Az Amnesty International által a mai napon publikált új jelentés szerint az USA, Németország és más európai uniós országok is folyamatosan szemet hunynak az Üzbegisztánban zajló kínzások felett, amely hozzájárul a szörnyű gyakorlat folytatásához.

Töltsd le jelentésünket!

A Titkok és hazugságok: kínzással kikényszerített vallomások Üzbegisztánban (Secrets and Lies: Forced confessions under torture in Uzbekistan) című jelentés rávilágít, hogy a kínzás és a kegyetlen, embertelen bánásmód milyen nagy szerepet játszik az ország igazságszolgáltatási rendszerében. A kormány rendszeresen használja a kínzás eszközét olyan csoportok ellen, amelyeket a nemzetbiztonságra veszélyesnek tart. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy a rendőrség és egyéb biztonsági szervek gyakran élnek a kínzás eszközével, hogy vallomást csikarjanak ki a gyanúsítottakból és egész családokat félemlítsenek meg, illetve kínzással érik el, hogy valaki megvesztegesse őket.

Nyílt titok, hogy bárkit, aki kiesik a hatóságok kegyeiből, börtönbe vethetnek és meg is kínozhatnak Üzbegisztánban. Senki sem menekülhet az állam karmai közül” – mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közé-ázsiai igazgatója Berlinben, a jelentés bemutatásának alkalmából. „Szégyenletes, hogy egyes kormányok, köztük az USA, tudomást sem vesznek az Üzbegisztánban történtekről abbéli félelmükben, hogy elveszítenek egy szövetségest a terrorizmus ellen folytatott harcban. Más országokat, beleértve Németországot is, üzleti megfontolások vezérelnek, amikor szemet hunynak az Üzbegisztánban történtek felett”.

Stratégiai türelem” – szégyenteljes stratégia az emberi jogok megsértésének árnyékában

A 2005 májusában történt andizhani tömegmészárlás tizedik évfordulójának közeledtével – amelyben tüntetők százai vesztették életüket – az Amnesty International jelentése rámutat arra, hogy az USA és az EU kormányai, beleértve Németországot is, mind biztonságpolitikai, mind politikai, mind katonai és gazdasági érdekeiket is előbbre valónak tartják, minthogy nyomást gyakoroljanak az üzbegisztáni vezetésre annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák állampolgáraik emberi jogait, és beszüntessék a kínzás hatóságok általi alkalmazását.

Európa

A 2005-ös tömegmészárlást követően Európa szankciókat vezetett be Üzbegisztán ellen, azonban ezeket 2008 és 2009 folyamán a beutazási tilalmat eltörölve feloldotta, és újra engedélyezte a fegyverkereskedelmet annak ellenére, hogy a történtekért senkit sem vontak felelősségre. Az uniós külügyminiszterek utoljára 2010 októberében foglalkoztak Üzbegisztán emberi jogi helyzetével.

Különösen Németország ápol igen szoros katonai kapcsolatot a közép-ázsiai hatalommal. 2014 novemberében megújították a termezi légibázis bérleti szerződését, hogy segítséget nyújtsanak az Afganisztánban harcoló német alakulatoknak. 2015. március 2-án Németország és Üzbegisztán egy 2,8 millió euró értékű befektetési és kereskedelmi csomagban állapodott meg.

USA

2012 januárjában az USA megszüntette az eredetileg 2004-ben, részben az ország rossz emberi jogi megítélése miatt hozott katonai segítségnyújtási korlátozásokat Üzbegisztán ellen. Idén megerősítették a két ország közötti katonai kapcsolatokat egy ötéves katonai együttműködési terv elfogadásával.

2014 decemberében Nisha Biswal, a Közép-Ázsiáért felelős amerikai külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy az USA a „stratégiai türelem” gyakorlatát alkalmazza Üzbegisztánnal kapcsolatban.

Az Üzbegisztán nemzetközi partnerei által az országban zajló kínzási gyakorlathoz való hozzáállás a legjobb esetben is ambivalens, a legrosszabb esetben pedig egyenesen bűnrészesnek nevezhetjük. Az Egyesült Államok Üzbegisztánnal fenntartott kapcsolatát a „stratégiai türelem” politikája írja körül a legpontosabban, bár célszerűbb ezt „stratégiai engedékenységnek” nevezni. Az USA-nak, Németországnak és az Európai Uniónak azonnal egybehangzóan követelnie kellene a kínzás gyakorlatának megszüntetését Üzbegisztánban” – fogalmazott John Dalhuisen. „A kínzás tilalma abszolút nemzetközi tilalom. Míg Németország és az USA egyre erősebbre fűzi viszonyát Üzbegisztánnal, addig a rendőrség elrabolhatja az embereket, koholt vádak alapján vallomástételre kényszerítheti őket, és tisztességtelen bírósági pereknek vethetik alá őket. Amíg Üzbegisztán kínzás által nyert bizonyítékokkal operál a bíróságokon, addig ezek az országok a kínzás alkalmazásában maradnak szövetségesek.”

Tények és számok

Kínzás „járvány” az üzbég büntető igazságszolgáltatási rendszerben

Az Amnesty International jelentése mintegy hatvan 2013 és 2015 között készült interjú anyaga alapján készült. A bizonyítékokat már 23 éve gyűjti a szervezet. A jelentés részletesen beszámol a titkosrendőrség és az üzbég Nemzetbiztonsági Szolgálat által használt párnázott falú, hangszigetelt kínzózárkákról, valamint a rendőrkapitányságokon található föld alatti kínzózárkákról is.

A rendőrség és a titkosszolgálat a legelképesztőbb eszközöktől sem riad vissza: a gyanúsítottakat fojtogatással, nemi erőszakkal vagy elektrosokkal próbálják vallomásra kényszeríteni, de gyakran teszik ki őket extrém hidegnek vagy melegnek, megvonják tőlük az alvást, az élelmet és az ivóvizet is. A dokumentum olyan eseteket is a nyilvánosság elé tár, amikor a gyanúsítottakat alapos és hosszan tartó csoportos verésnek tették ki, melybe bevontak más bebörtönzötteket is.

Egy áldozat, aki soha nem tudta meg, mi volt a letartóztatása oka, beszámolt arról, mi történt azután, hogy a rendőrök a hajnali órákban a rendőrőrs pincéjébe vitték: „A hátam mögé bilincselték a kezem...két rendőrtiszt gumibottal ütött és rugdosott, elveszítettem az eszméletem. Mindenhol ütöttek, ahol csak értek, a fejemen, a vesémet...amikor elájultam, vizet locsoltak az arcomba, hogy felébredjek, és újra ütni kezdtek.

A biztonsági erők egész családokat tartanak rettegésben

A jelentés olyan áldozatokkal szemben is dokumentálja a kínzás és egyéb rossz bánásmód széles körű használatát, akik kritizálni merték a kormányt, vagy egyes vallási csoportok tagjai, migráns munkavállalók vagy üzletemberek. A hatóságok fellépése gyakran az áldozatok kiterjedt családját célozza.

Zuhra, egy korábbi fogvatartott elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogyan félemlítették meg az egész családját a biztonsági erők. Családtagjainak nagy része még mindig fogságban van. Rendszeresen behívták a helyi rendőrőrsre, ahol fogva tartották és bántalmazták amiatt, mert egy „szélsőséges család” tagja. Arra kényszerítették, hogy árulja el, merre tartózkodnak a család férfi tagjai, és arra, hogy vádolja meg őket. Zuhra elmondása szerint „a béke kiköltözött az otthonunkból. Ha reggelente meglátunk egy autót várakozni a házunk kapuja előtt, rögtön hevesebben ver a szívünk... Egy férfi, sőt, egyetlen unoka sem maradt a házunkban.

Önkényes brutalitás egy nem számon kérhető igazságszolgáltatási rendszerben

Az Amnesty International által nyert új bizonyítékok feltárják a kínzás és a kegyetlen, embertelen bánásmód egyéb eszközeinek intézményesített használatát annak érdekében, hogy tanúvallomásokat kényszerítsenek ki és bizonyítékot gyűjtsenek más gyanúsítottakkal szemben.

Az embereket gyakran kínzás által nyert bizonyítékok alapján állítják bíróság elé. A bírók nagy összegeket kérnek egy-egy enyhébb büntetés érdekében, a rendőrség és a titkosszolgálat is rendszeresen nyúl a kínzás eszközéhez, ha nagyobb összeget kíván kicsikarni a fogvatartottakból és a bebörtönzöttekből.

Vahit Güne török üzletembert gazdasági bűncselekményekkel, például adóelkerüléssel és azzal vádolták meg, hogy kapcsolatot ápol egy betiltott iszlamista szervezettel. A felhozott vádakat Güne tagadta. A titkosszolgálat 10 hónapig tartotta őt fogva, és Güne állítása szerint addig kínozták, amíg alá nem írt egy hamis beismerő vallomást. A titkosrendőrség dollármilliókat próbált kicsalni Güne családjától, hogy szabadon engedjék őt, ezért újra megkínozták.

Amikor Güne azt kérte, hívjanak neki ügyvédet, olyan választ kapott, mely világosan mutatja az üzbég igazságszolgáltatási rendszer igazságtalan és önkényes mivoltát. Az egyik ügyész azt felelte: "Vahit Güne, működjön együtt! A Nemzetbiztonsági Szolgálat történetében még senki sem hagyta el a termet úgy, hogy ártatlannak nyilvánították. Mindenkit, aki ide kerül, bűnösnek kiáltanak ki. Mindenkinek be kell ismernie, hogy bűnös.

Vahit Güne a fogvatartás megalázó körülményeiről is részletesen beszámolt, a pszichológiai megfélemlítésről, az ütésekről és a szexuális megaláztatásról is: „Ha bekerülsz a börtönbe, soha többé nem tekintenek rád emberként. A neved helyett kapsz egy számot, és onnantól kezdve a számodon szólítanak. Például az én számom a 79-es volt. Többé nem Vahit Güne voltam, hanem a 79-es. Többé nem vagy ember, egy számmá válsz.

1992 óta folyik büntetlenül a kínzás

Bár a kínzás az üzbég nemzeti jogba ütközik, csak igen ritkán büntetik azt. Még a kormányzat statisztikái is azt mutatják, hogy széleskörű a büntetlenség: 2010 és 2013 között mindössze 11 rendőrtisztet ítéltek el kínzás miatt. Ebben az időszakban összesen 336 panaszt rögzítettek hivatalosan, amelyek közül mindössze 23 esetben emeltek vádat, és csupán 6 eset jutott el a bíróságig. Súlyosbítja a helyzetet, hogy legtöbbször azokat a hatóságokat kérték fel az esetek kivizsgálására, amelyek ellen a panasz befutott, jelentősen csökkentve annak valószínűségét, hogy az áldozatoknak valaha is igazságot szolgáltatnak, illetve kárpótlásban részesülnek. Az Amnesty International felszólítja Islam Karimov elnököt arra, hogy ítélje el a kínzás alkalmazását. A hatóságoknak létre kellene hozniuk egy független rendszert, amely átvizsgálja az összes fogdát, és amely biztosítja, hogy soha többé ne használjanak fel a bíróságon olyan vallomásokat és bizonyítékokat, amelyeket kínzás útján nyertek.