A nemzetközi segítségnyújtás és a libaboni hatóságok által bevezetett diszkriminatív szabályok olyan környezetet teremtenek, ahol mindennapos a menekült nők kizsákmányolása és bántalmazása – áll az Amnesty International ma publikált jelentésében, amelyet a február 4-i Londonban megrendezésre kerülő Szíriai Donorkonferencia előtt hozott nyilvánosságra a szervezet.
A 'Biztonságos helyet akarok’: a szíriai nők hontalanok és védtelenek Libanonban (‘I want a safe place’: Refugee women from Syria uprooted and unprotected in Lebanon) című jelentés kiemeli, hogy a libanoni kormány nem hajlandó a menekültek számára megújítani a tartózkodási engedélyüket, illetve emlékeztet a nemzetközi támogatások szűkösségére, amelyek a menekült nőket veszélyekkel teli és másoktól függő helyzetben hagyják, illetve kiszolgáltatja őket a hatalmi pozícióban lévő emberek – főbérlők, munkaadók és rendőrök – kizsákmányolásának.Töltsd le jelentésünket!

„A menekültválság miatti nemzetközi támogatások szűkössége és a menekültekkel kapcsolatos szigorú szabályozás együttes erővel járul hozzá ahhoz a környezethez, ahol a szír menekült nők zaklatás és kizsákmányolás veszélyének kitéve képtelenek a hatóságokhoz védelemért fordulni” – mondta Kathryn Ramsay, az Amnesty International genderkutatója.

2015-ben Libanon úgy döntött, hogy nem engedélyezi az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR), hogy továbbra is regisztrálja a menekült szír nőket, és olyan új szabályokat léptetett életbe, amelyek megnehezítették a tartózkodási engedélyek megújítását. Törvényes státusz nélkül önkényes letartóztatás, fogva tartás vagy kitoloncolás vár sokakra, akik nem mernek a bántalmazásukról bejelentést tenni a rendőrségnek.

Libanonban a szír menekült háztartások 20 százalékát nők vezetik. Néhány esetben a nők munkája jelenti a háztartás legnagyobb bevételét, miután a férjeiket megölték, elfogták vagy erőszakos eltüntetés áldozatai lettek.

„A Libanonban élő szíriai menekültek túlnyomó többsége küzd a túlélésért, sokszor rettenetes körülmények között élnek. Hátrányos megkülönböztetés és más nagyobb akadályok miatt nem jutnak élelemhez, lakáshoz vagy munkához. A menekült nők számára a túlélés hasonló körülmények között általában még nehezebb – főleg a háztartást vezető nők számára – mivel nagyobb eséllyel válnak zaklatás, kizsákmányolás és bántalmazás áldozatává a munkahelyükön vagy az utcán” – mondta Kathryn Ramsay.

Szegénység, munkahelyi kizsákmányolás és a főbérlők

A menekült szír családok 70 százaléka a libanoni szegénységi küszöb alatt él. Az ENSZ szíriai menekültválság miatt létrehozott humanitárius alapja folyamatosan alulfinanszírozott. Tavaly az ENSZ csak az 57 százalékát kapta meg annak a támogatásnak, amelyre a libanoni munkájához szüksége lett volna. A komoly hiány miatt az ENSZ Élelmezési Programjának 2015 közepén csökkentenie kellett a legkiszolgáltatottabb menekültek élelmezésére jutó pénz mennyiségét 30 amerikai dollárról 13,5 amerikai dollárra. A 2015 végén kapott támogatásnak hála a keret 21,60 amerikai dollárra nőtt – vagyis napi 0,72 amerikai dollár jut egy menekültre. Az Amnesty International által megkérdezett nők negyede nem kapott tavaly támogatást.

Sok menekült nő mondta, hogy komoly küzdelem számukra a libanoni megélhetést finanszírozni, kifizetni az ételt és a bérleti díjat is, így még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. Többen meséltek arról, hogy férfiak szexért cserébe pénzügyi vagy más segítséget ajánlottak fel nekik.

A menekülteket kizsákmányoló és őket hátrányosan megkülönböztető környezetben a menekült nők, akiknek sikerült munkát találniuk arról számoltak be, hogy kihasználják őket a munkaadók és jóval kevesebb bérért alkalmazzák csak őket. „Pontosan tudják, hogy bármennyiért elmegyünk dolgozni, mert nincs más választásunk” – mondta Hanan, egy Szíriából származó palesztin menekült, akinek nevét a biztonsága érdekében megváltoztattuk.

Asmaa, az 56 éves Szíriából származó palesztin menekült Shatilában, Bejrút déli elővárosában található menekülttáborban él. Nem engedi meg a lányainak, hogy munkát vállaljanak, mert félti őket a zaklatástól: „Egyik lányom egy üzletben dolgozott. Az üzletvezető fogdosta és zaklatta, ezért nem engedem a lányaimnak, hogy dolgozzanak.”

Számos nő mondta azt, hogy felmondtak vagy nem is vállalták el a munkát, mert féltek a munkaadójuk viselkedésétől.

A lakhatás finanszírozásához elég pénzt keresni egy másik komoly kihívás. A szír menekültek legalább 58 százaléka él bérelt lakásokban vagy házakban, mások roskadozó épületekben és informális telepeken húzzák meg magukat. Sok nő mondta azt, hogy nem tudták tovább fizetni a túlzottan magas lakbért és emiatt hitvány körülmények között kell élniük.

„Függetlenül attól, hogy alulfizetett munkájuk van vagy egy koszos, patkányokkal teli otthonban élnek, az anyagi biztonság hiánya nagyon komoly gondokat okoz a menekült nőknek, és felbátorítja a hatalmi pozícióban lévőket arra, hogy kihasználják őket” – mondta Kathryn Ramsay.

A törvényes státusz hiánya növeli a veszélyt

A komplikált bürokratikus eljárások és a tartózkodási engedély megújításának magas költségei – amelyeket a libanoni hatóságok 2015 januárjában vezettek be – sok menekültet meggátolnak abban, hogy megújítsák az engedélyüket. Érvényes tartózkodási engedély nélkül a szír menekültekre gyakran vár letartóztatás, bántalmazásuk esetén pedig nem tudnak feljelentést tenni a rendőrségen.

Az Amnesty Internationalnek nyilatkozó menekült nők nagy többsége azt mondta, hogy érvényes tartózkodási engedély hiányában nem tudnak feljelentést tenni a libanoni hatóságoknál. Hanan, a menekült asszony, aki egy Bejrút melletti menekülttáborban él három lányával azt mesélte, hogy amikor elment a rendőrségre bejelenteni, hogy egy buszsofőr zaklatta, a rendőrök elküldték, mondván nincs érvényes tartózkodási engedélye.

„Egyértelmű volt a nők számára, akikkel beszéltünk, hogy a kizsákmányolás és a zaklatás még rosszabb attól, hogy érvényes tartózkodási engedély nélkül nincs kihez fordulniuk segítségért és védelemért” – mondta Kathry Ramsay.

Egy másik nő arról számolt be, hogy miután elment a rendőrségre, zaklatás célpontja lett:

„Egy kis idő elteltével a rendőrök megjelentek a házunknál vagy megkértek minket, hogy menjünk velük. Ez ugyanaz a három rendőr volt, akiknél feljelentést tettünk. Mivel nincs érvényes tartózkodási engedélyünk, a rendőrök megfenyegettek minket. Azt mondták, hogy börtönbe zárnak, ha nem megyünk velük.”

Annak ellenére, hogy egy főre vetítve Libanonban él a legtöbb menekült a világon, a nemzetközi közösség cserbenhagyja az országot. Ez persze nem igazolja azt, hogy az ország nem nyújt védelmet a menekültek számára a kizsákmányolás és bántalmazás ellen.

„A menekültek nagy száma komoly terhet ró Libanonra, de ez nem igazolja a hatóságok által a menekültekre rótt szigorú korlátozásokat, amelyek komoly veszélyeknek teszik ki őket” – hangsúlyozta Kathryn Ramsay. „Ahelyett, hogy a félelem és megalázás légkörét építenék tovább, a libanoni hatóságoknak azonnal változtatniuk kell az intézkedéseiken, és biztosítaniuk azt, hogy a menekült nőket megvédik, illetve minden Libanonban tartózkodó menekült könnyen meg tudja újítani a tartózkodási engedélyét.”

A nemzetközi segítség elengedhetetlen

A Libanonban élő menekültek számára elkülönített nemzetközi támogatások és segítség hiánya egyértelműen hozzájárul a szegénységhez és a menekült nők kiszolgáltatottsághoz. A UNHCR a szír menekültek legalább 10 százalékát (ez nagyjából 450 ezer embert jelent) azonosította úgy, mint akiknek azonnali áttelepítésre van szükségük a régióból. A UNHCR szerint a nők és lányok a leginkább kiszolgáltatott menekültek közé tartoznak.

Az Amnesty International felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy növeljék az áttelepítettek számát, és biztosítsanak biztonságos és legális lehetőségeket a szír menekültek számára, hogy elhagyhassák a régiót. Továbbá nagyban növelniük kell a pénzügyi hozzájárulásukat és az eheti donorkonferencián meg kell fogadniuk, hogy eleget tesznek az ENSZ elvárásainak, és érdemben hozzájárulnak a szír válság okozta problémák kezeléséhez 2016-2017-ben.

„A világ leggazdagabb országai, köztük az EU tagállamoknak és közülük is főleg Nagy-Britanniának, illetve az Öböl-államoknak és az Egyesült Államoknak sokkal többet kell tenniük, hogy csökkentsék a válság hatásait. Amellett, hogy sokkal több pénzzel járuljanak hozzá a Szíriából és a régió más országaiból elmenekült embereinek támogatásához, részt kell vállalniuk a válság megoldásában azzal is, hogy növelik az áttelepítés során befogadott emberek számát” – jelentette ki Kathryn Ramsay. „Együtt kell működniük az olyan befogadó országokkal, mint Libanon, hogy azok eltöröljék a menekültek számára a törvényes tartózkodás érdekében előírt korlátokat, és segítsenek abban, hogy a menekültek hozzájussanak az életbe vágó szolgáltatásokhoz, és biztosítsák, hogy senki, köztük a veszélyben lévő nők se legyenek kitéve bántalmazásnak és zaklatásnak.”