Három évvel ezelőtt a belgrádi Belvil romatelep felszámolása során több mint száz család kényszerült elhagyni az otthonát. A helyzetük azóta sem oldódott meg. A bürokrácia alkalmatlansága, a tehetetlenség és a romákat sújtó diszkrimináció együttesen az Európai Bizottság által támogatott többmilliós visszatelepítési projekt kudarcához vezetett. Az érintett családok többsége még mindig a faji szegregáció egyik szimbólumának számító fémkonténerekben kénytelen élni, és az Amnesty International számításai szerint körülbelül 50 család nem is számíthat arra, hogy valaha is visszakapja az otthonát.

Töltsd le jelentésünket!

A Nemzetközi Roma Napon nyilvánosságra hozott „A romák még mindig a megfelelő otthonukra várnak” (Roma still waiting for adequate housing) című jelentés szerint Belgárd városának ígéretei és a 3,6 millió euró uniós támogatás ellenére egyik új lakótelep sem készült el, miközben a kilakoltatott romák éveken át arra kényszerültek, hogy olyan fémkonténerekben éljenek, amelyeket az iskoláktól, szociális szolgáltatásoktól és munkahelyektől igen távol állítottak fel.

„Az Európai Bizottság által finanszírozott zászlóshajó-projekt, amely azt hivatott bizonyítani, hogy a visszatelepítési folyamat a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban is történhet, Belgrád városának hibái miatt elsüllyedni látszik” – nyilatkozta Gauri van Gulik, az Amnesty International európai és közép-ázsiai igazgatóhelyettese. „Több millió eurót különítettek el azért, hogy megoldást találjanak az érintett romák helyzetének javítására. Három év elteltével azonban még mindig azzal kell szembesülnünk, hogy a kitelepített családok továbbra is várnak arra a helyre, amelyet otthonuknak nevezhetnének”.

2012 áprilisában az Európai Bizottság (EB) 3,6 millió euró szétosztásáról döntött annak érdekében, hogy új lakásokat biztosítsanak azon romák számára, akik a Belgrádban található Belvil romatelep felszámolását követően otthon nélkül maradtak. A jogtalan kilakoltatás miatt hajléktalanná vált emberek helyzetének javítása érdekében a program arra kötelezte Belgrádot, hogy jelöljön ki visszatelepítésre alkalmas városrészeket, valamint vegye fel a kapcsolatot az érintett családokkal annak érdekében, hogy elhelyezésük 2015 februárjáig megoldódjon. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a város nem teljesítette az Unió elvárásait. A mai napig nem folytattak érdemi konzultációt a roma családokkal, és a város által korábban kijelölt, úgynevezett „áthelyezésre szánt területek” egyike sem felelt meg a családok igényeinek, illetve a megfelelő színvonalú lakhatás nemzetközi sztenderdjeinek.

2013 novemberéig a javasolt területek zömét elutasította az EB Belvillel foglalkozó munkacsoportja. A város által javasolt területek közül kettőt minősítettek elfogadhatónak, annak ellenére, hogy az egyik a várostól 20 kilométerre található egy Jabucki Rit nevű faluban. A terület nemcsak a szociális szolgáltatásoktól és a munkalehetőségektől esik nagyon messze, de a költözés faji szegregációhoz is vezetett volna, mely egyértelmű jogsértésnek bizonyul a nemzetközi jog szerint.

A tervek szerint 2015. július végéig Orlovsko Naseljében elkészül egy 12 család elszállásolására alkalmas lakóház. 2015 áprilisáig azonban mindössze tíz család kapott segítséget lakhatási helyzetük javítására annak ellenére, hogy az érintett családok száma eléri a 167-et (több tucat család korábbi kitelepítések áldozata volt). További 39 család számára biztosítottak lakhatást egy olyan falufejlesztési projekt keretében, amely önmagában is igen elhibázott program volt.

A fennmaradó családok továbbra is arra kényszerülnek, hogy szegregáltan, a Belgrád körül elhelyezett négy konténertelepen éljenek. A konténerek még ideiglenes megoldásként sem képesek teljesíteni a megfelelő színvonalú lakhatáshoz szükséges feltételeket. Mivel két konténertelep a városközponttól több mint 20 kilométerre helyezkedik el, sok korábban a városban élő roma állami fenntartású népkonyhákra és jóléti segélyekre szorul a mindennapi túlélés érdekében.

A Bizottság szabályai szerint a 3,6 milliós támogatást 2015 februárjáig kellett volna felhasználni. Mivel Belgrád nem tartotta magát az előzetes határidőhöz, egy évvel meghosszabbították azt. A határidő meghosszabbítása ellenére a város vezetése közölte a romákkal, hogy már nem maradt pénz arra, hogy még 50 családnak biztosítsanak lakhatást. Hacsak az Európai Bizottság nem csoportosít át újabb forrásokat annak érdekében, hogy a családoknak tett ígéreteket betarthassák, a romák továbbra is konténerekben kénytelenek élni és várhatnak arra, hogy sorra kerüljenek az önkormányzati lakásokért vívott harcban.

„Már önmagában az traumatikus élmény, hogy erőszakkal kilakoltatnak a saját házadból, azonban a szegregált, igénytelen konténerekben való bizonytalan időre szóló elhelyezés további mély sebeket ejt egy már eleve üldözött kisebbség életén” – hangsúlyozta Gauri van Galik

Háttér

Az Amnesty International 2009 óta dokumentálja a romák erőszakos kitelepítésének folyamatát Belgrádban, Szerbia fővárosában. 2009 és 2012 áprilisa között több mint 2000 roma lett kitelepítve jogilag nem engedélyezett telepekről.

Többségük a kitelepítések révén hajléktalanná vált vagy arra kényszerült, hogy nem megfelelő körülmények közé költözzön Belgrádon kívül. Ugyanakkor két egymástól elkülönülő program (az egyiket az Európai Bizottság, a másikat az Európai Befektetési Bank támogatta) is lépéseket annak érdekében, hogy Belgrád biztosítson alternatív lakhatási megoldásokat az érintett romák megfelelő színvonalú elhelyezését illetően, összhangban az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt kötelezettségekkel.

Az Amnesty International a 2015. februárban tartott szerbiai uniós küldöttségi találkozón kérvényezte részletes adatok átadását arról, hogy mekkora összeget fordítottak eddig a program teljesítésére. A szervezet 2015. március 5-én kelt levelében megismételte kérését, azonban a sajtóközlemény megjelenéséig nem érkezett válasz a delegáció részéről.

A 2012-es belvili kitelepítésről bővebb információk itt találhatók.