tevékenységeket tiltó törvényeket, például a szexuális szolgáltatások vásárlása, szexmunkára való toborzás és annak általános szervezése tilalmát.

Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az Amnesty International álláspontja szerint a kényszermunka, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és az emberkereskedelem iszonyatos bűncselekmények, amelyek sértik az emberi jogokat, közösen fel kell lépni ellenük, és amelyeket a nemzetközi jog értelmében minden országban büntetni kell.

„Azt szeretnénk, hogy a törvények középpontjában a szexmunkások életének biztonságosabbá tétele és a rendőrséggel való kapcsolatuk álljon, ugyanakkor a kizsákmányolás igencsak valóságos problémáját is kezelniük kell. Azt szeretnénk, hogy a kormányok érjék el, hogy senkit ne kényszerítsenek szexmunkára, és bárki szabadon dönthessen úgy, hogy kiszáll” –  mondta Tawanda Mutasah.

Kutatás

Számos kutatás, köztük az Amnesty International mai állásfoglalásával együtt megjelent négy, földrajzilag meghatározott területre vonatkozó jelentés kimutatja, hogy a szexmunkások emberi jogaival gyakran borzasztó módon visszaélnek. Ez részben a hátrányos megkülönböztetésük miatt lehetséges, amely még inkább hozzájárul a veszélyeztetettségükhöz és marginalizációjukhoz, valamint hátráltatja őket abban, hogy védelmet keressenek az erőszakkal szemben a jogi és szociális szervezeteknél.

„A szexmunkások elmondták, hogy a kriminalizáció miatt a rendőrség zaklatja őket ahelyett, hogy a panaszaikat és a biztonságukat venné figyelembe” – jelentette ki Tawanda Mutasah.

Számos országban a büntetés-végrehajtás ahelyett, hogy a szexmunkások erőszaktól és bűncselekményektől való védelmére összpontosítana, betiltják és felügyelettel, zaklatással, razziákkal próbálják megakadályozni a szexmunkát.

Az Amnesty International kutatása azt mutatja, hogy még azokban az országokban sem, vagy csak alig kapnak az erőszakkal szembeni védelmet vagy jogorvoslati lehetőséget a szexmunkások, ahol maga a szexszel való kereskedelem legális.

Pápua Új-Guinea

Pápua Új-Guineában mind a szexmunka, mint jövedelemforrás, mind a kereskedelmi célú szex megszervezése illegális. A homoszexualitást szintén büntetik, és a férfi szexmunkások ellen általában ez alapján emelnek vádat.

Az Amnesty International kutatása szerint a fenti törvények lehetővé teszik, hogy a rendőrség fenyegesse, zsarolja, és önkényesen őrizetbe vegye a szexmunkásokat.

A Pápua Új-Guineában élő szexmunkások hihetetlen mértékű megbélyegzés, diszkrimináció és erőszak, többek között nemi erőszak és gyilkosság áldozatai. Egy 2010-ben tudományos kutatók által végzett felmérés szerint egy hat hónapos időszak alatt a pápua új-guineai fővárosban, Port Moresbyben dolgozó szexmunkások 50%-át erőszakolták meg ügyfeleik vagy a rendőrök.

Az Amnesty Internationalhez olyanok áldozatok szívszaggató beszámolók jutottak el, akiket a rendőrség, az ügyfelek vagy mások megerőszakoltak és szexuálisan bántalmaztak, azonban féltek ezeket a bűncselekményeket jelenteni a rendőrségen, hiszen ők maguk is „illegálisnak” számítanak.

Mona, egy hajléktalan szexmunkás ezt mondta az Amnesty Internationalnek: „A rendőrség elkezdte verni a barátomat [egy ügyfelet] és engem… Hat rendőr közösült velem egymás után. Fegyver volt náluk, ezért muszáj volt megtennem. Senki sem támogat abban, hogy bírósághoz forduljak és feljelentsem őket. Nagyon fájt, de aztán annyiban hagytam. Ha a törvényhez fordulok, nem tudnak segíteni, mert a szexmunka Pápua Új-Guineában törvényellenes.”

A pápua új-guineai rendőrség az óvszert bizonyítékként használja a szexmunkások ellen, akiket gyakran megbélyegeznek és azzal vádolnak, hogy betegségeket terjesztenek. Emiatt sok szexmunkás nem vesz igénybe szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatást és szolgáltatásokat, például a HIV-ről/AIDS-ről.

Mary, egy női szexmunkás elmondta: „Amikor a rendőrök elkapnak vagy elfognak, és óvszert találnak nálunk, összevernek minket és azt mondják, hogy a szexet népszerűsítjük, vagy, hogy mi terjesztjük a HIV-et és a hasonló betegségeket. A rendőrök pénzt akarnak, megfenyegetnek, vagy megmondják, mennyit fizessünk. Kifizetjük, mert félünk, hogy ha nem tesszük, megvernek.”

Hong Kong

Hong Kongban a szexmunka nem tiltott, amennyiben egy személy magánlakásban végzi. Az elszigetelt helyeken dolgozó szexmunkásokat azonban rablás, fizikai bántalmazás és erőszak veszélye fenyegeti.

Queen, egy szexmunkás, elmondta az Amnesty Internationalnek: „Még soha nem jelentettem a nemi erőszakhoz hasonló bűncselekményeket, mert félek, hogy megbüntetnek kéjelgésért.”

A Hong Kong-i szexmunkások nemcsak kevés védelemre számíthatnak a rendőrségtől, de néha kifejezetten célba is veszik őket.

Az Amnesty International kutatása szerint a rendőrök gyakran visszaélnek a hatalmukkal, hogy visszatartással, zsarolással és kényszerítéssel odacsalják és megbüntessék a szexmunkásokat. A beépült rendőrök a munkájuk során elfogadhatnak bizonyos szexuális szolgáltatásokat a szexmunkásoktól, hogy így szerezzenek bizonyítékot. Az Amnesty International olyan esetről is tudomást szerzett, amikor a rendőrség, vagy magukat rendőrnek valló személyek azt mondták a szexmunkásoknak, hogy „ingyen” szexért cserébe megúszhatják a büntetést.

A transznemű szexmunkásokat gyakran érik olyan különösen sértő rendőri gyakorlatok, mint például a transznemű nőkön férfi rendőrök által végzett tolakodó és megalázó teljes motozás.

„Ilyenkor fogdossák és gúnyolják őket” – számolt be egy ügyvéd, aki transznemű szexmunkásokat képvisel Hong Kongban

A transznemű nőket letartóztatásukat követően férfibörtönbe, illetve mentális betegek számára fenntartott különleges büntetőintézetekbe is küldhetik.

Norvégia

Norvégiában a szex vásárlása törvényellenes, a közvetlen értékesítése viszont nem az. Egyéb, a szexmunkához kapcsolódó tevékenységek büntetendőek, mint például a „prostitúció támogatása”, illetve helyiségek bérbeadása szexuális tevékenység céljára.

Annak ellenére, hogy magas az ügyfelek és szervezett bandák által elkövetett erőszakos cselekmények aránya, a szexmunkások ezeket ritkán jelentik a rendőrségnek.

„Elmentem egy férfi házába. Kétszer állon vágott. Nem mondtam el a rendőrségnek. Nem akarom, hogy bekerüljön az aktámba” – mondta el egy szexmunkás az Amnesty Internationalnek.

Az Amnesty International arról is hallott, hogy Norvégiában egyes, az erőszakot a rendőrségen jelentő szexmunkásokat kilakoltattak vagy kitoloncoltak, amiért kapcsolatba léptek a rendőrséggel.

A norvég törvények értelmében a szexmunkásokat kilakoltatás veszélye fenyegeti, mivel a főbérlő ellen eljárást indíthatnak, amiért kiadta nekik az ingatlant, amennyiben ott szexuális kereskedelem folyik.

Egy norvégiai szexmunkás érdekvédelmi szervezet egyik képviselője elmondta: „Ha a főbérlő nem lakoltatja ki őket, a rendőrség bűnügyi eljárást indít ellenük… A rendőrség arra biztatja a főbérlőket, hogy vegyék a saját kezükbe az ügyet, és hajtsák végre ők a törvényt.”

A szexuális dolgozók nem működhetnek együtt a biztonságuk érdekében, vagy nem bérelhetnek külső segítséget, például őröket, mert ez a törvény szerint valószínűleg „prostitúció támogatásának” számítana.

Buenos Aires, Argentína

Buenos Airesben a szex eladása vagy vásárlása formálisan nem törvényellenes, de a gyakorlatban a szexmunkásokat egy sor olyan törvény bünteti, amelyek a kapcsolódó tevékenységeket szabályozzák, és nem tesznek különbséget a megegyezésen alapuló szexmunka és az emberkereskedelem között.

Az Amnesty International kutatása azt mutatja, hogy a Buenos Aires-i szexmunkások ritkán jelentik a rendőrségnek az erőszakot.

„[Egy ügyfél] fizetett, és éppen ki akartam szállni az autóból, amikor megragadta a nyakamat és belém vágott egy kést. Odaadtam neki minden pénzem és a mobiltelefonom, végül elengedett” – mondta Laura, utcai szexmunkás az Amnesty Internationalnek.

Azt mondta, azért nem jelentette az erőszakot vagy a lopást a rendőrségnek, mert szerinte fölösleges lett volna: „nem hallgatnak meg, mert az utcán dolgozom.”

A szexmunkásokat gyakran önkényesen megállítják az utcán, és egyeseket rendszeresen megbírságolnak és feltételes szabadlábra bocsátanak. Buenos Airesben törvényellenes az, hogy egy rendőr vagy ügyész a szexmunka körüli nyilvános kommunikációt büntető törvény alkalmazásakor valakiről a külseje, öltözködése vagy viselkedése alapján döntsön. Ez a típusú megkülönböztetés mégis gyakori: a rendőrség kifejezetten a transznemű szexmunkásokat veszi célba a műveletei során.

A magánlakásokon dolgozó szexmunkások pedig gyakran erőszakos és hosszadalmas rendőrségi vizsgálatok és razziák, valamint zsarolás és megvesztegetés áldozatai Buenos Airesben.

A Buenos Airesben dolgozó szexmunkások arról is beszámoltak, hogy nehézséget jelent számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, többek között a megbélyegzés és a diszkrimináció miatt.

„Nem tudtuk rendesen igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, mert akárhányszor kórházba mentünk, kinevettek, vagy az utolsók között láttak el.” – mondta egy transznemű egykori szexmunkás az Amnesty Internationalnek.

Amnesty International úgy tudja, emiatt egyes szexmunkások teljesen elkerülik az egészségügyi szolgáltatásokat.

Nincs mentség az erőszakra

„A világ számos helyén a szexmunkásokat nem védi a törvény és borzalmas módon megsértik az emberi jogaikat. Erre a helyzetre nem lehet mentség. A kormányoknak fel kell lépniük, hogy mindenki emberi jogait megvédjék, beleértve a szexmunkásokat is. A dekriminalizáció csupán az egyik szükséges lépés, amelyet a kormányoknak meg kell tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a bántalmazás, kizsákmányolás és kényszerítés elleni védelmet” – hangsúlyozta Tawanda Mutasah.

Háttér

Az Amnesty International állásfoglalása,valamint a négy kutatási jelentést összefoglaló tájékoztató dokumentum itt érhető el:

Állásfoglalás

Összefoglaló

Az Amnesty International kutatási jelentése Pápua Új-Guineáról, Hong Kongról, Norvégiáról és Argentínáról a cikk alján érhető el.

Az Amnesty International állásfoglalása a szexmunkások védelméről elérhető itt:

Állásfoglalás

Ez a dokumentum felszólítja a kormányokat, hogy biztosítsák a következőket:

 Gazdasági, szociális és kulturális jogokat, oktatási és munkavállalási lehetőségeket minden ember számára;

 A káros nemi alapú sztereotípiák, a megkülönböztetés minden formája és a strukturális egyenlőtlenségek megszüntetése, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy marginalizált csoportok aránytalanul nagy számban fordulnak a prostitúcióhoz;

 A szexmunkát szabályozó törvények elmozdítása a szexmunka legtöbb vagy minden aspektusát büntető általános szabályozásoktól a kényszerítést, többek között emberkereskedelmet, kizsákmányolást és visszaélést tiltó, a gyermekek szexuális áruba bocsátását megelőző törvények felé.

 Az olyan büntetőjogi vagy a megegyezésen alapuló, felnőttek közötti szexet egyéb módon büntető szabályozások visszavonása, amelyek erősítik a marginalizációt, a megbélyegzést, diszkriminációt és megvonhatják a szexmunkásoktól a törvényes igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

 Szexmunkások bevonása az életükre és biztonságukra közvetlenül ható törvények és szabályozások kidolgozásába.

 Hatékony keret létrehozása arra, hogy bárki abbahagyhassa a szexmunkát, amikor akarja.

 A szexmunkások igazságszolgáltatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésének és a törvény általi egyenlő védelmének biztosítása.

Az állásfoglalás kidolgozása az Amnesty International már meglévő emberi jogi kutatása alapján történt, amely felhívja a figyelmet a szexmunkások elleni erőszakra és visszaélésekre, mint például:

 2010-es, az ugandai nők elleni erőszakról szóló jelentésünkben olyan eseteket ismertetünk, ahol a nőknek azt mondták, azzal, hogy szexet árultak, „maguknak keresték a bajt” és „egy prostituáltat nem lehet megerőszakolni”.

 2012-es közleményünk, amelyben felszólítjuk Görögországot, hogy vessen véget a HIV pozitív állítólagos szexmunkások kriminalizációjának és megbélyegzésének.

 2014-es jelentésünk a nigériai kínzásokról és arról, hogy a szexmunkások a rendőrség kifejezett célpontjai, akik megvesztegetésre kényszerítik őket és nemi erőszakot követnek el rajtuk;

 2014-es sürgős akciónk a hondurasi szexmunkások célzott megöléséről;

 2014-es sürgős akciónk a brazíliai szexmunkások rendőrség általi kilakoltatásáról és bántalmazásáról;

2015-ös jelentésünk Tunéziáról, amely bemutatja, hogy a szexmunkások hogyan válnak rendőrség általi kizsákmányolás, zsarolás és kényszerítés áldozataivá;

Az Amnesty International sok más olyan, különböző területekhez tartozó csoporthoz csatlakozik, amelyek támogatják vagy követelik a megegyezésen alapuló szexmunka dekriminalizációját. Ezek többek között a Global Alliance Against Trafficking in Women; Global Commission on HIV and the Law; Human Rights Watch; UNAIDS; az ENSZ egészséghez való jogért felelős referense, és az Egészségügyi Világszervezet.

A szexmunka kifejezést kizárólag a felnőttek közötti megegyezésen alapuló szexuális szolgáltatások adásvételére és cseréjére alkalmazzuk.

Lásd a mellékleteket