Az Amnesty International birtokába jutott legújabb bizonyíték arra enged következtetni, hogy Ausztrália tengeri határellenőrzési műveletei jogtalanok és bűncselekmények elkövetését valószínűsítik: hajók legénységének lefizetését, valamint a menedékért folyamodó nők, férfiak és gyerekek bántalmazását.

Menedékkérőkkel, egy hajó legénységével és az indonéz rendőrséggel készített interjúk alapján a Mindenáron (By hook or by crook) címet viselő új jelentés bizonyítékokat mutat be arról, hogy 2015 májusában a 'Szuverén Határok Hadművelet' keretében dolgozó ausztrál tisztek lefizettek egy hatfős legénységet, hogy azok a hajójukon utazó Új-Zélandon menekültstátuszért folyamodni kívánó 65 embert 32 ezer amerikai dollár fejében inkább Indonézia partjaihoz szállítsák. Az ausztrálok még térképeket is adtak nekik, amelyek segítségével a megfelelő helyen köthettek ki Indonéziában.

A videófelvételekkel alátámasztott tanúvallomások felfedik, hogy az ausztrál határőrök hogyan sodorták életveszélybe az embereket azáltal, hogy olyan hajókra szállították át őket, amelyek nem rendelkeztek elegendő üzemanyaggal, és az egész incidens miként illeszkedik a hajók visszafordításának és visszatoloncolásának kategóriájába.

A jelentés azzal kapcsolatban is felveti a kérdést, hogy vajon az ausztrálok fizettek-e egy másik, júliusban visszafordított hajó legénységének is.

“Ausztrália hónapokig tagadta, hogy embercsempészeknek fizetett volna, a jelentésünk azonban egész más megvilágításba helyezi a történteket" – jelentette ki

"Az Amnesty International által vizsgált két esetben a határellenőrzés és a haditengerészet alkalmazottai emberek tucatjainak életét sodorták veszélybe azzal, hogy gyatrán felszerelt hajókra kényszerítették őket. Ausztrália egy törvényekkel szembehelyezkedő állammá kezd válni abból a szempontból, hogy ki hogyan bánik azokkal, akik menedékért folyamodnak."

A 2015. májusi eset

Az incidens médiában való első megjelenése óta az ausztrál kormány emberei több alkalommal tagadták, hogy embercsempészeknek fizettek volna, egyúttal azonban elismerték, hogy a határellenőrző szervek észlelték egy bajba jutott hajó segélykérését a tengeren.

Mindazonáltal a szóban forgó hajó legénysége, akikkel az Amnesty International még augusztusban készített interjút Indonéziában, ahol jelenleg is őrizetben vannak, valamint az Amnesty által szintén megkérdezett utasok egybehangzóan azt mondták, hogy hajójuk nem volt bajban, és soha nem kértek segítséget.

Az ausztrál határőrök először 2015. május 17-én közelítették meg a hajót, majd május 22-én ismét. Az utasok többsége, így egy terhes nő, két hétéves gyermek és egy csecsemő azután szálltak át a határőrök hajójára, hogy azt mondták nekik, azon lehetőségük lesz megfürdeni. Felszállásuk után körülbelül egy hétig zárkákban tartották őket fogva. Voltak, akiktől megtagadták az orvosi ellátást, de egyes esetekben a saját gyógyszerükhöz sem férhettek hozzá.

Az előző hajó hatfős legénysége azt állította, hogy az ausztrálok összesen mintegy 32 ezer amerikai dollárt adtak nekik. Legalább egy menedékkérő tanúja is volt a pénz átadásának, és erről beszámolt az emberi jogi szervezetnek. Az indonéz rendőrség megerősítette az Amnesty Internationalnek, hogy találtak ilyen összegű pénzt a legénységnél, amikor az országba belépve letartóztatták őket.

Az Amnesty International 62 menedékkérő felnőttel, a legénység hat tagjával és az indonéz hivatalnokokkal készített interjúira alapozta vizsgálatát. A szervezet ezenkívül sokkoló bizonyítékokhoz is hozzáfért, így olyan fotókhoz és videókhoz, amiket maguk az utasok készítettek az útjuk során. Az indonéz rendőrség is megmutatta azt a ropogós százdollárosokból álló pénzköteget az Amnesty kutatójának, amit a hattagú legénységtől foglaltak le.

Május 31-én az ausztrálok a legénységet és a menedékkérőket két különböző kisebb hajóra szállították át, a legénységnek pedig elmagyarázták, hogyan jutnak el Rote szigetére, valamint adtak nekik egy térképet, rajta kikötésre alkalmas helyekkel. Mindkét hajónak kevés volt az üzemanyaga, az egyikből ki is fogyott a tengeren. A rémült utasoknak így veszélyes módon, a tenger kellős közepén kellett átszállniuk a megmaradt hajóra, amelyről indonézek mentették meg őket, miután az zátonyra futott.

Töltsd le jelentésünket!

A júliusi eset

A Mindenáron még egy olyan esetet feltár, amelyben lehetséges, hogy az ausztrál határellenőrzés emberei 2015 júliusában fizettek egy hajó legénységének, hogy embereket csempésszenek át Indonéziába. A 2015 májusi esettel ellentétben ez nem kapott olyan nagy médiafigyelmet. Ebben az esetben ismét úgy tűnik, hogy az ausztrálok egy hajó legénységét az indonéz Rote szigete felé irányították a velük utazó emberekkel együtt. A hajón utazók elmondták az Amnesty Internationalnek, hogy az ausztrál haditengerészet és határrendészet július 25-én tartóztatta fel és augusztus 1-jén szállította át egy másik hajóra őket. Akkorra a legénységnél volt két új táska, amiket az utasok korábban nem láttak náluk. Amikor az utasok gyanakodni kezdtek és azzal fenyegettek, hogy kinyitják a táskákat, az ausztrálok többször felszólították őket, hogy ne tegyék.

Ezen incidensek Ausztrália Szuverén Határok Hadműveletével (OSB) hozhatóak összefüggésbe, ami egy 2013-ban indult katonai határellenőrzési művelet, mely azt szolgálja, hogy mindenkit, így a menekülteket és menedékkérőket is megakadályozzák abban, hogy irreguláris módon érjék el hajóval Ausztráliát.

Az Amnesty International egy királyi bizottság felállítását követeli a Szuverén Határok Hadművelet ellenőrzésére, hogy kinyomozzák és jelentsék az esetleges büntetendő és jogtalan cselekményeket, amelyeket az ausztrál kormány alkalmazottai követnek el.

Annak ellenére, hogy a kormány kitart amellett, hogy az OSB célja az, hogy életeket mentsen a tengeren, az Amnesty International és sokan mások mégis rögzítették az ausztrálok által elkövetett erőszakos és illegális kitoloncolások arányának riasztó növekedését.

Olyanok, akik Indonéziában folyamodtak menedékért, elmondták az Amnesy Internationalnek, hogyan fordították vissza őket az ausztrál hatóság emberei a tengeren, valamint azt, hogy a hatóságok verbálisan és fizikailag is bántalmazták a hajókon utazókat.

Az ilyen visszafordítások megsértik a visszaküldés tilalmának elvét (non-refoulement), amely kimondja, hogy a menekülteket nem lehet visszaküldeni olyan országba, ahol veszélyben lehetnek, valamint nem lehet tőlük megtagadni azon jogukat, hogy a menedékkérelmüket elbírálják.

"Feladva eredeti rendeltetését, az életek megóvását, az OSB mostanra egyet jelent a világ legsebezhetőbb embereinek bántalmazásával. Ausztráliának egyszer és mindenkorra komolyan kell vennie a menekültekkel szembeni nemzetközi kötelezettségeit. Minden menedékért folyamodó ember megérdemli, hogy kérelmével érdemben foglalkozzanak. Ahelyett, hogy tovább folytatná a hajók visszafordítását, Ausztráliának hatékony párbeszédet kellene kezdenie az Ázsia csendes-óceáni térségében élő sebezhető népcsoportok regionális védelmének fejlesztése érdekében, valamint növelnie kéne a biztonságos és legális utak számát az olyan emberek számára, akik biztonságos helyre szeretnének eljutni".

HÁTTÉR

Az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménye (Egyezmény) kijelöli az államok jogi kötelezettségeit arra nézve, hogyan működjenek együtt a nemzetközi szervezett bűnözés megelőzése és leküzdése érdekében. Az Egyezményt kiegészítő – a migránsok földön, vízen, és levegőben történő csempészéséről szóló – jegyzőkönyv (Jegyzőkönyv) megköveteli az államoktól, hogy előzzék és akadályozzák meg a migránsok csempészését, illetve, védjék meg a csempészett emberek jogait. Ausztrália elfogadta az Egyezményt és a Jegyzőkönyvet is. A Jegyzőkönyv megköveteli aláíróitól, hogy kriminalizálják a migránsok csempészését, amit úgy definiál, hogy "olyan ember egyik résztvevő országba való illegális bejuttatásának megszervezése direkt vagy indirekt módon pénzügyi vagy más anyagi haszonszerzés céljával, aki az adott országnak sem nem állampolgára, sem állandó tartózkodási engedéllyel nem rendelkezik."

Az embercsempészet nemzetközi bűncselekmény, azonban a csempészett emberek nem bűnözők, és a nemzetközi jog tiltja az államok számára, hogy a menedékkérőket csupán az országba való bejutási módjuk miatt büntessék. A Jegyzőkönyv értelmében az elkövetés módjai – tehát ami alapján felelősségre lehet vonni valakit – az embercsempészét esetén lehetnek a bűncselekmény elkövetése, a bűncselekmény elkövetésének kísérlete, a bűncselekményben való bűntársként való részvétel, valamint mások megszervezése és irányítása a bűncselekmény elkövetésére. Az Amnesty International által a 2015 májusában történt eseményekről gyűjtött bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy május 24-én vagy ezekben a napokban az ausztrál hatóságok emberei megszervezték vagy utasításokkal látták el a legénységet, hogy azok elkövessék az embercsempészés bűntettét. Mindez ausztrál hivatalos személyek irányítása alatt történt, az ő anyagi hozzájárulásuk mellett (két hajó, üzemanyag, térképek, GPS) követték el a bűncselekményt azáltal, hogy az embereket Indonéziába csempészték. Az Indonéziába való bejutás módja a legénység elmondása alapján, vagyis az hogy az ausztrál hatóságok eligazították őket, hogy merre menjenek és elmagyarázták, pontosan hol érdemes kikötni Rote szigetén ahelyett, hogy jelentkeznének az indonéz határellenőrzésnél és alávetnék magukat az Indonéziába történő hajóval való bejutás intézkedéseinek, a Jegyzőkönyv értelmében illegális belépésnek számít. A 32 ezer amerikai dollár pénzügyi haszon a legénység számára az utasok országba való illegális bejutásáért cserébe. A legénységnek 2015 májusában fizető, és őket Rote sziget felé eligazító ausztrálok bűntársnak tekinthetők az embercsempészet nemzetközi bűntettében.