A kormányok és segélyszervezetek nem képesek a legelemibb védelmet sem nyújtani a Szíriából és Irakból menekülő nőknek. Az Amnesty International legújabb kutatása bemutatja, hogy a menekült nők és lányok fizikai erőszakkal, bántalmazással, kizsákmányolással és szexuális zaklatással néznek szembe egész útjuk során, Európa sem kivétel.

A szervezet 40 nővel és lánnyal készített interjút Németországban és Norvégiában a múlt hónapban, akik Törökországból Görögország érintésével utaztak keresztül a Balkánon. Mindegyik nő arról számolt be, hogy veszélyben érezte magát az út során. Sokan közülük arról számoltak be, hogy majdnem mindegyik országban tapasztaltak fizikai erőszakot és anyagi kizsákmányolást, embercsempészek, őrök vagy más menekültek tapogatták vagy kényszerítették szexre őket.

Miután túlélték az iraki és szíriai háború borzalmait, ezek a nők mindent kockára tettek, hogy biztonságos otthont találjanak maguknak és gyermekeiknek. De attól a perctől kezdve, hogy nekivágnak az útjuknak, erőszaknak és kizsákmányolásnak esnek áldozatul, és gyakorlatilag nem számíthatnak senkire” mondta Tirana Hassam, az Amnesty International válsághelyzetekkel foglalkozó igazgatója.

Azok a nők és lányok, akik egyedül vagy gyermekeikkel utaznak különösen kiszolgáltatottnak érezték magukat az olyan tranzit országokban, mint Magyarország, Horvátország és Görögország, ahol arra kényszerítették őket, hogy több száz menekült férfi között aludjanak. Néhány esetben inkább a szabadban (például a strandon) aludtak, mert ott nagyobb biztonságban érezték magukat.

Arról is beszámoltak, hogy közösen kellett a mosdókat és a zuhanyzókat használniuk a férfiakkal. Egy nő elmesélte, hogy az egyik német befogadó állomáson a férfiak folyamatosan nézték a zuhanyzóba tartó nőket. Néhány nő inkább nem evett és ivott azért, hogy ne kelljen használnia mosdót.

Ha ez a humanitárius válság bárhol máshol történne a világon, azonnali praktikus lépéseket várnánk, hogy megvédjék az erőszaktól a kiszolgáltatottabbakat, úgy mint az egyedül vagy gyermekeikkel utazó nőket. A minimális elvárás a női mosdó és a nők számára fenntartott alvási lehetőség lenne. Ezek a nők és gyermekeik a világ legveszélyesebb helyeiről menekülnek, szégyen, hogy Európában is veszélyeknek vannak kitéve” mondta Tirana Hassan. „A kormányoknak és a segélyszervezeteknek muszáj ezen a területen is fejlődniük. Komolyabb erőfeszítésekre van szükség, hogy különösen a veszélyben lévő menekült nőket beazonosítsák, és megfelelő eljárásokat és szolgáltatásokat nyújtsanak számukra, ami biztosítja a legalapvetőbb biztonságot és védelmet számukra.”

Az Amnesty International kutatói hét terhes nővel beszéltek, akik éhezésről és az elemi orvosi segítség hiányáról számoltak be, illetve arról, hogyan lökdösték őket a határoknál és a gyűjtőpontoknál.

Egy terhes és a másik gyermekét szoptató szír nő, akivel a norvégiai Lillestrømben készített az Amnesty interjút, a férjével menekült el. Azt mondta, hogy a férfiakkal teli görög táborban nem tudott aludni a félelemtől. Azt is elmesélte, hogy voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem jutott élelemhez.

Tucatnyian számoltak be arról, hogy fogdosták, tapogatták és fixírozták őket az európai táborokban. Egy 22 éves iraki nő elmesélte, hogy Németországban egy egyenruhát viselő őr felajánlotta, hogy ruhát szerez neki, ha „kettesben tölt” vele némi időt.

Először is senkinek sem lenne szabad ilyen veszélyes utakat végig csinálni. A legjobb módszer arra, hogy elkerüljük az erőszakot és kizsákmányolást, ha az európai kormányok biztonságos és legális utakat biztosítanak. Teljesen elfogadhatatlan, hogy azok számára, akiknek nincsen más választása, az Európán keresztüli út további megaláztatásnak, bizonytalanságnak és veszélynek teszi ki őket” mondta Tirana Hassan.

További beszámolók

Szexuális kizsákmányolás az embercsempészek által

Az embercsempészek a kiszolgáltatott egyedül utazó nőket veszik célba. Ha nincs elég pénzük, hogy fizessenek, gyakran szexre kényszerítik őket.

Legalább három nő mesélte el, hogy a csempészek és a velük együttműködők zaklatták őket vagy másokat, és kedvezményt vagy rövidebb várakozási időt ajánlottak számukra a hajóra, ha lefekszenek velük.

Hala, egy 23 éves aleppói nő ezt mondta az Amnesty Internationalnek:

Egy török hotelben egy szír férfi, aki az embercsempészeknek dolgozott, az mondta, ha lefekszem vele, akkor kevesebbet vagy egyáltalán nem kell fizetnem. Nemet mondtam, undorító volt. Jordániában is hasonló ajánlatokat kaptunk.”

Egy útitársnőmnek, akivel együtt menekültünk el Szíriából, elfogyott a pénze Törökországban, az embercsempész azonban szexért cserébe hajlandó lett volna biztosítani neki egy helyet a hajón. A barátnőm persze nemet mondott, így ott kellett maradnia Törökországban. Most is ott van.”

Nahla, a 20 éves szír elmesélte az Amnesty Internationalnek:

Az embercsempész folyamatosan zaklatott. Többször megpróbált megérinteni. Csak akkor nem mert közel jönni, amikor a férfi unokatestvérem ott volt. Nagyon féltem, mert sok történetet hallani olyan nőkről, akiknek felajánlották, hogy ha nem tudnak fizetni, szexért cserébe kedvezményt kaphatnak.”

Zaklatás és állandó félelem

Mindenki, akivel az Amnesty International beszélt, elmondta, hogy folyamatos félelemben éltek az útjuk egésze során Európán keresztül. Az egyedül utazó nők nemcsak a csempészektől rettegtek, hanem akkor is veszélyben érezték magukat, amikor arra kényszerültek őket, hogy több száz egyedülálló férfival aludjanak egy helyen. Néhányuk fizikai és verbális bántalmazásról is beszámolt, amelyet görög, magyar és horvát őrök követtek el.

Reem, a 20 éves szír nő, aki 15 éves unokatestvérével utazott:

Soha nem aludtam a táborokban. Attól féltem, hogy zaklatni fognak. A sátrak zsúfoltak voltak, és több erőszakos cselekménynek is szemtanúja voltam... Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, amikor úton voltunk, főleg a buszon, ez volt az egyetlen hely, ahol le mertem hunyni a szemem. A táborokban teljesen kiszolgáltatottak voltunk a zaklatásoknak, a nők pedig nem tudtak panaszt tenni, mert attól féltek, hogy emiatt meg kell szakítaniuk az útjukat.”

Rendőri erőszak és a tranzitállomások körülményei

A nők és lányok szörnyű körülményekről számoltak be több táborból is. Kevés élelmet, a terhes nők pedig egyáltalán nem vagy csak nagyon minimális segítséget kaptak. A mosdók sokszor mocskosak voltak, és nem voltak elkülönítve a férfiakétól. Legalább két esetben a férfiak végignézték, ahogy a nők a zuhanyzóba mentek. Néhány nőt más menekültek vagy rendőrök támadtak meg, főleg akkor, amikor a nyomorúságos körülmények miatt zavargások törtek ki, és a biztonságiaknak be kellett avatkozniuk.

Rania, 19 éves terhes nő Szíriából, elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogy mit élt át Magyarországon: „A rendőrök átvittek minket egy másik helyre, ami az előzőnél is rosszabb volt. Tele volt ketrecekkel, és nem volt semmi levegő. Bezártak minket. Két napig voltunk itt. Kétszer kaptunk enni naponta. A mosdók itt voltak a legrosszabbak, amiket addig láttunk. Az volt a benyomásom, hogy azért ilyenek a mosdók, hogy még többet szenvedjünk.”

A második nap, egy rendőr megütött egy Aleppóból származó szír nőt, aki azért könyörgött, hogy engedjék ki. A nővére megpróbálta megvédeni, angolul szólalt meg, mire az volt a válasz, hogy ha nem fogja be a száját, akkor ő is kap egyet. Hasonló eset történt egy iráni nővel másnap, mert még ételt kért a gyerekeinek.”

Maryam, 16 éves, Szíria:

(Görögország): „Az emberek sikítozni és ordítani kezdtek, mire a rendőrök ránk támadtak és gumibottal ütöttek minket. A karomat találták el. A kisebb gyerekeket sem kímélték. Mindenkit a fején ütöttek meg. Elszédültem és elestem, az emberek rajtam tapostak. Bőgtem és nem találtam az anyámat. A nevemet hallottam, amikor végre megtaláltam őt. Egy rendőrnek megmutattam a karomat, aki erre kiröhögött, orvost kértem, mire azt mondta, takarodjunk.”

Megjegyzés

A neveket megváltoztattuk a nekünk nyilatkozó nők védelme érdekében.