Muhammad Bekzhanov hatvanegyedik születésnapjának alkalmából az Amnesty International több mint 140 ezer támogatója szólította fel Üzbegisztán elnökét az újságíró azonnali szabadon bocsátására. Bekzhanov a világ egyik leghosszabb ideje fogvatartott újságírója.

Muhammad Bekzhanov az elmúlt 16 évet börtönben töltötte annak ellenére, hogy állítása szerint 1999-es tárgyalása során kínzással kényszerítették, hogy koholt vádakat ismerjen be. Beszámolójában elmesélte, hogy gumibotokkal verték, valamint fullasztásos vallatással és áramütéssel kínozták. A bíróság figyelmen kívül hagyta a kínzásra vonatkozó állításait. A mai napig nem folytattak kivizsgálást az ügyben, illetve egyetlen elkövetőt sem azonosítottak és ítéltek el.

Muhammad Bekzhanov esete nem számít kirívónak Üzbegisztánban. A globális Kínzás STOP kampány keretében az Amnesty International 2015 áprilisában közzétett egy jelentést „Titkok és hazugságok – Az USA és Európa is szemet huny az üzbegisztáni kínzások felett” (Secrets and Lies: Forced confessions under torture in Uzbekistan) címmel. A jelentésből kiderült, hogy Üzbegisztánban továbbra is rendszerszintű problémát jelent a kínzás, a kegyetlen bánásmód, illetve a tény, hogy az így kikényszerített vallomásokat bizonyítékként használják fel a tárgyalások során.

A kínzás és a kegyetlen bánásmód gyakorlatilag az üzbég igazságszolgáltatási rendszer meghatározó elemeivé váltak. Ezek az eszközök központi szerepet töltenek be az ellenállás legyűrésében, a vélt vagy valós biztonsági fenyegetések elleni küzdelemben, illetve a politikai ellenfelek visszaszorításában is.

Az elnyomó üzbég államban rutinszerűen alkalmazzák az elképzelhető legkegyetlenebb módszereket, hogy így kényszerítsenek férfiakat és nőket vallomások aláírására. A bíróságok pedig továbbra is nagy mértékben támaszkodnak ezekre a kicsikart „vallomásokra” az ítélethozatal során. A bírók rendszeresen alaptalannak ítélik, és így figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják a kínzásról és egyéb kegyetlen bánásmódról szóló állításokat, még akkor is, ha meggyőző bizonyítékokat mutatnak be a tárgyaláson. Az üzbég büntetőeljárásról szóló törvénykönyv nem tiltja kifejezetten és átfogóan a kínzás használatát a beismerő- illetve tanúvallomások megszerzésében, valamint nem zárja ki hatékonyan az ilyen bizonyítékok felhasználhatóságát sem. Ezért az Amnesty International tagjai és támogatói is arra szólítják fel Üzbegisztán elnökét, hogy adjon ki egy elnöki rendeletet a törvénykönyv módosításáról, hogy az teljes körűen és egyértelműen tiltsa a kínzás használatát a vallomások megszerzésében, illetve az így szerzett bizonyítékok felhasználását büntetőjogi és egyéb eljárásokban – kivéve, ha az bántalmazás bizonyítékaként szerepel egy állítólagos elkövető elleni ügyben.

Üzbegisztán továbbra is elzárkózik a hatékony nemzetközi vizsgálat elől. Az elmúlt években egyetlen független nemzetközi szervezet, köztük az Amnesty International sem kapott szabad hozzáférést az országban, hogy teljesen független emberi jogi felmérést végezhessen. Jelenleg 13 országlátogatási kérelem várakozik csak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárási csoportjától, köztük a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések körében illetékes különleges előadótól is.

Háttérinformációk

Összesen 129 országban folyt aláírásgyűjtés. A petíció az Amnesty International globális Kínzás STOP kampányának része, amely 2014 májusában indult.

Muhammad Bekzhanov esete

1993-ban Muhammad Bekzhanov, a betiltott Erk ellenzéki lap főszerkesztője elmenekült Üzbegisztánból, mivel a hatóságok megfélemlítették, zaklatták és üldözték az újsággal kapcsolatos tevékenységéért.1999. február 16-án hat bomba robbant Taskent városában. Legalább tizenhárman életüket vesztették, több mint százan pedig megsebesültek. A történtek után az üzbég biztonsági erők több száz feltételezett összeesküvőt vettek őrizetbe önkényesen, köztük független iszlám gyülekezetek tagjait, valamint a betiltott ellenzéki pártok tagjait és támogatóit, illetve családtagjaikat is. A taskenti robbantásokat követően 1999. március 18-án Muhammad Bekzhanovot erőszakkal visszahurcolták Ukrajnából Üzbegisztánba. Április végéig, azaz több mint egy hónapig magánzárkában tartották fogva.

Az 1999 augusztusában folytatott tárgyalás során Muhammad Bekzhanov öt vádlott-társával közösen kiadott egy nyilatkozatot, azt állítva, hogy előzetes letartóztatásuk során megkínozták és kényszerítették őket arra, hogy beismerjék azokat a koholt vádakat, melyek mind őt, mind pedig az Erk száműzött vezetőjét, Muhammad Salih-t összefüggésbe hozták az 1999. februári robbantásokkal. Bekzhanov többek között azt állította, hogy gumibottal és teli vizespalackokkal verték, illetve fullasztásos módszerrel és áramütéssel kínozták őket. Vallomása után a bíró mindössze 40 percet adott a védelemnek. A bíróság figyelmen kívül hagyta Bekzhanov kínzással kapcsolatos állításait, és arra a vallomásra alapozta az ítéletet, amelyet a biztonsági erők kényszerítettek ki belőle. 1999. augusztus 18-án végül a bíróság 15 év börtönbüntetésre ítélte a férfit az 1999. februári robbantásokban való közreműködése miatt.

Bekzhanovnak 2012 februárjában kellett volna szabadulnia, januárban azonban a kasani városi bíróság – mely az újságírót fogva tartó börtön közvetlen közelében található – 4 év 8 hónappal meghosszabbította a férfi büntetését a börtönszabályzat megsértése miatt. A családtagok beszámolói alapján Muhammad Bekzhanov elmondta a bíróságon, hogy 13 év alatt egyetlen szabályt sem sértett meg, továbbá hangoztatta, furcsa lett volna, ha épp szabadulása előtt pár héttel tett volna ilyesmit. 2012 márciusában a fellebbviteli bíróság fenntartotta az új ítéletet.

Bár az évek során maga Bekzhanov, valamint ügyvédje és családja is számos panaszt nyújtott már be az illetékes hatóságoknál, a mai napig nem került sor azonban a kínzásról szóló állítások hatékony kivizsgálására.

A kampányt addig folytatjuk, amíg az újságíró ki nem szabadul.