A szír kormány által az elmúlt négy évben elkövetett, igen széles skálán mozgó és dermesztően szervezett, több tízezres nagyságrendű erőszakos eltüntetésekről szól az Amnesty International ma közzétett új jelentése.

A börtön és a sír között: Erőszakos eltüntetések Szíriában (Between prison and the grave: Enforced disappearances in Syria) című jelentés feltárja, hogy az állam hogyan húz hasznot a széles körben és szisztematikusan elkövetett, emberiesség elleni bűntettnek számító erőszakos eltüntetésekből egy szövevényes feketepiacon keresztül, ahol a pénzszerzés érdekében a szeretteik után kutató családtagok kétségbeesését galád módon kihasználják.

Töltsd le jelentésünket!

A kormány által elkövetett erőszakos eltüntetések jelensége a civil lakosság ellen irányuló, hideg fejjel kiszámított, kiterjedt támadás része. Az emberiesség elleni bűntett és a pontosan megtervezett hadjárat célja a terror kiterjesztése és az ellenállás elfojtása az egész országban” – jelentette ki Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója. „A jelentés szívbemarkoló részletességgel tárja fel olyan emberek családjának széthullását, megrázkódtatásaikat és az anyagi haszonért való kizsákmányolásukat, akik nyom nélkül tűntek el Szíriában.”

Rania Alabbasi gyermekeivel és férjével Abdulrahman Yasinnal

Az eltűnések mértéke szívszaggató. A Szíriai Emberi Jogi Hálózat 2011 óta legalább 65 ezer eltűnést dokumentált, ebből 58 ezer fő civil. Az elrabolt áldozatokat általában túlzsúfolt zárkákban tartják fogva megdöbbentő körülmények között, a világtól elzárva. Sokan halnak meg kezeletlen betegségek, kínzás és törvénytelen kivégzések következtében.

Az erőszakos eltüntetések olyan mély gyökeret eresztettek Szíriában, hogy talajt teremtettek egy feketepiac számára, amelyben közvetítők és alkuszok néhány száztól több tízezer dollárig terjedő összegeket szednek be kétségbeesett családtagoktól, akik szeretteik hollétéről szeretnének valamit megtudni, legalább azt, hogy egyáltalán életben vannak-e. Egy szír emberi jogi aktivista szerint az ilyen kenőpénzek szervesen beépültek a gazdaságba. Egy damaszkuszi ügyvéd azt nyilatkozta az Amnesty Internationalnek, hogy az érintettek a rezsim fejősteheneivé váltak, olyan pénzforrássá, amire az állam már nagyban támaszkodik.

Az eltűntek között vannak a kormányt békésen bíráló személyek, köztük tüntetők, emberi jogi aktivisták, újságírók, orvosok és humanitárius dolgozók is. Mások azért váltak célponttá, mert a kormányhoz való hűtlenséggel vádolták őket, vagy mert a hatóságok így akarták kézre keríteni rokonaikat.

Néhány esetben, főként az elmúlt két évben, az erőszakos eltüntetéseket eszközként használták fel arra, hogy egyesekkel leszámoljanak vagy anyagi haszonhoz jussanak, további táptalajt teremtve ezzel az újabb eltűntetésekhez.

Vannak olyan családok, akik eladták a vagyontárgyaikat vagy az egész életük során összespórolt pénzüket áldozták arra, hogy megfizessék a kenőpénzeket, csak hogy valamit megtudjanak rokonaik sorsáról; gyakran csupán hamis információkért cserébe. Egy férfi, akinek még 2012-ben tűnt el három bátyja, elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy összesen több, mint 150 ezer dollár kölcsönt vett fel, csak hogy valamit megtudjon a testvéreiről, de hiába. Jelenleg Törökországban dolgozik, hogy vissza tudja fizetni az adósságait.

Khalil Matouq

Amellett, hogy életeket tesznek tönkre, az eltüntetések egy vesztegetéseken alapuló feketegazdaságot is táplálnak, ahol a szeretteiket elvesztő családok szenvedéseivel kereskednek. A családoknak pedig csak a mindent elborító tartozások és a szeretett személy helyén tátongó űr marad” – mondta Philip Luther.

Azon családtagokra, akik eltűnt rokonaik felől próbálnak érdeklődni, gyakran szintén elrablás vagy letartóztatás vár, így nemigen marad más választásuk, mint a közvetítőkhöz fordulni. Egy férfi, aki a hatóságoknál érdeklődött testvére holléte felől, három hónapra börtönbe került, amelynek során több hetet magánzárkában töltött. Egy másik férfit, aki Damaszkuszba indult, hogy megkeresse eltűnt fiát, egy katonai ellenőrzőpontnál tartóztattak le és azóta sem hallott felőle senki.

A két évvel ezelőtt elrabolt szír emberi jogi jogász, Khalil Matúq egyik barátja szerint az erőszakos eltüntetések a szír kormány nagyszabású tervének része azzal a céllal, hogy Szíria népét terrorizálják. Matúq lányának, Ranímnak is nyoma veszett négy hónapra, ami alatt a börtönben borzalmas dolgokat kellett átélnie.

Különösen megdöbbentő Rania Alabbasi fogorvos esete, akit 2013-ban tartóztattak le hat, kettő és tizennégy év közötti gyerekével együtt egy nappal azután, hogy egy razzia során a férjét elvitték otthonukból. Azóta a család egyetlen tagjáról sincs hír. Valószínűleg azért vitték el őket, mert humanitárius segítséget nyújtottak helyi családoknak.

A jelentés betekintést nyújt a családtagok és barátok pszichológiai megrázkódtatásaiba, kínjaiba, kétségbeesésébe és fizikai szenvedéseibe egy-egy ember elrablása után. Said, akinek bátyja, Jusuf még 2012-ben tűnt el, arról mesélt, hogy édesanyjuk azóta szüntelenül sír. „Néha, ha felébredek éjszakánként, azt látom, hogy ő is ébren van, Jusuf képét nézegeti és egyre csak sír” – mondta.

Raneem Ma’touq

A szír kormány hatalmában állna, hogy véget vessen ezrek kimondhatatlan szenvedésének azáltal, hogy megtiltaná a rendvédelmi erőknek az emberek elrablását, információt nyújtana a családoknak eltűnt rokonaik hollétéről és sorsáról, valamint azonnal és feltétel nélkül szabadon engedné azokat, akiket csupán jogaik békés gyakorlása miatt börtönöztek be” – mondta Philip Luther.

Bár bizonyos országok és az ENSZ is elítélték az erőszakos eltüntetéseket, sokkal többre van itt szükség, mint bíráló szavakra. Több mint másfél évvel ezelőtt, 2014 februárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 2139-es számú határozatot, ami az ilyen típusú jogsértések beszüntetését követeli Szíriában, de eddig nem került rá sor, hogy ellenőrizzék, végrehajtották-e a követelést.

A szavak, amelyeket nem követnek konkrét tettek, nem segítenek az áldozatokon. Az ENSZ-nek azonnal a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatala elé kell utalnia a Szíriában kialakult helyzet ügyét, és olyan célzott szankciókat kell bevezetnie, mint például a számlák befagyasztása, hogy ezzel is nyomást gyakoroljon a hatóságokra az erőszakos eltüntetések beszüntetése érdekében” – hangsúlyozta Philip Luther. „A szír kormányt támogató államok, így Irán és Oroszország – amely nemrégiben kezdett katonai hadműveletekbe Szíriában – nem moshatják le magukról azt a szégyenfoltot, hogy támogatásukkal történhettek meg ezek a nagy tömegekkel szemben elkövetett emberiesség elleni és háborús bűncselekmények. Oroszország, amelynek támogatása alapvető fontosságú Aszad elnök kormánya számára, kivételes helyzetben van, hogy meggyőzze a szír kormányt arról, fejezze be az erőszakos eltüntetések kegyetlen és gyáva hadjáratát."