Ahogy az észak-koreai kormány egyre szűkebbre szabja a kommunikációs technológiák használatának lehetőségét, bármelyik átlagember a politikai fogolytáborba vagy más büntetés-végrehajtási intézetbe kerülést kockáztatja, ha rajtakapják, ahogy mobiltelefon használatával lép kapcsolatba külföldre menekült szeretteivel – áll az Amnesty International ma nyilvánosságra hozott jelentésében.

© ED JONES/AFP/Getty Images

A Kapcsolat megtagadva: A mobiltelefonok és a külvilágból származó információk korlátozása Észak-Koreában (Connection Denied: Restrictions on Mobile Phones and Outside Information in North Korea) című jelentés dokumentálja a népesség Kim Dzsongun 2011-es hatalomra kerülése óta fokozódó ellenőrzését, elnyomását és megfélemlítését.

Töltsd le jelentésünket!

„A kizárólagos és módszeres ellenőrzés fenntartása érdekében az észak-koreai hatóságok fellépnek azok ellen, akik mobiltelefonon keresztül lépnek kapcsolatba külföldön élő családtagjaikkal” – mondta Arnold Fang, az Amnesty International Kelet-Ázsia-kutatója. „Kim Dzsongun ezt a fajta elnyomást megtévesztő módon azzal igazolja, hogy az szükséges a „kapitalizmus vírusának” megállításához. Soha semmi nem igazolhatja, hogy embereket zárjanak fogolytáborokba azért, mert megpróbálják kielégíteni egy alapvető emberi szükségletüket – kapcsolatba lépni családjukkal és barátaikkal.”

A digitális határ az utolsó hadszíntér, ahol az észak-koreai kormány megpróbálja elszigetelni az állampolgárokat, és elkendőzni az ország szégyenteljes emberi jogi helyzetéről szóló információkat.

Észak-Koreában a népszerű hazai mobilszolgáltató több mint hárommillió előfizetője nem bonyolíthat nemzetközi hívásokat, a világhálóra pedig csak külföldiek és néhány kiváltságos állampolgár csatlakozhat. Néhány észak-koreai hozzáférhet egy zárt számítógépes hálózathoz, amelyen keresztül csupán a helyi weboldalakhoz és e-mail szolgáltatókhoz csatlakozhatnak.

A legtöbb Észak-Koreából elmenekülő embernek nincs módja felvenni a kapcsolatot az otthon maradt családtagjaival, emiatt pedig egyik fél sem tudhatja biztosan, hogy a másik életben van, elhunyt, a hatóságok nyomoznak utána vagy bebörtönözték.

„A kommunikáció kizárólagos ellenőrzése a hatóságok egyik legfontosabb fegyvere az ország iszonyatos emberi jogi helyzetének elfedése érdekében folytatott erőfeszítésekben. Az észak-koreaiaknak nem csupán a külvilágról való tanulás lehetősége nem adatik meg, de attól is megfosztják őket, hogy beszámolhassanak a világnak az emberi jogok teljes semmibevételétől” – hangsúlyozta Arnold Fang.

A kockázat ellenére sokan élnek a lehetőségekkel, amelyeket Észak-Korea nem hivatalos, egyre bővülő magánszektora biztosít: az emberek csempészett, leginkább a szomszédos Kínából származó étellel, ruhákkal és más árucikkekkel kereskednek. Egyre jobban terjed a behozott mobiltelefonok és SIM-kártyák feketepiaca is. Ezek a készülékek, amelyeket gyakran – függetlenül a márkától – „kínai mobiltelefonoknak” hívnak, lehetővé teszik a kínai mobilszolgáltatók használatát, így az országhatár mentén élők közvetlenül kommunikálhatnak az országon kívül tartózkodó emberekkel.

Kockázatos mentőöv

A kínai mobilszolgáltatókhoz való hozzáférés lehetősége kockázatos mentőövet kínál azoknak, akik külföldön élő családtagjaikkal kommunikálnának, elmenekülnének az országból vagy kereskedőként teremtenének maguknak megélhetést.

„Az észak-koreaiaknak hatalmas veszély közepette, rendkívül messzire kell menniük, hogy rövid telefonbeszélgetést folytathassanak szeretteikkel. Botrányos, hogy tisztességtelen vádakkal kell szembenézniük, csak azért, mert beszéltek külföldön élő rokonaikkal” – jeletette ki Arnold Fang.

Az Észak-Koreán kívül tartózkodó egyénekkel folytatott telefonbeszélgetés önmagában nem tilos, de a más országból származó kommunikációs eszközökkel történő magáncélú kereskedelem törvényellenes. A „kínai mobiltelefonokat” használók ellen vádat emelhetnek, ami akár hazaárulás is lehet, ha az illető Dél-Koreában vagy más ellenségesként megnevezett országban lévő egyénnel vette fel a kapcsolatot. A közvetítői tevékenység folytatása és a tiltott kereskedelem az enyhébb vádak közé tartozik.

© Amnesty International

Megerősített megfigyelés

A jelentés arra is rámutat, hogy Phenjan növelte az emberek szabályozására és elnyomására szolgáló technikai kapacitását, hogy a digitális korszakban megakadályozza a külvilággal való kapcsolattartást. Ezalatt a modern megfigyelő- és keresőeszközök behozatala, valamint a kínai határ mellé telepített jelzavarók használata értendő.

Unmit, aki 2014-ben, a negyvenes éveiben hagyta el Észak-Koreát, egyszer őrizetbe vették „kínai mobiltelefon” használata miatt. A hölgy a következőket mondta el az Amnesty Internationalnek: „Az Állambiztonsági Minisztérium 27. számú Hivatalának megfigyelőeszköze van, egy antennaszerű, piros fénnyel villogó eszköz, amelyet az ügynökök a kezükben fognak. Ők azt mondták, hogy bemérőeszköz, amikor pedig jöttek, hogy őrizetbe vegyenek, levették a kabátjukat és látszott, hogy elektromos vezetékek vannak a testük köré tekerve.”

Pakmun, mielőtt elhagyta Észak-Koreát, sokkal fejlettebb, külföldről behozott megfigyelő-felszerelésről is hallott, mely a kommunikáció tartalmát is képes felismerni. A mérnők elmondta az Amnesty Internationalnek: „Pontosan be tudják mérni, hol vannak a mobiltelefonok.”

A kifinomult, modern technológia mellett is a mindennapi, személyes megfigyelés maradt meghatározó. Dzsongi, aki 2014-ben hagyta el Észak-Koreát, a következőket árulta el: „Mindenki megfigyelt mindenkit. A szomszédok és a munkatársak is megfigyelték egymást.”

Zsarolás és fogva tartás

Mindenki, aki „kínai mobiltelefonok” segítségével bonyolít le nemzetközi hívást, az kockáztatja az átnevelő létesítménybe vagy akár politikai fogolytáborba kerülést. Aki híján van a befolyásos kormányzati kapcsolatoknak, az egyedül a hivatalnokok lefizetésével kerülheti el a büntetést. A megkérdezettek elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy egyeseket igazából azért tartóztatnak le, hogy így nyerészkedjenek.

Szukjung, egy Japánban élő észak-koreai hölgy számolt be ilyen jellegű veszélyről az Amnesty Internationalnek: „Rosszabb esetben politikai fogolytáborba küldenek, ahol hosszú börtönbüntetésre számíthatunk, jobb esetben pedig átnevelő létesítménybe egy-két évre. A legtöbb ember azonban kenőpénzzel megússza.”

Magas ár

Hogy rejtve maradjanak, az emberek csak röviden beszélnek mialatt külföldre telefonálnak, álneveket használnak és távoli, magasan fekvő területekre vonulnak el. Így csökken az esélye, hogy zavarják a hívást vagy állambiztonsági ügynökök kapják rajta őket.

Az Észak-Koreában maradt, „kínai mobiltelefonnal” nem rendelkező szeretteikkel családtagjaik jellemzően úgy kommunikálnak, hogy fizetnek valakinek, akinek van ilyen készüléke – a közvetítőnek –, hogy lebonyolíthassák a hívást. A közvetítő hálózat azoknak az észak-koreaiaknak az igényeiből fejlődött ki, akik elhagyták az országot és pénzt akartak küldeni az otthon maradt családtagjaiknak, de a rendszer díjfizetés ellenében kommunikációs csatornaként is szolgál.

Az árak magasak, a hívásokat lebonyolító közvetítők egy 1000 dolláros készpénzátutalásért 30 százaléknál több jutalékot is elkérhetnek. Ráadásul, mivel az észak-koreai állambiztonsági ügynökök megpróbálják elfogni a hazaküldött pénzt, semmi sem garantálja, hogy az valaha megérkezik a címzetthez.

Csoj Dzsivu visszaemlékezett arra, amikor egy közvetítő jelent meg észak-koreai otthonában és azt állította, hogy levelet hozott az apjától. A levélben az apja megkérte, kövesse a közvetítő utasításait, hogy beszélhessenek telefonon. Hónapokkal korábban állambiztonsági ügynökök azt mondták Dzsivunak, hogy szülei meghaltak, mialatt megpróbálták elhagyni Észak-Koreát. A valóságban sikeresen elmenekültek az országból, viszont a lányukkal ezt nem tudták más módon tudatni.

© Amnesty International

Dzsivu kockázatos utazásra indult a hegyekbe a közvetítővel, melynek során csak az éltette, hogy beszélhet a szüleivel telefonon: „Volt, hogy egy egész éjszakán át keltünk át egy hegyen. Megkerülni nem tudtuk, de csak az éj leple alatt mozoghattunk, nappal nem. Elemlámpát sem használhattunk, pedig koromsötét volt, az orromig sem láttam. Tudtam, ha csak még egyszer hallhatom anyukám és apukám hangját, ha megbizonyosodhatok róla, hogy életben vannak, már boldogan halok meg. Amikor a közvetítő indította a hívást és hallottam apukámat, csak arra tudtam gondolni: „Életben van, életben van!”.

A külföldön élő családtagok Kínából titokban küldhetnek mobiltelefonokat és SIM-kártyákat az Észak-Koreában maradt rokonoknak, feltéve, ha azok vállalják ezt a kockázatot. Ehhez jellemzően le kell fizetni a határon szolgáló katonákat. Ahogy a határátkelőkön szigorították az ellenőrzést, úgy emelkedett a kenőpénz összege, most már akár 500 dollárt is elkérhetnek.

„Az észak-koreai hatóságoknak fel kell hagyniuk a külvilággal kapcsolatba lépni kívánó emberek elnyomásával. Az információ szabad, akár határokon átívelő áramlásához való jog ilyen mértékű megsértése közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy az emberi jogokat továbbra is elképesztő módon vegyék semmibe az országban” – mondta Arnold Fang.

Az Amnesty International felszólítja az észak-koreai kormányt, hogy hagyjon fel a véleménynyilvánítás szabadságának mindennemű alaptalan korlátozásával és tegye lehetővé az információ akadálytalan áramlását az Észak-Koreában és a világ többi részén tartózkodók között.

Az észak-koreaiak számára biztosítani kell a világhálóhoz és a nemzetközi mobilszolgáltatókhoz való teljes, minden cenzúrát nélkülöző hozzáférést. A hatóságok a továbbiakban hagyjanak fel a kommunikáció szükségtelen, nem célirányos vagy megfelelő céllal igazolható megfigyelésével, megzavarásával.

2014-ben az ENSZ észak-koreai emberi jogi helyzettel foglalkozó bizottsága megállapította, hogy az országban az emberi jogok olyan súlyosan, széles körben és jelleggel sérülnek, hogy az a modern világban „párját ritkítja”. A vélemény, a véleménynyilvánítás, az információ és az egyesülés szabadságát például szinte teljes mértékben tagadják. Ezek a megállapítások fokozták az Észak-Koreára gyakorolt nemzetközi nyomást, az iszonyatos emberi jogi helyzetet később az ENSZ Közgyűlése és Biztonsági Tanácsa is megvitatta.

PRÓBÁLD KI JÁTÉKUNKAT!

NÉZD MEG VIDEÓNKAT! 

© Amnesty International