Az ostromlott szíriai falvakban élő lakosok Amnesty International által összegyűjtött legújabb vallomásai bemutatják kétségbeesett küzdelmüket, hogy élelemhez juthassanak a téli hónapokban, és kiemelik az összes rászoruló számára biztosított akadálytalan humanitárius hozzáférés szükségességét, valamint azt, hogy elengedhetetlen a civil lakosságot sújtó ostromok beszüntetése az egész országban.

A szervezet interjúkat készített az ostromlott Madaya városának lakóival, mely a Damaszkusz Vidéki kormányzósághoz tartozik, s friss beszámolókat gyűjött az Idleb Vidéki kormányzóság alá tartozó al-Fouaa-ban és Kefraya-ban uralkodó állapotokról. Az éhező lakosok leírták, a családok hogyan élik túl alig többel, mint levelekkel és forralt vízzel. A falvak várhatóan támogatást kapnak majd a szíriai kormánnyal január 7-én kötött megállapodást követően.

“Ezek a megrázó beszámolók az éhségről pusztán a jéghegy csúcsát jelzik. Szíriaiak szenvednek és halnak meg az egész országban, mert az éhezést háborús fegyverként használják mind a szíriai kormány, mind a felfegyverzett csapatok. Azzal, hogy továbbra is civil területeken folytatnak ostromokat és csak szórványosan, a saját szeszélyük szerint teszik lehetővé a támogatásokat, egy humanitárius válságot táplálnak és több százezer ember életével játszanak” –  mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója. “Civilek éhezését használni a hadviselés fegyvereként, háborús bűn. Mindegyik félnek, amely a civil területeket ostromolja – a kormánynak és a nem állami fegyveres csoportoknak egyaránt – véget kell vetnie a segélyszállítmányok akadályozásának, és lehetővé kell tennie az azonnali akadálytalan hozzáférést a humanitárius segítségnyújtás számára.”

Az ENSZ becslése szerint mintegy 400 ezer ember tengődik életmentő támogatás nélkül 15 ostromlott helyszínen egész Szíriában.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólította a konfliktusban részt vevő feleket, hogy szüntessék meg az ostromokat és adjanak humanitárius hozzáférést. Eddig egyetlen fél sem tett eleget ezen megállapodásoknak, hogy enyhítsék civilek szenvedését Szíriában.

A beszámolók

Madaya és Boukein

Madaya és Boukein szomszédos városok Damaszkusztól nyugatra, amelyek 2015 júliusa óta a szíriai kormányerők ostroma alatt állnak. Mintegy 40 ezer ember esett csapdába a két falu között, elvágva áramtól és vízellátástól.

Adomány utoljára 2015 októberében érkezett a területre, amely azóta elfogyott. A 2015 szeptemberében kötött tűzszüneti megállapodás a támogatáshoz való akadálytalan hozzáférést és a sérült civilek evakuálását hivatott biztosítani, de ezt nem hajtották végre.

A családok nem rendelkeznek alapvető élelmiszer-ellátással. Néhány ellátmány még átjut az ostrom vonalain, de ezek mértéktelenül túlárazottak. A családok a környező erdőkben lévő táplálékhoz folyamodtak, ahol azt kockáztatják, hogy mesterlövészek lelövik őket vagy aknarobbanás áldozatai lesznek.

Mohammad, Madaya lakosa

Az interjú 2016. január 7-én készült.

Minden nap felébredek, elkezdek ételt keresni. Sokat fogytam, úgy nézek ki, mint egy csontváz, amelyet csak a bőr borít. Minden nap úgy érzem, el fogok ájulni és nem ébredek fel újra… Feleségem és három gyermekem van. Minden másnap eszünk egyszer, hogy biztosak legyünk, ha valamit vásárolunk, az nem fogy el. Más napokon van vizünk és sónk, néha levelek a fákról. Van, hogy a szervezetek ételt osztanak, amit a beszállítóktól vásároltak, de nem tudják mindenki szükségleteit kielégíteni.

Madayában sétáló csontvázakat látni. A gyerekek folyton sírnak. Sok embernek krónikus betegsége van. Néhányan azt mondták nekem, minden nap elmennek az ellenőrző pontokhoz kérve, hogy elmehessenek, de a kormány nem engedi ki őket. Nekünk csak egy hadikórházunk van, csak egy szoba, de nincs semmilyen orvosi felszerelésük vagy kellékük.

Um Sultan, Madaya lakosa

Az interjú 2016. január 7-én készült.

Az ostrom egyre nehezebbé vált, ahogy az étel elfogyott. Minden nap hallom, hogy valaki beteg és nem tud kikelni az ágyból. Most már a férjem is egy közülük. Nem tudja elhagyni az ágyat, amikor megteszi, elájul. Nem ismerem fel őt többé, csupa csont és bőr. Kértem segítséget, ételt, de senki sem tud segíteni, mindannyian ugyanabban a helyzetben vagyunk. A nők mindig tiltakoznak. Elmegyünk az ellenőrző pontokhoz és könyörgünk a szíriai biztonsági erőknek, hogy hagyjanak minket elmenni, vagy legalább az ételt engedjék be. Azt mondták nekünk, hogy “az ostrom Kefraya és al-Fouaa felett ostromot jelent Madaya felett”. Három gyermekem van és nem engedhetem meg magamnak, hogy ételt vegyek nekik. Egy kiló rizs vagy cukor mintegy 100 ezer szíriai font (egyenértékű körülbelül 450 amerikai dollárral). Ki engedheti ezt meg magának?

Louay, Madaya lakosa

Az interjú 2016. január 7-én készült.

Teljes étkezésem utoljára legalább másfél hónapja volt. Most elsősorban vizem van levelekkel. Itt a tél és a fáknak nincs többé levelük, szóval nem vagyok benne biztos, hogy hogyan fogjuk túlélni. Ha van pénzed, akkor tudsz élelmet vásárolni. De az embereknek elkezdett fogyni a pénze, mert az étel annyira drága. Elfogyott a pénzem néhány héttel ezelőtt, így az adományban bízom, ami nem elégíti ki mindenki szükségletét.

Al-Fouaa és Kefraya

Al-Fouaa és Kefraya falvakat Idleb városától észak-keletre 2015 márciusa óta teljesen körülvette a Jaysh al-Fateh fegyveres csoport. Mintegy 30 ezer ember élhet ott. A falvakat erősen ágyúzták. Az áramtól, a víztől és az élelmiszer-ellátástól is el vannak vágva. A 2015 szeptemberi tűzszüneti megállapodás nem valósult meg teljes mértékben.

Mazen, al-Fouaa lakosa

Az interjú 2016. január 7-én készült.

Nincs áram egyik faluban sem, és nincs víz 2015 márciusa óta. Korlátozott mennyiségű élelmiszerünk van, és nincs zöldségünk, lisztünk, így nincs kenyerünk sem. Nincs cukor és rizs sem. Néhányan azon az élelmiszeren élnek, amelyet vészhelyzetre mentettek meg, vagy olyan termékeken, amelyeket víz nélkül is elő lehet állítani, vagy olyan segélyszállítmányokon, amelyeket a szíriai kormány dobott le.

Három hónappal ezelőtt a Jaysh al-Fateh kivégzett két férfit, mert elkapták őket, amint ételt csempésztek a falvakba. A mecsetekben a közeli falvakban bejelentették a kivégzést, és figyelmeztettek, hogy ugyanez a sors vár arra, aki megpróbál becsempészni akár csak egyetlen kenyeret is.

A fegyveres csoportok kilőtték a fő víztartályt néhány hónappal ezelőtt, úgyhogy nem maradt vizünk. Nem kaptunk semmilyen üzemanyagot az ENSZ-től, így fát használunk, hogy melegíteni tudjunk.

Fadi, al-Fouaa lakosa

Az interjú 2016. január 7-én készült.

Mindössze két héttel ezelőtt a fegyveres csoportok megengedték a Vörös Félholdnak, hogy evakuáljanak 336 civilt és sérültet. Az evakuálásnak hónapokkal ezelőtt meg kellett volna történnie, a tűzszüneti megállapodás részeként. Nincs élelmiszerünk. Nekem személy szerint nem maradt több élelmiszerem. Felhasználtam az összes élelmiszer-tartalékot, ami nekem és a családomnak volt.

Most várjuk a segélyt, hogy megérkezzen, de nem lesz elég. Nem kaphatunk adományt néhány havonta egyszer. Az emberek nem fogják túlélni. Akiknek krónikus betegségük van, azok szenvednek a legtöbbet. Nincs hozzáférésük a gyógyszerekhez és sokuk nem volt rajta az evakuáltak listáján.