Sürgős Akciót indít az Amnesty International a kitelepítésre ítélt miskolci családok megsegítésére. A petíció címzettje Dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere és Dr. Schweickhardt Gyula, polgármesteri megbízott. A követelésekről Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is tájékoztatást kap.

Követeléseink:

  • Az önkormányzat függessze fel a kilakoltatásokat addig, amíg érdemi konzultációra nem kerül sor a Számozott utcákban élőkkel, és amíg mindenki számára a nemzetközi sztenderdeknek is megfelelő alternatív lakhatást nem biztosítanak;

  • az érintett városi hatóságok tegyenek meg mindent, hogy a kilakoltatásra csak a legvégső esetben kerüljön sor, és akkor is a nemzetközi emberi jogi előírások maximális tiszteletben tartásával hajtsák azokat végre;

  • biztosítsák, hogy a már 2014-ben kilakoltatottak is megfelelő jóvátételhez jussanak, ideértve az alternatív lakhatás biztosítását is számukra.

ITT írd alá petíciónkat!

A miskolci Számozott utcákban folyó kilakoltatások felháborítóak és törvénytelenek. Az önkormányzat megszegi a nemzetközi emberi jogi előírásokat. A nemzetközi jog alapján kilakoltatásra csak a legvégső esetben kerülhet sor, és csak abban az esetben, ha az érintettekkel történő érdemi konzultáció során a hatóságok minden más alternatívát megvizsgáltak, minden fontos információról tájékoztatták az érintetteket, kompenzációt és megfelelő alternatív lakhatási lehetőséget biztosítottak számukra.” – mondta Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója. “Többszáz embert, köztük gyerekeket fenyeget a hajléktalanná válás veszélye, ha nem állítjuk meg, ami Miskolcon folyik.”

Nagyjából 160, főleg roma családot fenyeget a kényszerkilakoltatás, a gyerekeket pedig az állami gondozásba vétel Miskolcon a

Számozott utcákban. A hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy senkit sem tesznek ki erőszakkal az otthonából az utcára.

Miskolc önkormányzata – a város a negyedik legnagyobb település Magyarországon – tervbe vette, hogy a Számozott utcák néven ismert környék minden lakóját kilakoltatják, hogy legyen hely az átépítésre váró helyi labdarúgó stadionnak. Legalább két család kapott felszólító levelet az önkormányzat megbízásából eljáró végrehajtótól, hogy legkésőbb április 13-ig és 16-ig el kell hagyniuk az otthonaikat, különben az utcára teszik őket. Várhatóan újabb családok következnek. Az Amnesty International képviselőjének a kialakult helyzetről mesélve az egyik lakó ezt mondta április 1-jén: "az egész dolog a fociról, a pénzről és a rasszizmusról szól. Utálják a romákat.”

A most kézbesített felszólító levelek jelzik, hogy a kilakoltatások ügyében tavaly óta nem gondolta meg magát az önkormányzat, csak a téli hónapokra fel kellett függesztenie a kilakoltatásokat a törvényben előírt moratórium miatt. A kilakoltatások előtt közel 900, nagyrészt roma származású ember lakott a Számozott utcákban. 2014 májusában nagyjából a fele közülük kilakoltatási felszólítást kapott. 2014 decembere óta közel 30 családot tettek az utcára, anélkül, hogy érdemi konzultáció előzte volna meg a kilakoltatásokat vagy alternatív lakhatásról gondoskodtak volna számukra. Az Amnesty International három alkalommal tett látogatást a területen az elmúlt kilenc hónapban, többek között találkozott azokkal az önkormányzati tisztviselőkkel is, akik a kilakoltatások lebonyolításáért felelősek. Az érintett lakók arról számoltak be, hogy sem megfelelő tájékoztatást nem kaptak, sem megfelelő lakhatási alternatívát nem kínáltak fel számukra. A nemzetközi emberi jogi szabályok alapján csak akkor igazolható egy kilakoltatás lebonyolítása, ha az a legszigorúbban követi a nemzetközi emberi jogi előírásokat.

Háttér

A miskolci hatóságok 2014. május 8-án fogtak neki a Számozott utcák felszámolásának, amikor a közgyűlés úgy döntött, hogy megszüntetik az ott élők lakásbérleti szerződéseit. A lakók nagy része jelenleg a hajléktalanná válás rémképével néz farkasszemet, anélkül, hogy a kilakoltatás miatt bármiféle kompenzációt kapna. Az önkormányzat érdemben nem konzultált a lakókkal. Az Amnesty International 2014. július 14-én írt az önkormányzatnak, majd októberben találkozott is annak képviselőivel.

Mint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) részes állama, Magyarországnak kötelessége tiltani, akadályozni és megelőzni a kényszerkilakoltatásokat.

Az ENSZ Gazdasági, Kulturális és Szociális Jogok Bizottsága 7. Számú Általános Ajánlásában hangsúlyozta, hogy kilakoltatásra csak a legvégső esetben kerülhet sor, akkor ha már minden más szóba jöhető lehetőséget megvizsgáltak és elvetettek. Még abban az esetben is, ha egy kilakoltatás igazolhatónak tekinthető, csak akkor hajtható végre, ha a megfelelő eljárási garanciák rendelkezésre állnak, illetve biztosított a kompenzáció az elszenvedett veszteségekért, és az alternatív lakhatás is megoldott. A nemzetközi jog tiltja, hogy a kényszerkilakoltatást és a házak lerombolását büntetőeszközként használják fel olyan emberekkel szemben, akiknek nincsen állandó lakóhelye vagy más státusza.

A nemzetközi emberi jogi előírásoknak megfelelően a magyar hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy a kilakoltatás nem diszkriminatív, és nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Amikor a hatóságok beruházásokat terveznek vagy bármilyen okból kilakoltatást fontolgatnak, kötelességük felmérni, hogy van-e olyan csoport, amelyet a kilakoltatás hátrányosabban érint. A magyar hatóságoknak kötelességük, hogy lépéseket tegyenek a hátrányos megkülönböztetés felszámolására, hogy ezzel is növeljék a marginalizált csoportok, így például a romák lakhatási biztonságát.

Az Egyezségokmány értelmében a kilakoltatások előtt a hatóságoknak kötelességük feltérképezni – egy valódi konzultáció során az érintettekkel együtt – az összes szóba jöhető alternatívát. Minden csoportnak és egyénnek joga van ahhoz, ideértve a nőket, kisebbségeket és fogyatékkal élőket is, hogy az összes fontos információt megosszák és konzultáljanak vele, valamint végig részt vehessen a folyamatban. Ahhoz is joguk van, hogy megoldási javaslatokkal álljanak elő, amit a hatóságnak kötelességük alaposan megvizsgálni.

Az ENSZ alapelvei és iránymutatásai alapján (UN Basic Principles and Guidelines on Development-based Evictions and Displacement) az államoknak minden olyan beruházás vagy fejlesztés kivitelezése előtt hatástanulmányt kell készíteniük, amely kilakoltatással is járhat. A tanulmánynak adatokat kell tartalmaznia az érintett területről, az ott élő emberekről, kitérve a helyhez kötődő kapcsolatukra (például jövedelemszerző tevékenységeikre), a közszolgáltatásokra a térségben stb.

A konzultáció csak akkor tekinthető érdeminek, ha feltérképezi a kényszerkilakoltatás helyett szóba jöhető összes lehetséges alternatívát. Például, ha a kilakoltatás oka lakbérhátralék, akkor olyan megállapodást kell találni, amely több időt hagy a bérlőknek a tartozás rendezésére. Ha a kilakoltatás oka a veszélyes lakhatási körülmények, akkor lehetőség szerint fejleszteni kell az ingatlanokat, nem pedig lerombolni.

Miskolc polgármesterének írt levelünket ITT találod.