A halálbüntetést továbbra is a kábítószerek ellen vívott háború eszközeként használják. Aggasztóan magas azoknak az országoknak a száma, amelyek halálbüntetést szabnak ki kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekért. Mindez egyértelműen sérti a nemzetközi jogot, ahogy erre az Amnesty International is felhívja a figyelmet október 10-én, a halálbüntetés elleni világnapon.

Az elmúlt két évben világszerte legalább tizenegy ország – köztük Kína, Indonézia, Irán, Malajzia és Szaúd-Arábia – szabott ki halálbüntetést vagy rendelt el kivégzéseket kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért, mindemellett pedig országok tucatjai tartják fenn a halálbüntetés lehetőségét az ilyen bűncselekmények esetében.

„Elkeserítően sok ország ragaszkodik ahhoz a téves elképzeléshez, hogy emberek megölésével valamiképpen gátat vethetnek a függőségnek és csökkenthetik a bűnözést. A halálbüntetés a legkisebb mértékben sem járul hozzá a bűnözés elleni küzdelemhez, és a kábítószerfüggők sem jutnak ezáltal könnyebben kezelésekhez” – jelentette ki  Chiara Sangiorgio, az Amnesty International halálbüntetési szakértője.

A nemzetközi jog szerint halálbüntetést csak a „legsúlyosabb bűncselekményekért” lehet kiszabni – ez a fogalom pedig általában csak a szándékos emberölést jelenti. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ezenkívül a nemzetközi szabályozás célként tűzi ki az államok számára, hogy a halálbüntetés eltörlése felé haladjanak.

Számos ország mégis azzal igazolja a halálbüntetés használatát, hogy a kábítószer-kereskedelem, illetve a kábítószerrel való visszaélés elleni módszerként tekint rá. Ezek az országok nem veszik figyelembe azokat a bizonyítékokat, melyek szerint az emberi jogokra és a közegészségügyre fókuszáló intézkedések – beleértve a kábítószerekkel való visszaélés megelőzését és a kezelésekhez való hozzáférés biztosítását – hatékonynak bizonyultak a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek elkerülésében és a fertőző betegségek terjedésének megelőzésében. Még az erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatban sincs arra bizonyíték, hogy a kivégzés lehetősége nagyobb elrettentő erővel bírna, mint más büntetések.

Indonéziában például a Joko Widodo elnöksége alatt működő kormány felesküdött, hogy a halálbüntetést a „nemzeti kábítószer-vészhelyzet” elleni küzdelemre fogja használni. Csak idén tizennégy, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményért elítélt személyt végeztek ki, és a kormány kijelentette, hogy a kegyelem lehetőségét mindenkitől megtagadja, akit kábítószerrel kapcsolatos ügyben ítéltek el.

„A halálbüntetés alkalmazása kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetén messze nem az egyetlen probléma. Shahrul Izani Suparman például mindössze 19 éves volt, amikor több mint 200 gramm marihuánát találtak nála. Automatikusan feltételezték, hogy kábítószer-kereskedő, majd később halálbüntetésre ítélték Malajziában” – mondta Chiara Sangiorgio.

Több olyan országban, ahol előszeretettel szabják ki a halálbüntetést kábítószerrel kapcsolatos eljárások során, az igazságtalanságot az is súlyosbítja, hogy az ítélet megszületéséhez vezető tárgyalások egyértelműen tisztességtelenek. Indonéziában, Iránban és Szaúd-Arábiában is rendszeresen megtagadják a vádlottaktól az ügyvédhez való hozzáférést, vagy olyan „beismerő vallomások” alapján ítélik el őket, amelyekhez kínzással vagy más kegyetlen bánásmóddal jutnak hozzá.

2016 áprilisában az ENSZ Közgyűlése – a szervezet legfőbb tanácskozó testülete – rendkívüli ülést fog tartani a kábítószerek kapcsán, hogy megvitassák a világ kábítószer-ellenőrzési prioritásait, beleértve a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekért kiszabott halálbüntetést is. Utoljára 1998-ban tartottak kábítószerekkel kapcsolatos rendkívüli ülést.

„Az ENSZ Közgyűlésének jövő évi rendkívüli ülése fontos lehetőséget biztosít az államoknak annak biztosítására, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos jogszabályok nemzeti és nemzetközi szinten is megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi előírásoknak. A halálbüntetés teljes eltörléséhez vezető úton az az első lépés, hogy az államok egyszer és mindenkorra felhagynak a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények esetében a halálos ítéletek kiszabásával” – hangsúlyozta Chiara Sangiorgio.

Példák az egyes országokból

• Csak Kínában több embert végeztek ki a tavalyi év során, mint a világ összes többi országában együttesen, azonban mivel a halálbüntetéssel kapcsolatos adatok államtitoknak minősülnek, lehetetlen meghatározni a kivégzettek pontos számát. Az ellenőrizhető adatok alapján a halálos ítéletek jelentős hányada kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények eredményeként születik. Kína tett egy-két bátortalan lépést a halálos ítéletek csökkentése felé, például leszűkítette a kivégzéssel büntethető bűncselekmények körét. A kábítószerekkel kapcsolatos bűntények azonban továbbra is ebbe a kategóriába esnek.

• Indonéziában 14 főt végeztek ki idén, mindnyájukat kábítószer-kereskedelem vádjában találták bűnösnek. Nagy visszalépést jelent ez az országnak, hiszen pár éve még úgy tűnt, el fogják törölni a halálbüntetést, valamint sikeresen kezdeményezték a külföldi országokban halálsoron várakozó indonéz állampolgárok büntetésének enyhítését is. Ezenkívül a halálbüntetés kiszabásának folyamatát az igazságtalanság jellemzi: a gyanúsítottakat rendszeresen addig kínozzák, amíg ki nem csikarják belőlük a „vallomást” vagy tisztességtelen tárgyalások során ítélik el őket.

• Irán ezüstérmes a kivégzések mennyisége terén, egyedül Kína előzi meg a sorban. Az elmúlt évtizedekben emberek ezreit végezték ki kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért. Irán elképesztően szigorú kábítószerekre vonatkozó törvényei közé tartozik például, hogy már 30 gramm heroin vagy kokain birtoklásáért is kiszabhatják a halálbüntetést. Csak idén már több mint 700 kivégzésre került sor – a kivégzettek közül pedig sokan külföldi állampolgárok vagy hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező emberek voltak.

• Malajziában a kábítószer-kereskedelem kötelező halálbüntetéssel jár, és aki egy bizonyos mennyiséget meghaladó tiltott anyagot birtokol, arról automatikusan feltételezik, hogy kábítószer-kereskedő. Malajzia nem tesz közzé információkat a kivégzésekről, de az Amnesty International megfigyelései szerint az elmúlt évek halálos ítéleteinek fele kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményekért született.

• Az elmúlt három évben az egekbe szökött a kábítószerekkel kapcsolatos kivégzések száma Szaúd-Arábiában. 2014-ben összesen 94 embert végeztek ki, akiknek csaknem felét ilyen bűncselekményekért ítélték el. Szaúd-Arábia igazságszolgáltatási rendszeréből azok az alapvető garanciák is hiányoznak, amelyek biztosítanák a tisztességes eljáráshoz való jogot. A halálos ítéleteket gyakran tisztességtelen vagy éppen gyorsított eljárások keretében hozzák meg, amelyek néha titokban folynak.

Háttér

2014 és 2015 során az Amnesty International a következő országokban szerzett tudomást kábítószerekkel kapcsolatos kivégzésekről vagy halálos ítéletekről: Kína, Indonézia, Irán, Kuvait, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld, Egyesült Arab Emírségek és Vietnam.

A mai napon a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények – amelyek a kábítószer-kereskedelemtől a kábítószer birtoklásáig számtalan vádat felölelnek – több mint 30 országban büntethetők kivégzéssel.

Az Amnesty International kivétel nélkül minden esetben ellenzi a halálbüntetés kiszabását, tekintet nélkül a bűncselekmény mibenlétére vagy körülményeire, a vádlott bűnösségére vagy ártatlanságára, illetve a kivégzés módjára.

A halálbüntetés sérti az élethez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata meghatározza. Ez a létező legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés.