Az Amnesty International által a mai napon közzétett jelentés szerint palesztin fegyveres csoportok módszeresen indítottak aknavetős- és rakétatámadásokat civilek által lakott izraeli területek ellen, nem törődve az ott élők testi épségével és életével.

Töltsd le jelentésünket!

A Jogtalan és halálos: a 2014-es gázai/izraeli konfliktus során palesztin fegyveres csoportok által elkövetett rakéta- és aknavető-támadások (Unlawful and deadly: Rocket and mortar attacks by Palestinian armed groups during the 2014 Gaza/Israel conflict) című jelentés bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a gázai övezetből indított támadások háborús bűncselekménynek minősülnek. Az ötven napos konfliktus során hasonló támadásoknak esett áldozatául hat izraeli civil, köztük egy négyéves kisfiú is. A feltételezések szerint palesztin akció következménye volt a legtöbb életet követelő incidens is, amikor egy gázai övezet felöl érkező lövedék találta el az al-Shati menekülttábort 13 emberi életet, köztük 11 gyermekét követelve.

Palesztin fegyveres csoportok, beleértve a Hamasz fegyveres szárnyát is, rendszeresen követtek el jogtalan támadásokat a konfliktus során, amelyekben hatan életüket vesztették, és többen megsérültek. A hasonló akciók indításával felháborító módon semmibe vették a nemzetközi humanitárius jog alapelveit, és nem törődtek azzal sem, hogy erőszakos tetteik milyen következményekkel járnak a gázai övezet és az izraeli civil lakosság életét illetően” – mondta Philip Luther, az Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója.

A palesztinok által használt rakéták egyike sem volt irányított lövedék, s ezeket szinte lehetetlen határozott célpontok ellen bevetni. Ezek a lövedékek természetüknél fogva válogatás nélkül gyilkolnak. Ezeknek a fegyvereknek a használatát a nemzetközi jog tiltja, bevetésük háborús bűncselekménynek minősül. Az aknavetők hasonló kategóriába esnek, és használatuk szintén nem megengedett olyan katonai célpontokkal szemben, amelyek civilek által lakott területekhez közel esnek.

A palesztin fegyveres csoportoknak fel kell hagyniuk a közvetlen civilek ellen irányuló és válogatás nélküli támadásokkal. Minden lehetséges óvintézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy megvédjék a gázai övezet civil lakosságát. Ez magában foglalja azt is, hogy nem küldenek harcosokat és nem telepítenek fegyvereket sűrűn lakott területek közelébe” – hangsúlyozta Philip Luther.

Legalább 1585 palesztin vesztette életét az izraeli hadsereg által elkövetett támadások során a gázai övezetben, köztük 530 gyermek. Minimum 16 245 otthon semmisült meg vagy vált teljesen lakhatatlanná. Ezen támadások némelyikét szintén háborús bűncselekményként tartják nyilván.

A palesztinok ellen elkövetett izraeli támadások pusztító hatása tagadhatatlan, de az egyik fél erőszakos támadása nem legitimálja a másik fél erőszakos fellépését” – fogalmazott Philip Luther. „A palesztinok háborús bűnei nem mentik fel az izraeli hadsereget a nemzetközi humanitárius jogi kötelezettségei alól. A háború példátlan mértékű pusztítást végzett 1,8 millió gázai ember életében, és az izrael hadsereg egyes lépéseit háborús bűncselekmény gyanúja miatt kell kivizsgálni. Mind a palesztin, mind az izraeli hatóságoknak együtt kell működniük az ENSZ vizsgálóbizottságával és a Nemzetközi Büntetőbírósággal annak érdekében, hogy a civilek ellen mindkét fél által elkövetett, évtizedeken keresztül megtorlás nélkül maradt erőszaknak véget vethessenek.”

Az ENSZ adatai szerint több mint 4800 rakétát és 1700 aknát lőttek ki a gázai övezetből Izrael irányába. A több ezer kilőtt rakéta és akna közül mintegy 224 izraeli lakott területeken pusztított, a többit Izrael Vaskupola elnevezésű rakétavédelmi rendszere feltartóztatta.

A négyéves Daniel Tregerman 2014. augusztus 22-i halála világosan mutatja a nem-irányított akna vagy rakéta használatának megrázó következményeit. Daniel családja korábban arra kényszerült, hogy elhagyja Nahal Oz-i kibucát, és csak a támadás előtti napon tértek vissza. Másodpercekkel a riasztószirénák megszólalása után egy Gáza felöl érkező akna találta el a ház előtt parkoló autójukat. Daniel kishúga végignézte fivére haláltusáját.

A férjem és a fiam a nappaliban voltak, én kiáltottam nekik, hogy húzódjanak a búvóhelyre. Az akna repesze éppen Daniel fejét találta el, aki szinte azonnal meghalt” – így emlékezett vissza Daniel édesanyja Gila Tregerman, aki az Amnesty Internationallel is megosztotta történetét.

A Hamasz fegyveres szárnya, az al-Qassam Brigád magára vállalta a felelősséget a támadásért.

A dokumentum az izraeli hatóságok civilek érdekében tett védelmi lépéseinek hiányosságaira is felhívja a figyelmet, különösen az olyan veszélyeztetett közösségek esetében, mint a Negev/Naqab régióban található beduin falvak, amelyek többségének létezését az izraeli kormány hivatalosan el sem ismeri. Ouda Jumi’anak-Waj szintén rakétatámadás áldozata lett az izraeli Dimona közelében lévő beduin faluban, Qasr al-Sirban, július 19-én.

A beduin falvak többségét az izraeli hatóságok emberek által nem lakott, ún. nyílt területként tartja számon, így a Vaskupola védelmi rendszer sem működik ezeken a területeken és búvóhelyek sincsenek kiépítve. Izrael déli területein mintegy százezer ember él a beduin közösségekben.

A konfliktus során a beduin közösségek tagjait védtelenül és kiszolgáltatottan hagyták, amely az őket érő mindennapos hátrányos megkülönböztetés újabb példája. Az izraeli hatóságoknak minden ember számára ugyanolyan mértékű védelmet kell biztosítaniuk” – jelentette ki Philip Luther.

A civilek elleni támadásoknak egy thaiföldi mezőgazdasági munkás, Narakom Kittiyangkul is áldozatául esett, aki akkor veszítette életét, amikor aknatámadás érte azt a dél-izraeli paradicsomültetvényt, ahol ő is dolgozott. Ze’ev Etzion és Shahar Melamad egy Nirim nevű kibuc elleni aknatámadás során lelte halálát augusztus 26-án.

A feltételezhetően palesztinok által elkövetett, legtöbb áldozatot követelő merényletben 13 palesztin, köztük 11 gyermek halt meg, amikor a lövedék egy szupermarket mellett robbant fel a rendkívül zsúfolt gázai al-Shati menekülttáborban 2014. július 28-án, az Eid al-Fitr (a Ramadan utáni ünnep) első napján. A merénylet idején a gyermekek az utcán játszottak, illetve a boltban vásároltak csipszet és üdítőt.

Bár a palesztinok szerint az izraeli hadsereg tehető felelőssé az eseményekért, az Amnesty International által felkért független katonai szakértő megvizsgálta a fellelhető bizonyítékokat, és szerinte a támadás során használt lövedék palesztin volt.

A bizonyítékok, amelyek szerint egy palesztin fegyveres csoport által kilőtt lövedék okozta a 13 palesztin áldozat halálát, arra is rámutatnak, mennyire kiszámíthatatlanok ezek a fegyverek, és milyen borzasztó következményekkel jár a használatuk” – fogalmazott Philip Luther.

Mahmoud Abu Shaqfa és ötéves fia, Khaled is igen súlyos sérüléseket szenvedett az al-shati merénylet során. Mahmoud nyolcéves fia, Muhammad az áldozatok között volt. „A rakéta az autóhoz közel csapódott be...A repesz lyukat vágott az autón. A repesz egy darabja engem is eltalált... A kisfiam [Khaled] hozzám futott, azt kiabálta, ’apa, kelj fel, kelj fel’... A lábamon végig nyílt sebek voltak, a karom pedig a hátam mögé csavarodott.”

A gázai övezetben nincsenek sem búvóhelyek, sem riadórendszerek, amelyek megvédhetnék az embereket.

A jelentés további eseteket is bemutat, amikor a palesztin fegyveres csoportok megsértették a nemzetközi humanitárius jog előírásait a konfliktus során. Például civil épületek közelében – beleértve az ENSZ-iskolákat is – tároltak rakétákat és egyéb katonai eszközöket. Egyes esetekben olyan területek ellen indítottak támadásokat (illetve tárolták itt a felszerelésüket), ahol a kitelepített emberek menedéket keresve húzódtak meg.

A nemzetközi közösség kötelessége, hogy megakadályozza a civilek elleni további erőszakos fellépést azáltal, hogy a bűnösöket felelősségre vonja, valamint beszünteti mindazon fegyverek kereskedelmét Izraellel és a palesztin csoportokkal, amelyeket a nemzetközi humanitárius jog rendelkezéseinek megsértésére használhatnak ” – szögezte le Philip Luther.

Az Amnesty International minden országot felszólít arra, hogy támogassák az ENSZ vizsgálóbizottságának munkáját, és segítsék a Nemzetközi Büntetőbíróságot a konfliktus résztvevői által elkövetett bűntettek kivizsgálásában.