A brüsszeli rendkívüli csúcs előestéjén az Amnesty International közreadja „cselekvési tervét”, amelyben arra szólítja fel az európai kormányokat, hogy azonnali és hatásos lépéseket tegyenek az egyre súlyosbodó katasztrófa megállítására, amely már több ezer menekült és migráns halálát követelte.

TÖLTSD LE JELENTÉSÜNKET!

Az Európa süllyedő szégyene: a menekültek és migránsok tengeri mentésének kudarca (Europe’s sinking shame: The failure to save refugees and migrants at sea) című jelentésben hajószerencsétlenségek túlélőinek beszámolói olvashatók. A dokumentum részletezi azokat a kihívásokat és korlátokat, amelyekkel a jelenlegi mentőakciók szembesülnek a Földközi-tengeren, és olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyekkel ezek a hibák orvosolhatóak lennének. A jelentés egy azonnali humanitárius művelet beindítását szorgalmazza, amely életeket mentene a tenger veszélyes részein járőröző hajók és légi járművek segítségével.

Európa vezetői Brüsszelben találkoznak, ahol történelmi lehetőségük lesz rá, hogy véget vessenek a Titanichoz tragédiájához hasonlítható egyre növekvő humanitárius katasztrófának” - mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatója. „Európa hanyagsága, amellyel veszni hagyja a Földközi-tengeren vesztükbe rohanó menekültek és migránsok ezreinek életét, ahhoz hasonlítható, mintha a tűzoltók nem mentenék meg azokat, akik egy lángoló toronyból ugranak ki. A kormányok felelőssége nemcsak az, hogy eloltják a tüzet, hanem az is, hogy elkapják azokat, akik a párkányról lelépnek.”

Hétfőn – elmozdulásként a korábbi pozícióból – az Európai Unió elkötelezte magát, hogy megerősíti a kutató és mentő kapacitását. Most a tagállamoknak kell ezt az elkötelezettséget cselekvésre váltaniuk.

A jelentés bemutatja, hogy a döntés, amely az olasz tengerészet Mare Nostrum nevű humanitárius műveletének végét jelentette 2014 végén, drámaian hozzájárult a menekültek és migránsok halálozásának növekedéséhez. Ha a számokat hivatalosan is megerősítik, akkor nagyjából 1700 ember halt meg már ebben az évben, százszor több mint 2014 ugyanezen időszakában.

A számok cáfolják azt a tévhitet is, hogy a Mare Nostrum „ösztönző erőként” hatott volna, hiszen azt látjuk, hogy megnőtt a művelet befejezése óta azoknak a száma, akik megkíséreltek átkelni a tengeren keresztül Európába. Valójában 2015-ben már most rekordszámú ember próbált meg eljutni Európába, közülük 24 ezren meg is érkeztek Olaszországba.

A Mare Nostrum befejeztével az európai kormányok arra utasították az EU határrendészeti ügynökségét, a Frontexet, hogy állítsa fel a Triton nevű műveletet.

A Triton azoban nem egy kutató-mentő művelet. A Mare Nostrumban résztvevő hajókkal ellentétben, amelyek műveleti területe Lampedusa szigetétől 100 tengeri mérföldre délre is kiterjedt, a Triton korlátozott határrendészeti feladatokat lát el 30 tengeri mérföldre az olasz és a máltai partoktól, messze onnan, ahol a legtöbb hajó bajba kerül.

A Frontex maga is elismerte, hogy az erőforrásaik „elegendőek az előírt feladatuk ellátására, amely az EU határainak ellenőrzése, de nem arra elég, hogy 2.5 millió négyzetkilométeren járőrözzenek a Földközi-tengeren.” Helyettük ezért legtöbbször a parti őrségek hajói vesznek részt a kutatás és mentésben. Giovanni Pettorino admirális, az olasz parti őrség Tengeri Mentési Koordinációs Központjának vezetője elmondta az Ammesty Internationalnek, hogy a hajói „nem lesznek elegendőek, hogy mindenkit kimentsenek, ha ők maradnak egyedül odakint a tengeren.”

A kereskedelmi hajók is nagy szerepet játszanak a mostani mentőakciókban, bár nem erre tervezték őket, és nincsenek felszerelve és kiképezve tengeri mentésre. A résztvevők erőfeszítései, illetve a csak ebben az évben kimentett több tízezer ember ellenére nem képesek a jelenlegi humanitárius katasztrófával szembenézni.

Fulladások számokban

2015. április 18-án a becslések szerint több, mint 800 migráns és menekült fulladt vízbe egy kereskedelmi hajón megkísérelt menekülőút során. A parti őrség szerint hajójuk azért borult fel, mert a fedélzeten tartózkodók egy oldalon csoportosultak. Ez egybevág az Amnesty International jelentésében megszólaló több túlélő vallomásával.

A 25 éves, Mohammad nevű Libanonból származó palesztin férfi leírta, hogyan borult fel 2015. március 4-én a hajó, amelynek fedélzetén 150 társával utazott. Egy nagy vontatóhajó közelítette meg őket, hogy segítsen.

„Ledobtak egy kötéllétrát... sokan próbálták elérni, és a hajó felborult... a vízbe estem... Immirdan, egy szír nő meghalt az egyéves gyermekével együtt.”

Ahogy azt a hajózási iparág felismerte, a kereskedelmi hajókon kimentett emberek számának növekedése sok kockázattal jár, s egy professzionális humanitárius művelet szükségét mutatja.

2015. március 31-én a főbb európai és globális hajózási vállalatok egyesületei, illetve a tengerész egyesülések képviselői a jelenlegi helyzetet tarthatatlannak minősítették, és felszólították az államokat a kutató-mentő műveletek erőforrásainak és támogatásainak növelésére. Közös nyilatkozatukban kijelentették: „elfogadhatatlan, hogy a nemzetközi közösség egyre inkább a kereskedelmi hajókra és a tengerészeikre támaszkodik, hogy azok vállaljanak egyre több és több nagyszabású mentési műveletet.”

Február 8-án, egy segélyhívást követően az olasz partiőrség szembeszállt a háborgó tengerrel és a fagypont alatti hőmérséklettel, hogy kimentsenek 105 embert egy túlzsúfolt dingiből. A hajó egy négy járműből álló kötelék tagja volt, amely egy nappal korábban kelt útra Líbiából, és bajba kerültek. Összesen több mint 330 menekült és migráns halt meg azon a napon. Két kereskedelmi hajótól eltekintve, csak az olasz parti őrség volt elérhető a segítségnyújtáshoz a térségben.

A két fedetlen járőrhajó felszereltsége azonban nem volt megfelelő arra, hogy meleget és menedéket nyújtson a kimentetteknek, és 29-en közülük a fedélzeten hunytak el kihűlés következtében. Salvatore Caputo, az egyik járőrhajó ápolója elmondta az Amnesty International-nek: „annak érdekében, hogy melegen tartsuk őket, felváltva voltak a kabinban, de nagyon nehéz volt... nagyon dühösnek éreztem magam: először megmenteni, és utána látni így meghalni őket.”

Cselekvésre készen

Massimiliano Lauretti olasz hadi-tengerész kapitány elmondta az Amnesty International-nek, hogy a humanitárius művelet a megfelelő parancs beérkezése után napokon belül megszervezhető lenne.

„Az Olasz Haditengerészet készen áll. Jól begyakorolt eljárásaink vannak. A tapasztalatokat megszereztük. Ha kérés érkezik, a humanitárius akció nagyon rövid határidővel, körülbelül 48-72 órán belül újraindítható.”

Az Amnesty International felszólítja a holnapi csúcstalálkozón résztvevő összes európai államfőt és kormányt egy hatékony művelet létrehozására, amely életeket mentene a tengeren. Engedélyezniük kell a szükséges haditengerészeti és légi erőforrásokat a fő bevándorlási útvonalak mentén az emberek megmentése érdekében. Addig is az európai kormányoknak sürgősen pénzügyi és logisztikai segítséget kellene nyújtania Olaszországnak és Máltának a kutató-mentő kapacitásuk növeléséhez.

A politikai opportunizmus ahhoz a téveszméhez vezetett, hogy a semmittevés megállítja az emberáradatot. A legutóbbi események megmutatták, hogy ez nem is állhatna távolabb a valóságtól, és katasztrofális következményei vannak” – hangúlyozta John Dalhuisen. Csütörtökön Európa vezetői végre cselekedhetnek. Már nem lesznek kifogások a további halálesetekre.”

Fotógaléria