Az olyan szigorú intézkedések, mint a késő esti házkutatások és a kijárási tilalmak, két lábbal taposnak férfiak, nők és gyermekek százainak jogain, megrázkódtatásokat okozva és megbélyegezve őket – közölte az Amnesty International ma megjelent jelentésében a pénteki francia parlamenti vitát megelőzően, mely a rendkívüli intézkedések alkotmányba való beépítéséről fog szólni.

Töltsd le jelentésünket!

A Fenekestül felforgatott életek (Upturned lives: The disproportionate impact of France's state of emergency) című jelentés – a francia államban uralkodó rendkívüli állapotok aránytalan hatását tükrözi, hogy röviddel a 2015. november 13-i párizsi merényletsorozat után életbe lépett rendkívüli állapot óta több mint 3242 házkutatást hajtottak végre és több mint 400 embernek tiltották meg, hogy elhagyja otthonát. Az Amnesty International 60 embert kérdezett meg az ügyben, többségük azt nyilatkozta, hogy a kemény intézkedéseket magyarázat nélkül vagy minimális magyarázattal és néha túlzott erővel hajtották végre. Az egyik nő azt nyilatkozta, hogy a rendőrség késő éjjel fegyverekkel rontott be a házába, miközben ő a három éves gyermekére vigyázott. Mások azt mondták az Amnesty Internationalnek, hogy a házkutatás miatti megbélyegződés a munkájuk elvesztéséhez vezetett.

Noha a kormányoknak megengedett a rendkívüli intézkedések alkalmazása kivételes körülmények között, de óvatosan kell ezzel bánniuk. A Franciaországban történtek azt jelzik, hogy a nagy lendületű végrehajtó hatalom, amelynek használata minimális ellenőrzés alatt áll, egy sor emberi jog megsértését eredményezte. Nehéz megérteni, hogy a francia hatóságok hogyan képesek azt állítani, hogy az általuk képviselt válasz arányos az őket érintő fenyegetésekkel” – nyilatkozta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója.

Az Amnesty International röviddel a három hónapos rendkívüli állapot beállta után megkezdte az esetek dokumentálását, és az általuk megkérdezettek közül sokan azt mondták, hogy szinte semmilyen információt nem kaptak arról, miként váltak érintetté bármilyen biztonsági fenyegetésben. A bíróságon bemutatott bizalmas dokumentumok kevés olyan információt tartalmaznak, amely alátámasztaná azt az állítást, miszerint fenyegetést jelentenének a társadalmi rendre nézve. Ennek eredményeképp sokan küzdenek az ellenük kiszabott korlátozásokkal.

Az egyik megkérdezett, Ivan, azt nyilatkozta, hogy az a 40 rendőr, aki a Párizs külvárosában található éttermében rajtaütést hajtott végre novemberben – miközben férfiak, nők és gyermekek vacsoráztak éppen –, szükségtelenül keménykezűen jártak el.

Mindenkit felszólítottak, hogy tegye a kezét az asztalra, azután körülbelül 35 perc alatt átkutattak mindent. Három ajtót betörtek, hiába mondtam nekik, hogy nálam vannak a kulcsok. Kinyithattam volna nekik, de nem figyeltek rám” – mondta Ivan az Amnesty International kutatóinak. „Ami igazán meglepett, hogy habár a házkutatási parancsban az állt, hogy közveszélyes egyéneket feltételeznek az éttermemben, mégsem ellenőrizték egyetlen ember személyi igazolványát sem a 60 vendég közül.”

További intézkedésekre nem került sor Ivannal szemben.

A rendkívüli intézkedéseknek jelentősen kihatnak az ellenőrzés alá vontak emberi jogaira. Néhányan elvesztették az állásukat, és majdnem mindegyikük stressztől szenved.

Issa és felesége, Samira házát december 4-én kutatták át azon pontosan meg nem nevezett okból, miszerint ő „radikális muzulmán”. Habár a rendőrség sosem folytatott korábban bűnügyi nyomozást Issa és Samira ellen, mégis lemásolták az összes adatot Issa számítógépéről, éjszaka nem hagyhatta el a házát, napi háromszori jelentésre kötelezték őt a rendőrségen, és nem hagyhatja el a várost sem, ahol él. Ennek következtében Issa kénytelen volt feladni futár munkáját. Megtakarításának nagy részét a jogi eljárás költségeire költi.

Sokan azt nyilatkozták az Amnesty Internationalnek, hogy a házkutatások félelmet, stresszt és más egészségügyi problémákat okoztak számukra.

Nem alszom jól többé, és ha valaki hangosan szól hozzám, összerezzenek” – mondta Fahima az Amnesty Internationalnek, miután fegyveres rendőrök törtek be a házába az éjszaka közepén, miközben ő három éves gyermekére vigyázott.

Az Amnesty International által a jelentéshez megkérdezettek legnagyobb része azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi rendkívüli intézkedéseket diszkriminatív módon alkalmazzák, különös tekintettel a muszlimokra, és ennek gyakran inkább a hitük és a vallási gyakorlatuk az alapja, mintsem bármilyen bűnözői magatartásra utaló konkrét bizonyíték.

A francia hatóság néhány mecsetet és imaházat is bezárt a párizsi merényletek óta. Egy ilyen mecset a Párizs közeli Lagny-sur-Marne városban is bezárásra került, pedig a rendőrségi jelentések arról szóltak, hogy „nem található olyan elem, amely vizsgálat megkezdését indokolná”.

Ha egy vagy két ember ellen merül fel vád, miért nem őket veszik direkt célba? Miért egy egész közösséget? Közel 350 muszlim van Lagny-ban, akik most nem tudnak hol imádkozni” – mondta a mecset és három, a hatóságok által feloszlatott szervezet elnöke az Amnesty Internationalnek.

A franciák emberi jogai sérültek, komoly árat fizettek a rendkívüli intézkedéseknek köszönhetően, amelyek azonban alig hoztak néhány kézzelfogható eredményt, ami megkérdőjelezi az intézkedések arányosságát. A médiabeszámolók szerint az elmúlt néhány hónapban végrehajtott 3242 razzia eredménye csupán négy bűnügyi vizsgálat volt terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményekért, valamint 21 vizsgálat a homályos „a terrorizmus támogatása (apologie du terrorisme)” intézkedés értelmében. További 488 vizsgálat, amely ezekből a razziákból eredt, nem terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményeket érint.

Túl könnyű általános állításokat megfogalmazni egy terrorizmussal kapcsolatos fenyegetésről, amely rendkívüli intézkedések alkalmazását teszik szükségessé, azonban a francia kormánynak egyértelműen bizonyítania kell, hogy a rendkívüli állapot még létező fogalom, és a parlamentnek alaposan meg kell vizsgálnia ezt az állítást. Még ha ebben meg is tudnak egyezni, akkor is jelentős biztosítékra van szükség a sértő, aránytalan és diszkriminatív alkalmazás megakadályozására.”