Salil Shettynek, az Amnesty International főtitkárának, Ken Rothnak, a Human Rights Watch ügyvezető igazgatójának és Catherine Woollardnak, a European Council of Refugees and Exile (ECRE) főtitkárának közös cikke a tervezett EU-Törökország migrációs alkuról

Ne keverjük össze a kétségbeesést a jogszerűséggel, ha az EU-Törökország megállapodásról van szó. Senkinek se legyen kétsége – a háborúk és üldöztetések elől menekülők számára biztosított nemzetközi védelem forog most kockán.

Minden európai országnak állást kell foglalnia ezen a héten: arra szavaz-e, hogy fennmaradjon a menedékhez való jog vagy alárendeli ezt a jogot egy olyan országgal kötendő alkunak, amely már eddig sem tartotta ezt a jogot tiszteletben.

Az alku csak a legutóbbi veszélyes fejlemény. Az elmúlt hónapok során több európai kormány léptetett életbe diszkriminatív határzárakat, és görgetett jogellenes akadályokat a menedékkérelmek benyújtása elé. Ennek eredménye az egyre mélyülő humanitárius válság a több ezer Görögországban rekedt menekült számára, és a rémeket látó, pusztító retorika megerősödése, amely megbélyegzi a menekülteket és menedékkérőket.

#StopTheDeal

Az EU vezetői újabb mélypontot érték el a múlt héten, amikor azt javasolták, hogy Törökország fogadja vissza a Görögországból visszaküldött migránsokat, az EU pedig minden egyes visszafogadott irreguláris szír menekülőért cserébe áttelepít egy Törökországban lévő szír menekültet 6 milliárd euró, a vízummentes utazás és az EU csatlakozási tárgyalások felelevenítésének ígéretéért cserébe.

Mi a menekültek nagyszámú Európába és máshová áttelepítését tartjuk a legjobb megoldásnak, amely megelőzi, hogy a kétségbeesett menekülteknek roskatag hajókon kelljen a veszélyes tengeri utakra vállalkozniuk, továbbá azt, hogy konkrét tettekkel fejezzük ki a szolidaritásunkat azokkal az országokkal – köztük Törökországgal – amelyek a világ menekültjeinek nagy részét befogadták. Az EU vezetőinek azonban el kell utasítaniuk, hogy néhány menekült áttelepítése árán a mások tisztességes menekültügyi eljáráshoz való hozzáférése megszűnjön.

Miközben ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenkinek, aki irregulárisan éri el Európa partjait joga legyen egy mindenre kiterjedő és tisztességes eljáráshoz, amelyben a menedékkérelméről döntenek, elfogadjuk, hogy azok, akikről egy tisztességes eljárás során bebizonyosodik, hogy nem jogosultak nemzetközi védelemre, visszaküldhetőek legyenek. Mi a gyorsított kollektív visszaküldéseket ellenezzük, amelyek nem veszik figyelembe az egyéni körülményeket.

Az a fikció, hogy Törökország egy „biztonságos” ország a menekültek számára, nem mérsékli a menedékhez való jog megsértésének tényét. Törökország „ideiglenes védelmet” nyújt több mint kétmillió szíriainak, de továbbra sem hajlandó hatékony védelmet biztosítani az olyan nem-európaiak számára, akik Afganisztán, Irak vagy más országok állampolgáraiként kérnek védelmet. Törökország a jelentések szerint sorozatosan küld vissza embereket háborús zónákba és zárja le határait a menekülők elől.

Eközben a Törökországban lévő menekültek küzdenek azért, hogy munkát találjanak, a gyerekeiket iskolába járathassák és egy méltóságteljes életet építhessenek fel – vagyis csupa olyan dologért, amely szükségszerű feltétele a „biztonságos” menedéknek.

A helyzet pedig még ennél is rosszabb, amióta a török elnök és kormány támadásokat intéz az emberi jogok ellen. A kurdokkal folytatott béketárgyalás csődje, a dél-keleti régióban folyó kiterjedt nemzetbiztonsági műveletek, a kritikus hangokkal, politikai ellenzékkel és médiával – mint a kormány ellenségeivel – szembeni országos elnyomás miatt nemsokára lehet, hogy török állampolgárok lesznek kénytelenek csatlakozni a menekültek áramlásához.

Az EU vezetői abbeli elhatározásukban, hogy a második világháború óta tapasztalt legnagyobb menekültválság közepén megszabaduljanak a felelősségüktől, némák maradtak ezekkel a jogsértésekkel kapcsolatban, abban a csalóka reményben, hogy ezzel biztosíthatják a törökök együttműködését a hajók megállításában.

A legjobb módszer szembeszállni azokkal az európai demagógokkal, akik a mostani Égei-tengeren kialakult kaotikus helyzetből profitálnak, ha nem támogatjuk őket a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásában, hanem fenntartható és megfelelő elvi alapokon álló megoldásokat javasolunk. Ezek léteznek. A hajók áramlása alapjaiban csökkenthető, ha kibővítjük az első menedék országából közvetlenül áttelepítés útján befogadottak számát, így ugyanis kevesebbeknek kell hajókra szállniuk, ha támogatjuk ezeket az országokat, hogy a menekültek méltóságteljes életet élhessenek ott, és megduplázzuk az erőfeszítéseinket, hogy megakadályozzuk az atrocitásokat az olyan helyeken mint Szíria, ahonnan az emberek menekülnek.