Nőket, férfiakat és gyerekeket rabolnak el váltságdíjért és tartják őket pokoli körülmények között; Félő, hogy a korábbi feltételezésekhez képest százakkal, sőt talán ezrekkel magasabb a tengeren meghalt menekültek és migránsok száma; Újra kitörőben a válság: a menekülők ismét hajókra szállnak a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren.

Az Amnesty International ma kiadott új jelentésében feltárja, hogy számos, a Mianmarból idén korábban hajókon menekülni próbáló rohingya nő, férfi és gyerek életét vették el az emberkereskedők, vagy verték meg őket durván, ha a családjaik nem tudták megfizetni a kiszabott váltságdíjat, és pokoli, emberhez nem méltó körülmények között tartották őket fogva.

A Halálos utazások: A menekült- és emberkereskedelmi válság Délkelet-Ázsiában (Deadly journeys: The refugee and trafficking crisis in Southeast Asia) címet viselő jelentés alapját több mint 100rohingyamenekülttel készített interjú képezi; a megkérdezettek főként emberkereskedelemnek áldozatul esett emberek (köztük sok gyerek), akik az Andamán-tengeren átkelve menekültek el Mianmarból vagy Bangladesből Indonéziába.

A monszun végével egy újabb „hajózási szezon” előtt állva valószínű, hogy újból ezrek fognak hajóra szállni. Az Amnesty International arra szólítja fel a régió kormányait, hogy azonnal álljanak elő a válság lehetséges megoldási javaslataival.

„A Bengáli-öbölben és az Andamán-tengeren hajókon csapdába esett rohingyák napi rendszerességgel elszenvedett fizikai kínjai olyan szörnyűek, hogy azt szinte képtelenség szavakba önteni. Sikerült elmenekülniük Mianmarból, de csak hogy egy másik rémálomba csöppenjenek. Még a gyerekek sem mentesültek a kegyetlenségek alól”– mondta Anna Shea, az Amnesty International menekült-kutatója. „A szörnyű igazság az, hogy azok, akikkel interjút készítettünk, a 'szerencsések' közé tartoznak, akiknek sikerült kijutniuk a partra: megszámlálhatatlanul sokan vannak, akiknek a tengeren kellett elpusztulniuk vagy kényszermunkásként végezték. A kormányoknak többet kell tenniük azért, hogy ez a tragédia ne tudjon megismétlődni.”

A 2015 májusában kibontakozó szívszorító események (melynek okai Thaiföld embercsempészet felszámolására tett lépései, majd a menekültek magukra hagyása volt a tengeren) menekültek és migránsok ezreit hagyták víz, étel és orvosi ellátás nélkül.

Az ENSZ becslései szerint 2015 januárja és júniusa között 370 ember vesztette életét, az Amnesty International azonban úgy gondolja, hogy a halottak száma ennél sokkal magasabb lehet. A szemtanúk, akikkel az Amnesty beszélt, menekültekkel és migránsokkal tömött hajók tucatjait látták hasonló körülmények között, azonban az ENSZ forrásai szerint mindössze öt hajó érte el az indonéz vagy a maláj partokat. Százas, sőt ezres nagyságrendű azok száma, akik még nem kerültek elő és talán meg is haltak az utazás során, vagy esetleg eladták őket kényszermunkára.

Töltsd le jelentésünket!

Halál és verések a pénz miatt

Sok rohingya számolt be arról, hogy látták, amint a legénység tagjai meggyilkoltak embereket, ha a családjuk nem tudta kifizetni a váltságdíjat értük. Néhányakat a hajón lőttek le az emberkereskedők, míg másokat egyszerűen a tengerbe dobtak és hagyták őket megfulladni. Voltak, akik az élelem és víz hiánya miatt, vagy valamilyen betegség következtében haltak meg.

A menekültek beszámoltak arról, miként tartották őket fogva óriási hajókon hónapokon keresztül, és hogyan verték őket, míg az emberkereskedők kapcsolatba léptek a családtagjaikkal, hogy váltságdíjat követeljenek értük. Egy 15 éves rohingyalány elmondta, hogy a legénység tagjai felhívták az apját Bangladesben és arra kényszerítették, hogy a lánya sikolyait hallgassa, miközben verik, majd körülbelül 1700 dollárt követeltek érte.

Gyakorlatilag mindenrohingyanő, férfi és gyerek azt nyilatkozta, hogy vagy megverték őt magát vagy látta, amint mások szenvednek el durva fizikai bántalmazást. Az embereket fém vagy műanyag ütőkkel verték néha órákon keresztül, csak mert ételért mertek könyörögni vagy megmozdultak, illetve ki szerettek volna menni a vécére. Sokak szenvedtek maradandó fizikai vagy lelki sérülést a kegyetlenségektől.

A veréseket gyakran rideg rutinszerűséggel és szisztematikus módon követték el. Egy 15 éves rohingyafiú szavaival élve: „Reggel megütöttek háromszor. Délután megütöttek háromszor. Este megütöttek kilencszer.”

Üldözve az otthonukban

A rohingyák elszánt kétségbeesése több évtizednyi üldöztetésből és diszkriminációból eredeztethető, amit Mianmarban el kellett szenvedniük, ahol a nemzeti törvények értelmében lényegében megtagadták tőlük az állampolgárságot. A rohingyák elleni erőszakhullámok, így a 2012-ben kirobbant legutóbbi is, arra kényszerítették emberek tízezreit, hogy kétségbeejtő körülmények között, túlzsúfolt táborokban éljék életüket.

Sokan számoltak be arról, hogy még Mianmarban vagy Bangladesben rabolták el őket emberkereskedők, míg másokat azzal csaltak csapdába, hogy jelképes összeg fejében biztonságos úton eljuttatják őket Malajziába: ezt a módszert gyakran alkalmazzák az emberkereskedők annak érdekében, hogy kényszermunkára kényszerítsenek embereket.

„A rohingyák annyira kétségbe vannak esve, hogy egészen addig kockára fogják tenni az életüket a tengeri utazással, amíg meg nem találják a válságot kiváltó problémák gyökereit. A mianmari kormánynak azonnal fel kell hagynia a rohingyák üldözésével”– mutatott rá a problémára Anna Shea.

Pokoli körülmények

A rohingyákat embertelen és megalázó körülmények között tartották utazásuk során. A hajók elképesztően meg voltak tömve, az emberek így kénytelenek voltak végtelenül összezsúfolva ülni, néha hónapokon keresztül. Egy helyi férfi, aki segédkezett az emberek mentésében az indonéziai Acehnél, azt mondta, olyan rettenetes volt a bűz, hogy a mentésben részt vevők képtelenek voltak a fedélzetre lépni.

Ételből és vízből súlyos hiány volt, a napi ételadag pedig egy kis csésze rizsből állt. Sok rohingya, aki eljutott Indonéziába, teljesen lesoványodott, a hosszú időn át tartó szűkös mozgástér miatt nehezükre esett a járás, valamint kiszáradástól, alultápláltságtól, légcsőhuruttól és influenzától szenvedtek.

Indonéziai körülmények

2015 májusában eleinte Indonézia, Malajzia és Thaiföld sem engedte kikötni a hajókat, megakadályozva ezzel, hogy a rajtuk utazók ezrei partra szállhassanak. A nemzetközi nyomás hatására végül Indonézia és Malajzia beleegyezett bizonyos számú menedékkérő befogadásába azzal a feltétellel, hogy 2016 májusáig áttelepítik őket egy másik országba.

Indonézia elismerést érdemel erőfeszítéseiért, hogy megoldja a sebezhető helyzetben levő emberek százainak lakhatását Aceh tartományban, valamint a helyi civil társadalommal és nemzetközi ügynökségekkel együttműködve kielégítse alapvető szükségleteiket. Azonban így is maradnak még súlyos megválaszolatlan kérdések a hosszú távú megoldásokkal kapcsolatban, mivel a kormány nem tisztázta, hogy a menekültek maradhatnak-e 2016 májusa után.

Javaslatok„Az emberkereskedelem felszámolására irányuló kormányok közötti együttműködés hiányában a súlyos emberi jogi jogsértések újból be fognak következni Délkelet-Ázsia legsebezhetőbb helyzetű és legkétségbeesettebb emberei rovására” – mondta Anna Shea. „A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az emberkereskedők elleni fellépésükkel nem kockáztatják emberek életét vagy emberi jogait, ahogy ez 2015 májusában történt. Gyorsan kell cselekedniük, hogy végrehajthassák tengeri kutató- és mentőprogramjaikat.”

Az Amnesty International felszólítja Délkelet-Ázsia államait az azonnali cselekvésre, valamint arra, hogy ne várják meg, amíg egy újabb emberi jogi katasztrófa következik be a tengeren.