Az EU-csúcstalálkozón részt vevő vezetőknek többet kell tenniük a globális menekültügyi válság megoldásához.

A görögországi Égei-szigetekre érkező menekültek számának drasztikus növekedése egy már egyébként is akadozó befogadói rendszert a töréspontra kényszerít. Ez annak a tünete, hogy az európai vezetők képtelenek voltak helyesen kezelni a menekültügyi krízist. Erre figyelmeztet az Amnesty International.

Egy nem régi, a szigeteken végzett tényfeltáró látogatás és az azt követő kutatás rávilágít arra, hogy az újonnan érkezők – köztük gyermekek is –, megdöbbentő körülményekkel néznek szembe. A gyenge tervezés, az EU-források nem hatékony felhasználása és a munkaerő-piaci válság miatt a görög hatóságok képtelenek ellátni a menekülteket, valamint megvédeni a jogaikat. A humanitárius válság minden hónapban egyre rosszabb lesz, amelyre a görög pénzügyi katasztrófa is rátesz egy lapáttal.

Több tízezer kiszolgáltatott ember vág neki a veszedelmes tengeri útnak, hogy elmeneküljön a háborúk vagy a szegénység elől. A szigetekre érkezve ezek az emberek egy hanyatló menekültjogi rendszerrel találják szembe magukat. Az ideérkezők többségének az orvosi ellátáshoz vagy humanitárius támogatáshoz vagy egyáltalán nincs, vagy csak korlátozott hozzáférése van. Így gyakran nyomorúságos körülmények közé vannak kényszerítve túlzsúfolt idegenrendészeti fogdákban vagy nyitott táborokban.” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. Az Égei-szigeteken bekövetkezett humanitárius válság nem csupán a görögök tragédiája, hanem a rosszul működő európai bevándorlási rendszer végterméke is. Az EU-vezetőkre hárul annak elismerése, hogy a frontvonalban lévő országok mint Görögország vagy Olaszország, elviselhetetlen feszültségének hátterében Európa kudarcot vallott migrációs politikája áll. Az EU-nak sürgősen szüksége van a globális menekültügyi válságot kezelni tudó hatékony megoldásokra és a megosztott, egyenlő felelősségvállalásra.”

A krízis mértéke

Az Amnesty International kutatása rávilágít arra, hogy legalább 61 474 menekült érkezett a görög szigetekre 2015. január 1. és június 22. közt – sokkal több mit 2014-ben összesen (43 500). Az új érkezők száma folyamatosan növekszik, június első három hetében hetente átlagosan több mint 5000 volt.

A fokozott határvédelem, a törökországi határnál állított kerítés és a visszafordítás gyakorlata – a migránsok jogellenes kollektív visszaküldése a török határnál – miatt a legtöbb migráns a tengeren keresztül próbál átkelni.

Annak ellenére, hogy a kormány elítéli ezt a módszert és csökkenti a tengeren való visszafordítások számát, a görög-török határnál még mindig bevett ez a gyakorlat, az Amnesty International bizonyítékokat is gyűjtött erőszakos visszaküldésekről.Egy szíriai menekült, akit 2015-ben április 14-én egy nagy menekültcsoport tagjaként visszaküldtek Törökországba, az Amnesty International-nek mesélt a símaszkot viselő görög rendőrség kezei által történő embertelen bánásmódról. „Elkezdtek ököllel ütni és a földön rugdostak minket. A hajamnál fogva a folyó felé löktek engem.”

A kutatásunkból egyértelművé válik, hogy a kormányzat rosszallása ellenére még mindig vannak brutális visszatoloncolások." – mondta John Dalhuisen. „Nemcsak a nemzetközi jog szerint illegális a Görögország szárazföldi határáról történő visszafordítás, hanem az egyre növekvő számú, kétségbeesett menekülteket is arra buzdítja, hogy életveszélyes tengeri utakra vállalkozzanak az Égei-tengeren keresztül.”

A befogadás kudarcot valló rendszere

A szigeteken csak két Első Befogadási Egység [First Reception Mobile Unit] található (Leszboszon és Samoson). Az újonnan érkezőknek azonban nincs hozzáférése ezekhez az Egységekhez. Ezek a szolgálatok, melyek az érkezők nemzetiségének meghatározására, valamint az alapvető orvosi, pszichológiai és humanitárius támogatás megadására jöttek létre, jelentős munkaerő-hiánnyal küzdenek vagy teljesen hiányoznak olyan szigetekről, ahová nagy számban érkeznek menekültek, mint például Kosról és Chiosról.

Egy, a feleségével és két kisgyermekével együtt Leszboszon tartott afgán menekült ezt mondta az Amnesty International-nek: „A gyermekeim vizes ruhákban aludtak... senki sem jött ellenőrizni minket. Rossz az itteni helyzet, a gyerekeim betegek, mi is betegek vagyunk... Orvosra és ruhákra van szükségünk.”

Az ellenőrzés hiánya ahhoz vezet, hogy nem tudják azonosítani a sérülékeny csoportokat, mint például a kísérő nélküli kiskorúakat. 2014-es hivatalos adatok szerint 1097 ilyen gyerek érkezett a szigetekre és Evrosra, január 1. és június 3. közt pedig további 216 érkezett. A valódi számok feltehetőleg sokkal magasabbak.

A menedékhelyeken lévő korlátozott férőhelyek miatt sok kísérő nélküli kiskorút hosszú ideig, átlagosan 37 napig tartanak bezárva. A gyerekek meséltek az Amnesty-nek a kegyetlen bánásmódról, amelyben egy afgán fiú részesült. Leszboszon, egy moriai táborban az egyik őr a földre vágta. Egy másik, 17 év körüli afgán fiú, akit 70 napig tartottak Moriában, ezt mondta az Amnesty Internationalnek 2015 márciusában: „Nincs vizünk, amivel moshatnánk... sokunknak takarói sincsenek.”

Embertelen vagy megalázó tábori körülmények

A befogadó állomásokon lévő körülmények jelentősen a nemzetközi és nemzeti sztenderdek alatt vannak, és az ott lévőkkel szembeni embertelen vagy megalázó bánásmódhoz vezethetnek. A túlzsúfoltság és a higiénia hiánya tartós, amelynek következtében a WC-k túláradnak, a matracok szennyesek, nincs elég ágynemű és ruha, áramszünetek vannak és nincs meleg víz.

Az érkezőknek gyakran nem jut váltásruha, így az érkezéskor viselt vizes ruhákban kénytelenek aludni. A túlzsúfoltság következtében sok menekültnek kell szabad ég alatt aludnia, például kikötőknél.

Leszboszon a menedékkérők kénytelenek egy parkolóban felállított táborban aludni, amelynek telítettsége háromszorosan meghaladja a kapacitását. A samosi idegenrendészeti befogadó állomásokon, amelynek hivatalos kapacitása 280 fő, júniusban majdnem 600 menekült lett elszállásolva, a chiosi 208 férőhelyes fogda pedig több mint 300 fővel haladta meg kapacitását.

A menedékkérők gyakran kényszerülnek több héten át a fogdákban maradni, amíg menedékkérelmüket bejegyzik. A menekülteknek komoly akadályokkal kell szembenézniük a menedékkérelem benyújtását illetően, amely a regionális menekültügyi irodák és alkalmazottaik alacsony számából fakad.

Cselekedni kell

Az egymással kéz a kézben járó pénzügyi és menekültügyi válság tökéletes vihart kavart az Égei-szigeteken, melyet csak a görög hatóságok és az európai vezetők együttműködő cselekedete tud lecsillapítani. Görögországnak sürgősen partiőrséget, rendőrséget és Első Befogadási Egységeket kell biztosítania a szigeteken, valamint elegendő erőforrást ahhoz, hogy az új menekültek fogadását megfelelően tudják kezelni.” – mondta John Dalhuisen. „Bár rövidtávon az EU terve a migránsok áttelepítését illetően levesz némi terhet a görög és olasz szigetek válláról, ugyanakkor biztonságosabb és legális utakra van igazán szükség, melyeken a menekültek Európába juthatnak. Ide tartozik továbbá a több letelepedési hely, a befogadáshoz és a menedékkérelmek feldolgozásához szükséges jelentős pénzügyi és operatív támogatással együtt, valamint a pozitív elbírálásban részesülő menedékkérők számára több lehetőség a szabad mozgásra.”

MEGJEGYZÉSEK

Az EU államfőinek Európai csúcstalálkozóját Brüsszelben tartották június 25. és 26. között. Az Amnesty International kutatását 2014 novembere és 2015 júniusa közt végezték, mely magában foglalt egy görögországi missziót 2015 február 25. és április 2. közt. A misszió egy része Chios és Leszbosz szigetén került lebonyolításra.

A sziget aktivistái, a Médecins Sans Frontières és a UNCHR megpróbálják foltozni a fogadási rendszeren tátongó hatalmas hézagokat. Orvosi és humanitárius támogatást nyújtanak, valamint információkat szolgáltatnak a menedékjoggal kapcsolatban.

Az újonnan érkezők túlnyomó többsége nem nyújt be menedékkérelmet a szigeteken, hanem Athénba utazik. Sokan folytatják útjukat más EU-országok irányába a Balkánon átkelve, míg mások megpróbálnak menedékkérelmet benyújtani az Attikai Regionális Menedékjogi Irodában. A menedékjoghoz való hozzáférés azonban jelentősen korlátozódott május vége óta.

A tagállamok közti felelősségmegosztás nemcsak gazdasági támogatást jelent, de a menedékkérelmet igénylők nyilvántartásához és interjúkészítéshez kapcsolódó emberi erőforrás-támogatást is.

Remélhetőleg az Európai Bizottság által indítványozott áttelepítési program enyhíti a Görögországon és Olaszországon uralkodó nyomást. Minden áttelepítési programnak azonban figyelembe kell venni a menedékkérők szükségleteit, például a családegyesítéshez való jogot.

Július 7-én megjelenik egy új Amnesty International jelentés, Europe’s Borderlands: Violations against refugees and migrants in Macedonia, Serbia and Hungary (Európa határvidékei: Menekültekkel és migránsokkal szembeni erőszak Macedóniában, Szerbiában és Magyarországon) címmel, mely a balkán utat választó menekülteket fenyegető veszélyeiről számol be.