Az Amnesty International ma megjelent összefoglalója szerint a magyar kormány eddig több mint 31 milliárd forintot költött szögesdrót kerítés építésére és határellenőrzésre, hogy az országon kívül tartsa a menekülteket és migránsokat. Ez az összeg háromszorosa annak, amit az ország a menedékkérők fogadására költ évente.

Töltsd le jelentésünket!

Az Elkerítve (Fenced Out) címet viselő dokumentum felvázolja, hogy Magyarország szigorú határ-ellenőrzési intézkedései hogyan sértették meg többszörösen a nemzetközi jogot. Abból az alkalomból, hogy az EU miniszterei október 8-án összegyűlnek Luxemburgban, hogy  legfelsőbb szinten tárgyaljanak a válságról, az Amnesty International felszólítja az EU-t, hogy vonja felelősségre Magyarországot az emberi jogok megsértéséért, valamint nyújtson védelmet az úton levőknek azáltal, hogy még a tél beállta előtt biztonságos és legális útvonalakat nyit Európa felé.

„Magyarország csupán néhány lépésre van attól, hogy teljesen lezárja határait Horvátországgal és Szerbiával. Még azokat is szinte biztosan visszaküldik valamelyik balkáni tranzitországba, akik valahogy képesek átcsusszanni az összezáró kerítés utolsó résein” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Magyarország a rá vonatkozó emberi jogi kötelezettségek, valamint a többi EU-s és balkáni országokkal való, a jelenlegi válság feloldására egy kollektív, humánus megoldás megtalálásának érdekében kialakítandó együttműködés nyilvánvaló szükségességének látványos figyelmen kívül hagyásával jó úton halad afelé, hogy menekültvédelem-mentes övezetté váljon.”

A szögesdrót kerítés megépítése és az ezen átjutó, az országba irregulárisan érkező emberek kriminalizálása, valamint az, hogy sietősen visszaküldik őket a Balkán tranzitországaiba, azt a célt szolgálja, hogy Magyarországot elszigetelje a globális és európai menekültválságtól. Mindennek ára az emberi jogok iránti tisztelet teljes hiánya.

„Ott voltunk, amikor Zákányban a Horvátország felől érkező menekülteket vonatra tették, hogy Ausztriába vagy tovább mehessenek. Ez az út talán az utolsó rendelkezésükre álló lehetőségek egyike, hogy egy biztonságosabb életet élhessenek” – mondta Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója. „Nem tudjuk ez meddig marad így.”

Az Amnesty International felszólítja az EU tagországait és intézményeit, hogy a további emberi jogi jogsértések megelőzése érdekében Magyarországon aktiválja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7. cikkében (1) foglaltak szerinti védelmi mechanizmust. Ez a mechanizmus felhatalmazza az Európai Tanácsot arra, hogy figyelmeztetésben részesítse azt a tagországot, ahol nyilvánvalóan fennáll annak kockázata, hogy sérül a jogállamiság és az emberi jogok.

„Az EU-nak megvan a hatalma arra, hogy hivatalos tárgyalásokba kezdjen Magyarországgal a menekültekkel és migránsokkal való felháborító bánásmódja miatt, és nyilvánvalóvá tegye mindazon országok számára, melyek nem tartják tiszteletben az EU-s és a nemzetközi jogszabályokat, hogy mindennek van határa. Az EU-nak ezt még azelőtt kell meglépnie, mielőtt még túl késő lenne” – hangsúlyozta Iverna McGowan, az Amnesty International európai irodájának megbízott igazgatója. „Az emberi jogok magyarországi helyzetének ellenőrzése újra meg újra feledésbe merült, miközben a tagországok és intézmények folyamatosan igyekeztek arra hárítani a felelősséget, aki végső soron az emberi jogok fenntartásáért felel az EU-ban. Ezt a problémát sürgősen át kell hidalni, mégpedig határozottabb fellépéssel az emberi jogi jogsértésekkel szemben, tegye azt valamely EU tagállam vagy akár intézmény.”

Az Amnesty International egy szeptemberben készült kiterjedt országos kutatás során összegyűjtött vallomás- és megfigyelési anyagból merített. A kutatók elemezték, hogy a rendőrök miként bánnak a menekültekkel és migránsokkal, valamint milyenek a fogadási körülmények és milyen módon alkalmazzák a menedékhez való hozzájutási feltételeken történt szigorító módosításokat.

A Magyar Országgyűlés új törvényeket vezetett be, melyek végül olyan agresszív lépéseket eredményeztek, mint a határok katonákkal és rendőrökkel való őriztetése, akik felhatalmazást kaptak gumilövedékek, könnygázgránátok és pirotechnikai eszközök használatára. Gépfegyverektől roskadozó járművek és a különleges erőkre jellemző fegyverekkel felszerelt katonák sorakoztak fel a Horvátországgal közös határon.

A tanúk vallomásaiból kiderül, hogy a magyar hatóságok számos alkalommal folyamodtak túlzott erőszakhoz.

Hiba, egy 32 éves iraki menedékkérő combcsonttörést szenvedett, miután egy magyar rendőr nekilökte a falnak egy budapesti vasútállomáson.

„Hónapok óta bizonytalanságban és feszültségben élek.” – mondta Hiba, aki végül eljutott Németországba. „Most arra várunk, hogy elbírálják a menedékkérelmünket, de más menedékkérők azt mondják, hogy el fogják utasítani és visszaküldenek minket Magyarországra – onnan pedig Irakba. De fogalmam sincs hogyan mehetnénk vissza Tikritbe, nem biztonságos.”

További új törvények lehetővé tették Magyarország számára, hogy Szerbiát feltegye egy, a biztonságos származási és tranzitországokat felsoroló listára, ahová a menedékkérőket mostantól visszaküldik azon komoly nehézségekre való tekintet nélkül, amikkel ezen országban szembe találhatják magukat. Az országhatárt irregulárisan átlépő menekültek és menedékkérők büntetőeljárás elébe is néznek, ami nemzetközi emberi jogokba ütközik.

A dokumentum részletezi a magyar hatóságok szánalmas humanitárius reakcióját és az emberek megfelelő fogadásához szükséges felszerelés teljes hiányát. A szükséges készletek,   étel és sátor hiányában a Budapest főbb pályaudvarain, a Keletiben, a Nyugatiban és a Déliben összeverődött menekültek tömegei voltak kénytelenek a főként önkéntesek által, adományok formájában érkező segítséggel beérni.

„Szeretnék békében új életet kezdeni. Úgy bánnak velünk, mint az állatokkal, sőt, még annál is rosszabbul” – mesélte Dina, egy 46 éves szír nő, aki 16 órát volt kénytelen rendőrségi őrizetben tölteni élelem és víz nélkül. „Elveszik a kedvünket attól, hogy itt maradjunk, úgy érezzük, hogy nem látnak minket szívesen.”

A dokumentum hangsúlyozza a bevándorlás megfékezésére költött óriási összegek, és a menedékkérelmek feldolgozására szánt költségek között húzódó hatalmas különbségeket. Körülbelül 30,5 milliárd forintot öltek a szerb-magyar határon álló kerítésbe, ami több mint háromszorosa a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal 2015-ös 8,5 milliárd forintos költségvetésének.

„Az iszonyatos menekültellenes műveletek költségei elképesztő mértékűek, és emberek ezrei fizetik meg jogaik, egészségük és jólétük árán” – tette hozzá John Dalhuisen. „Ezt a pénzt sokkal okosabban is fel lehetne használni: életeket lehetne menteni a segítségével, és jövőket lehetne megalapozni. Itt az idő, hogy végre minden EU tagország befektessen egy összehangolt és emberséges megoldásba.”

A magyar nyelvű jelentést itt tudod elolvasni.

Angol nyelvű jelentés

Fotógaléria