Több ezer menekültet és migránst tartanak önkényesen fogva szörnyű körülmények között egyre növekvő bizonytalanságban, félelem és kétségbeesés a sorsuk az új EU-Törökország alku értelmében – mondta az Amnesty International, miután két szigorúan ellenőrzött fogvatartási intézménybe is bejutott Leszbosz és Híosz szigetén.

Április 5-én és 6-án az Amnesty International kutatói belépési engedélyt kaptak két zárt menekültügyi őrzött központba, a leszboszi Moriába és a híoszi VIAL-ba. Jelenleg mintegy 4200 embert tartanak fogva ezen a két helyszínen. A legtöbben azután érkeztek a görög szigetekre, hogy az EU-Törökország alku március 20-án hatályba lépett. Többeket közülük két hete vagy még több ideje tartanak fogva.

A 89 menekült és migráns közül, akikkel az Amnesty kutatói interjúkat készítettek, nagy számban voltak különleges bánásmódot igénylő személyek, köztük terhes nők, csecsemők, kisgyerekek, fogyatékkal élők, traumát átéltek és súlyos betegek.

Európa szélén csapdába estek a menekültek, számukra nem látszik a fény az alagút végén. A selejtes és összetákolt rendszer tele van hibákkal, és porba tapossa a legkiszolgáltatottabb emberek jogait és egészségét” – mondta Gauri van Gulik, az Amnesty International európai igazgatóhelyettese. “A Híoszon és Leszboszon fogvatartottak gyakorlatilag nem férnek hozzá jogi segítséghez, korlátozottak számukra a szolgáltatások és a segítség, valamint alig kapnak bármilyen információt arról, hogy hol tart az ügyük vagy mi lesz velük. A félelem és a kiszolgáltatottság szinte tapintható.”

A befogadástól a fogvatartásig

Megszöktem Szíriából, hogy ne zárjanak börtönbe, de mégis ott kötöttem ki” – mondta egy húszas éveinek végén járó szír férfi a Moria központban.

A döntés eredményeként – amelynek értelmében a korábbi nyitott befogadó állomásokat őrzött fogvatartási intézményekké alakították át, hogy itt tartsák fogva azokat, akik az Égei-tengeren keresztül jönnek Törökországból – több ezer embert tartanak önkényesen fogva néhány esetben több hétig is, miközben a menedékkérelmükről szóló hírekre várnak.

A leszboszi Moria táborban a görög katonák és rendőrök szigorúan megszabják, hogy ki mehet ki és be. A tábort, ahol most nagyjából 3150 ember van, a külvilágtól szögesdróttal kiegészített kerítések egész hada zárja el.

A híoszi VIAL központhoz, amely egy elhagyatott aluminium gyár köré épült, szintén nagyon nehéz közel férkőzni. Komolyak a biztonsági aggályok, miután a különböző nemzetiségű fogvatartottak között összecsapások voltak április 1-én, amelynek során több mint 400 menekült és migráns szökött meg.

A szökést sikeresen végrehajtó emberek nagy része most a híoszi kikötőben és környékén alszik a földön gyér ellenőrzés és segítség mellett.

Azok közül a menekültek és migránsok közül, akikkel az Amnesty International beszélt, csak ketten tudták megmutatni azt a határozatot, amely az ügyük egyéni jellemzői alapján elrendelte a fogvatartásukat. Az automatikus és csoportos fogvatartás önkényesnek, ezért pedig jogellenesnek számít.

Különleges bánásmódot igénylők

A görög szigetekre érkezők automatikus bezárása miatt nem veszik figyelembe az emberek egyéni speciális körülményeit és szükségleteit. Idetartoznak a kínzások túlélői, a kisgyermekes családok, a gyermekeikkel egyedül utazó nők, a fogyatékkal élők, az azonnali orvosi ellátásra szorulók, a terhes nők és a pszichológiai segítségre szorulók. Gyermekeket soha sem lenne szabad idegenrendészeti fogdában tartani.

Az Amnesty International sok gyereket látott és sokakkal beszélt is Morián és VIAL-ban is, akiket annak ellenére tartottak fogva, hogy az egyértelműen tilos.

A moriai hatóságok azt mondták az Anmnesty Internationalnek, hogy a különleges bánásmódot igénylő személyek azonosítása prioritás, és egy 50-100 fő közötti csoportot már át is szállítottak nyitott befogadó állomásokra, de még mindig sokan vannak a táborban.

Azok között, akikkel az Amnesty International találkozott vagy beszélt a moriai táborban, volt csecsemő is, aki súlyosan megsérült egy szíriai támadás során, volt több előrehaladott állapotban lévő terhes nő, járni nem tudók emberek és egy fejlődési rendellenességgel élő lány.

Az első család, amellyel a kutatók VIAL-ban találkoztak, március 19-én érkezett, köztük egy 6 éves szíriai palesztin lány, akinek az anyukája elmondása szerint krónikus hátproblámai vannak azóta, amióta egy bombatámadás során rázuhant a ház teteje. A lány megmutatta nekünk a bedagadt hátát és az orvosi jelentéseket, amelyeket Szíriában kapott.

Egyetlen menedékkérőt sem lenne szabad automatikusan fogva tartani, a leszboszi és híoszi táborok pedig egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy fiatal gyerekek, fogyatékkal élők vagy azonnali orvosi segítségre szorulók legyenek itt. Azonnal ki kell őket innen engedni” – jelentette ki Gauri van Gulik.

Körülmények és hozzáférés a szolgáltatásokhoz

A legsúlyosabb problémák, amelyekre az emberek a moriai és a híoszi táborban panaszkodtak, az étel nagyon gyenge minősége, a takarók és a magánszféra hiánya, valamint a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elégtelensége volt.

Sok menenkült beszélt arról, hogy nem jutnak be az orvoshoz vagy az egészségügyi személyzethez egyik helyen sem. Ez különösen komoly nagy problémát jelent azoknak a különleges bánásmódot igénylő személyek számára, akiknek speciális ellátásra lenne szükségük.

Egy aprócska sátorban, kevés takaróval rendelkező család elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogyan próbálnak több mint egy hete segítséget találni a nyolc éves lányuknak, akit fertőző izületi gyulladással diagnosztizáltak Irakban. Az állapota folyamatosan romlik, és azonnali kezelésre lenne szüksége.

Megmutatták az Amnesty kutatóinak az orvosi jelentést, amelyet kétszer is próbáltak megmutatni az itteni orvosnak, de mindkétszer elküldték őket. Először azt mondták, nincs tolmács, másodszorra már erre sem vették a fáradtságot, csak elküldték őket.

Állandó fájdalmai vannak” – mondta az anya.

A moriai táborban általában összesen három doktor van, hogy ellássa a 3150 embert, míg VIAL-ban az egészségügyi ellátást nyújtó csapatok csak pár óráig érhetőek el, és akkor is fogytán vannak a gyógyszereknek és más eszközöknek.

Ételhez is nagyon nehéz jutni. Három nő – akik egyedül utaznak csecsemőikkel, fiatal gyermekeikkel és egy koténeren osztoznak VIAL-ban – tört ki könnyek között, amikor elmesélték kétségbeesésüket, hogy nem tudnak megfelelő ételt és tejet szerezni gyermekeiknek.

A túlzsúfolt táborban – amelyben jelenleg ezerrel többen vannak mint amennyit maximális kapacitása enged – nincs elég hely a 3150 ember fedett helyen történő elszállásolásának. Az Amnesty International legalább 70 apró, gyenge anyagból készült sátrat számolt öszsze a kerítés mellett és a tábor más területein, amelyekben családok és különleges bánásmódot igénylő emberek alszanak, néha ötnél is többen.

VIAL-ban, amelyik éppen a kapacitása maximumán teljesít az ott lévő nagyjából 1200 emberrel, számos családot zsúfoltak össze elkerített 30-40 négyzetméteres konténerekbe. Nagyon kevés a rendelkezésre álló szabad tér, ahol tudnak mozogni.

Sokan panaszkodtak, hogy nincs elég takaró, két vagy több családtagnak csak egy vékony lepedő jut, miközben az éjszakák még mindig hidegek.

Egy nyolcfős szír család – köztük egy előrehaladott állapotban lévő terhes anya, a járni nem képes négy éves fia, valamint a beteg, kerekesszékkel közlekedő apa – mesélte, hogy az első két éjszakát a szabad ég alatt kellett tölteniük a Moriai táborban, mindössze két takarójuk volt. Most sátrakban élnek, mivel a szobák tele vannak.

A menekülteljárás üzemzavarai

Az EU-Törökország alku elfogadása után Görögország módosította a menedékkérelmek benyújtására vonatkozó szabályait egy április 1-jén elfogadott törvénnyel. Egyértelmű volt, hogy a rendszer nem áll még készen, mivel nem voltak megfelelő erőforrások és egyértelmű szabályok.

A félelem és bizonytalanság az EU-Törökország alku elfogadása miatt növelte a beadott menedékkérelmek számát. A hatóságok információi szerint március 20. óta a 3150 moriai fogvatartott legnagyobb része jelezte, hogy menedéket ér, míg Híoszon több mint 830 kérelmet adtak be.

A beígért kapacitásnövelés, hogy ezeket a kérelmeket el lehessen bírálni – köztük a menekültügyi ügyintézők más EU-s országokból – még várat magára, így egyre több az elintézetlen ügy.

Április 6-án a VIAL-ban dolgozó egyetlen ügyintéző elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy képtelen egymaga ekkora számú kérelmet feldolgozni. A benyújtott 833 irat közül 10-nek jutott a végére – ami az összes kérelem kicsit több mint 1 százaléka. A 10-ből 1 volt sikeres. Bár ezeket a kérelmeket még a régi szabályok alapján bírálják el, jól jelzik a jelenlegi kapacitáshiányt.

Az EU-Törökország alku siettetett végrehajtása nagyban hozzájárul az újonann érkezők regisztrációja és az ügyükben lefolytatott eljárás kudarcához.

Komoly probléma, amelyet mindegyik menekült megemlített az Amnesty Internationalnek, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást az előttük álló menekülteljárásról. Az információ hiánya még égetőbb, hiszen ők a menedékkérelem benyújtása során fogvatatartottak. Sokan közülük nem kaptak egyáltalán vagy csak részben a regisztrációjukat igazoló dokumentumot.

Például egy szír nő elmesélte, hogy ő és a családja úgy írt alá számos dokumentumot, hogy nem volt jelen tolmács, és nem kaptak másolatokat sem. “Nem kell étel – azt akarom tudni, hogy mi történik” – mondta kutatóinknak.

Sokan számoltak be arról, hogy csak később regisztrálták őket, holott még huszadika előtt érkeztek.

Egy másik szír nő, aki március 19-én érkezett meg családjával elmondta, hogy nem tudták őket regisztrálni, mert “nem működik a rendszer.”

Megmutatta nekünk az érkezésekor kapott csuklópántot, amelyen március 19-i dátum szerepel. Annak ellenére, hogy az EU-Törökország alku hatályba lépése előtt érkezett, csak 21-én vették nyilvántartásba és őrizetbe. Legalább hárman számoltak be ugyanilyen eljárásról velük szemben.

A “biztonságos” harmadik ország szabály

Ahogyan azt a VIAL-ban dolgozó menekültügyi ügyintéző elmondta, az új görög menekültügyi rendszernek két lépcsője lesz. Az elsőben arról döntenek, hogy a tranzitország (ebben az esetben Törökország) az adott személy számára biztonságos-e. Csak abban az esetben bírálják el érdemben a kérelmet, ha úgy találják, hogy az ország nem az.

Az ügyintéző azt is hozzátette, a kérelmeket elbíráló ügyintézőkön múlik, hogy Törökországot a menedéket kérő esetében biztonságos harmadik országnak nyilvánítják-e. Amikor az Amnesty International VIAL-ban volt, nem voltak egyértelmű instrukciók, hogy milyen kritériumokat és információkat kell az eljárás során figyelembe venni.

Mivel a jogi segítségnyújtásra alig van esély és az emberek nagy többsége nem tud hozzáférni, a menekülteljárásokat pedig várhatóan nagyon gyorsan fogják lefolytatni, valószínűleg több ezer olyan menedékkérőt küldenek vissza majd Törökországba, akik ott egyáltalán nincsenek biztonságban.

Többen beszéltek arról, nagyon félnek, hogy visszaküldik őket. Egy fiatal terhes szír nő kutatóinknak megmutatta a karján azokat a horzsolásokat, amelyeket állítása szerint a török határőrök okoztak, amikor gumibottal ütötték. A férjének a lábán voltak hasonló sérülések. Elmesélték, hogy visszaküldték őket Szíriába, amikor pedig március 14-án újra átlépték a török határt, a török határőrök tüzet nyitottak rájuk, de szerencsére sikerült megmenekülniük.

Európa szögesdróttal körbetekert rémálommá változtatja azt, aminek a védelemhez vezető útnak kellene lennie. Bizonytalanság és bénító félelem övezi a Törökországba való visszaküldés lehetőségét” – mondta Gauri van Gulik. “Komoly és azonnali cselekvésre van szükség, hogy véget vessenek a Leszboszon és Híoszon látott és dokumentált szörnyűségeknek. Egyértelmű, hogy amellett, hogy Törökország jelenleg nem biztonságos a menekültek számára, komoly problémák vannak az EU-Törökország alku görög felével is. Amíg nem oldják meg mindkét helyzetet, senkit sem szabad visszaküldeni.”

Ajánlások:

A görög és az EU hatóságainak azonnal fel kell függeszteniük a visszaküldéseket, amíg a következőket nem képesek hatékonyan garantálni:

  • A fogvatartást csak mint végső eszközt veszik igénybe, és csak akkor, amikor egyetlen más alternatív megoldás sem alkalmazható;

  • Minden fogvatartást elrendelő döntésnek részletes és egyéni értékelésen kell alapulnia, megfelelve a fogvatartás legitim indokainak;

  • Minden fogvatartottnak lehetőséget kell adni, hogy jogi segítséget igénybe véve megtámadja a fogvatartás elrendelését;

  • A menekülteljáráshoz való hozzáférésnek reálisnak és hatékonynak kell lennie, ideértve, hogy legyen ideje a kérelmét alátámasztó megfelelő dokumentumokat beadni, és férjen hozzá jogi segítséghez és tolmácshoz;

  • A kérelmek elbírálására rendelkezésre álló kapacitást jelentősen meg kell növelni;

  • A fogvatartott menedékkérők számára pontos tájékoztatást kell adni a menekülteljárásról és a jogaikról;

  • A fogvatartási körülményeknek humánusnak és az emberi méltóságot tiszteletben tartónak kell lennie;

  • Gyerekeket nem szabad fogvatartani, őket azonnal szabadon kell engedni;

  • A különleges bánásmódot igénylő személyek (traumák és kínzások túlélői, gyerekek, nők, idős emberek és a fogyatékkal élők) egyéni és speciális igényeit figyelembe kell venni;

  • Ki kell dolgozni egy egyértelmű és az emberi jogokat szem előtt tartó iránymutatást a biztonságos harmadik ország szabály alkalmazására vonatkozóan. Az egyéni körülményeket, valamint a naprakész és hiteles információkat a menekültek Törökországi helyzetéről és ellátásáról figyelembe kell venni az eljárás során.