Az Amnesty International Európai Uniós Irodájának igazgatója, Dick Oosting február 8-án Budapesten ismertette az AI álláspontját a szeptemberi és októberi rendőri intézkedésekről. A Nemzetközi Titkárság szeptemberben és decemberben is levelet intézett a z igazságügyi és rendészeti miniszterhez, melyben magyarországi kutatásai alapján – aggodalmának adott hangot a tüntetések során alkalmazott túlzott rendőri erő és a letartoztatások módjának emberi jogi vonatkozásai miatt, valamint ajánlásokat fogalmazott meg a hatóságok számára.

A decemberi levél összefoglalója

Az Amnesty International (AI) aggodalmát fejezi ki a szeptember 20-21-én, illetve október 23-án Budapesten erőszakossá vált tüntetések során alkalmazott túlzott rendőri erő miatt, amelyről számos beszámoló jelent meg, köztük állítólagos áldozatoké és tanúké. A beszámolókat televíziós riportok és fotók is megerősíteni látszanak. Ezen kívül állítások szerint október 23-án egyes rendőrök maszkot viseltek, azonosító jelet pedig nem. Az Amnesty Internationalt azok a jelentések is aggasztják, amelyek szerint a rendőrök őrizetbe vett személyeket bántalmaztak, 18 éven aluliakat együtt őriztek felnőttekkel, és egyes őrizetesektől megtagadták az azonnali ügyvédi jelenlétet, esetenként kihallgatásuk során is. Azok az állítások is aggasztanak bennünket, miszerint bizonyos esetekben koholt vádakat hoztak fel az őrizetbe vetettekkel szemben.

Az Amnesty International elismeri, hogy a rendészeti szervek nehézségekkel kerülnek szembe erőszakos tüntetések kezelése során, és megállapítja, hogy a magyar hatóságok a nemzetközi jog alapján kötelesek gondoskodni a személyek és a tulajdon biztonságáról. A nemzetközi jog értelmében azonban az is kötelességük, hogy a rend fenntartásáról tüntetések alkalmával oly módon gondoskodjanak, hogy amely figyelembe veszi a kínzás és más bántalmazás teljes tilalmát, illetve az erő alkalmazásának nemzetközi normáit. Az ENSZ rendfenntartó szervek részére készített kódexének 3. cikkelye így szól: „A végrehajtó szervek csak olyankor alkalmazhatnak erőt, ha az feltétlenül szükséges, és csakis feladatuk végrehajtásához szükséges mértékben.”

Az azóta kapott további nyugtalanító információkra tekintettel az Amnesty International szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar hatóságok jelentések szerint elmulasztottak tiszteletben tartani minden őrizetbe vett állampolgárnak a Civil és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezménye (ICCPR) 9/2. és 14/3/a cikkelyében, illetve az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezménye (ECHR) 5/2 és 6/3/a cikkelyében szereplő jogát arra, hogy azonnal megismerhesse az ellene felhozott vádat. A magyar hatóságok a jelentések szerint megtagadták egyes őrizetbe vett személyek ügyvédhez való jogát, esetenként már kihallgatásuk során is. Ezek a jogok az Ügyvédek Szerepének Alapszabályi 1. és 17. elvében szerepelnek. Az Európai Emberi Jogi Bíróság úgy döntött, hogy ha a fogva tartott személy az őrizetbe vételt követő 48 órán belül nem juthat jogi segítséghez, az az ECHR 6. cikkelyébe ütközik (ld Murray kontra Egyesült Királyság, 41/1994/488/570, 1996. február 8.). A magyar hatóságok ezen kívül nem biztosították őrizetbe vett, letartóztatott vagy bebörtönzött személyek azon jogát, hogy értesítsék (vagy a hatóság útján értesítessék) családjukat vagy barátaikat őrizetbe vételükről és a fogva tartás helyéről, amint azt az Őrizetbe vett vagy Bebörtönzött Személyek Védelme Alapelveinek 16/1. sz. elve, illetve a Foglyokkal Való Bánásmód Minimum Normáinak 92. szabálya előírja.

Bántalmazás őrizetbe vétel, illetve előzetes letartóztatás során 2006. szeptember 21-re virradó éjjel

Az Amnesty International úgy értesült, hogy szeptember 21-re virradó éjjel a rendőrség több tíz személyt bántalmazott őrizetbe vétel során, és azt követően a rendőrségi fogdán. A szervezet olyan jelentéseket is kapott, miszerint 18 éven aluliakat is lefogtak, majd felnőttekkel egy cellába helyeztek, valamint előzetesen fogvatartottakat állítólag elítéltekkel zártak össze. Mindkét tényállás ellentétben áll Magyarországnak az ICCPR 10. cikkelyében vállalt kötelezettségével.

Következzék példaként két eset, amely nyugtalanítja az Amnesty Internationalt:

Kruchina Károly és Kruchina Vince

A Kruchina-testvérek így számoltak be arról, mi történt velük szeptember 20. éjjelén. Miután békésen tüntettek, hazafelé indultak az AP két újságírójának társaságában. Amikor a rendőrök által lezárt Rákóczi úthoz értek, egy csapat rendőr esett nekik, Károly indok vagy figyelmeztetés nélkül a földre lökte és sokkolóval megütötte. Vincét őrizetbe vették, megbilincselték, amikor azt mondta, hogy a testvérével van. A túl szoros bilincs okozta fájdalomtól a Harmat utcai 10-es rendőrörsön elájult. A két AP-újságíró, akik az eset szemtanúi voltak, később bíróság előtt vallották, hogy a két fiatalember sem a rendőröket, sem mást nem támadott meg.

A két fivér két napig nem kapott ügyvédet. Szeptember 22-én az elsőfokú bíróságon Kruchina Vince és Kruchina Károly megtudta, hogy egy harmadik, általuk nem ismert személlyel együtt „csoportosan elkövetett garázdaság”-gal vádolják őket. Azt állították, hogy együtt követték el ezt a bűntettet, miközben K. Vince és K. Károly azt hangoztatja, hogy nem voltak, vagy cselekedtek együtt ezzel a harmadik személlyel. A maximum 6 év börtönnel sújtható csoportos garázdaság bizonyításának lényeges eleme, hogy legalább három személy működött együtt. A bíróság még nem hozott döntést, a fivérek addig házi őrizetben maradnak.

Ángel Mendoza

A perui Ángel Mendoza, akinek a felesége magyar állampolgár, egy barátjával vásárolni ment szeptember 20. éjszakáján, amikor a rendőrség egyik támadását indította a tüntetők ellen. Mendozának és barátjának sikerült visszamennie az Erzsébet-híd közelében lévő lakóházukba. Miután beléptek az épület első kapuján, de mielőtt még elérték volna a lakásokhoz vezető második kaput, a rendőrök betörték a ház első kapuját, és mindenkit őrizetbe vettek, aki a két kapu közötti átjáróban tartózkodott. A rendőrörs kameráinak tanúsága szerint Mendozán a renőrörsre érkezéskor semmiféle sérülés nem volt. Miközben az őrizetbe vettek a Harmat utcai 10. sz. rendőrörs portáján várakoztak, egy csapat rendőr érkezett, és sértegetni, illetve gumibottal ütni kezdték őket. Az orvosi látlelet szerint Ángel Mendoza orra és egy bordája eltörött. Mendoza a perui hatóságok segítségével panaszt tett a magyar Külügyminisztériumnál. Választ még nem kapott.

Az Amnesty International aggasztja, hogy az első fogon eljáró bíróság elrendelte szinte mindazok előzetes letartóztatását, akiket szeptember 20. és 21 éjjelén elfogtak, azokban az esetekben is, ahol meggyőző bizonyíték volt arra nézve, hogy a szóban forgó személyek nem vettek részt az éjszakai tüntetések erőszakos cselekményeiben.

Bántalmazások a 2006. október 23-án történt őrizetbe vételek során

A magyar forradalom 50. évfordulóján tüntetések voltak Budapesten és az ország más pontjain. Tüntetők állítólag köveket és benzines palackokat dobtak rendőrökre, és megzavarták a békés budapesti felvonulást, a rendőrség, többek között, könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékekkel válaszolt. Emberek tucatjai, köztük gyermekek, idősek és legalább egy rendőr megsérült, száznál több ember szállítottak kórházba. Az Amnesty Internationalt aggasztják a túlzott rendőri erőről, válogatás és előzetes figyelmeztetés nélkül bevetett könnygázról, vízágyúzásról és gumilövedékekről szóló jelentések, és az, hogy egyes, az akciókban résztvevő rendőrök személyazonossága rejtve maradt, mivel egyikük sem viselt azonosítót, arcukat pedig maszk takarta.

Az október 23-ai tüntetéseket követő napon Gergényi Péter, Budapest rendőrfőnöke sajtójelentések szerint azt mondta, hogy a rendőrség „törvényesen, szakszerűen és arányosan intézkedett”, és „akinek kifogása van ellenük, forduljon az ügyészséghez”. Az Amnesty International ismeretei szerint az Európai Bizottság szeptember 27-én magyarázatot kért a magyar hatóságoktól „az esetleges túlzott erő alkalmazásával kapcsolatos állítások”-ról. Úgy értesültünk, hogy a rendészeti miniszter válaszolt Franco Frattininak, az EU igazságügyért, szabadságjogokért és biztonságért felelős biztosának, és biztosította afelől, hogy „Magyarország a legnagyobb tiszteletben tartja az emberi jogokat, és a rendőrségi intézkedések megalapozottak” voltak.

Következzék példaként két eset, amely nyugtalanítja az Amnesty Internationalt:

Gáspár Fruzsina és Solymoss Miklós

Gáspár Fruzsina és Solymoss Miklós azt állítja, hogy arrafelé sétáltak, ahol a fő demonstráció folyt, vagyis az Erzsébet és a Szabadság híd között. Amikor hallották, hogy a rendőrség közeledik, megpróbáltak hazamenni, de a rendőrök minden lehetséges útvonalat lezártak. Egy rendőr minden látható indok nélkül felszólította őket, hogy feküdjenek a földre, kezüket tegyék hátra. Kezeiket ezután műanyag bilinccsel megbilincselték. Miközben a földön feküdtek, az egyik rendőr állítólag könnygázt fújt az arcuk elé. Bevitték őket a Gyorskocsi utcai rendőrségre, és éjszakára ott tartották őket.

Gáspár Fruzsina csak azután léphetett érintkezésbe ügyvédjével, hogy október 24-én a rendőrörsön kihallgatták. Amikor ő és ügyvédje másolatot kért a vallomásról felvett jegyzőkönyvből, ezt megtagadták. Ugyanaznap ugyanott Solymoss Miklóst is kihallgatták ügyvédje távollétében, aki a rendőrsre jött, hogy érdeklődjön felőle. Édesapját csak azután értesítették elfogásáról és hollétéről, hogy Solymoss kihallgatását befejezték. Solymosst csoportos garázdasággal vádolták, de a vádat később ejtették. Október 25-én mindkettejüket kiengedték.

K.I (teljes nevét az Amnesty International ismeri, de kérésére nem adja meg)

Október 23-án az 58 éves K. I. kórházban lévő unokáját indult meglátogatni. Amikor a hatóságok a Deák téri metróállomás elhagyására szólították fel, a zavargások kellős közepén találta magát. Úgy döntött, hogy visszamegy a metróhoz, de mivel a könnygáz elviselhetetlen volt, az utca felé indult. Ott a rendőrök távozásra szólították fel. Tétovázott, mivel a felfordulás közepette nem tudta, merre induljon. Azt mondja, hogy ekkor egy rendőr meglökte. Amikor méltatlankodott, a rendőr még erősebben lökdöste, a földre lökte, majd megbilincselte. A rendőrörsön papírt kért, és részletesen leírta, mi történt vele. Kért másolatot, de nem adtak. A fogva tartás során a rendőrök állítólag szóban inzultálták, és azt mondták, hogy úgyse tud ellenük semmit bizonyítani. Másnap elvitték az ügyészségre. Előtte közölték vele, hogy minden papírt továbbítanak az ügyészségre, neki semmit nem kell magával vinnie. Férje és ügyvédje az ügyészségen várta. Az ügyész ismertette vele jogait, és felolvasta a vádat. Csak annyit fogott fel, hogy négy rendőr elleni erősakkal vádolják, ütötte és rúgta volna őket, amit ő tagad. Az eljárás még folyik.

Az Amnesty International felszólítja a magyar hatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy rendőrség tiszteletben tartsa és védelmezze a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód és büntetés tilalmát. A rendfenntartó szervek erő alkalmazása esetén mindenkor tartsák tiszteletben a szükségesség és arányosság elvét. Az ENSZ Erő és Tűzfegyver Rendfenntartó Szervek általi Alkalmazása Alapelvei 5. cikkelye leszögezi: „ha erő és tűzfegyver törvényes alkalmazása elkerülhetetlen, a rendfenntartó erők

  • a/ gyakoroljanak önuralmat... és a kihágás súlyossága, illetve az elérendő törvényes cél mértékében cselekedjenek;
  • b/ a kárt és sérelmet minimalizálják, az emberi életet tiszteljék és őrizzék meg;
  • c/ gondoskodjanak, hogy a sérült vagy kárt szenvedett személyek a lehető leghamarabb segítséghez és orvosi ellátáshoz jussanak...”

Az emberi jogok valószínű megsértéséről szóló, a fentiekhez hasonló beszámolók fényében az AI korábbi levelében felkérte a magyar hatóságokat, hogy az ECHR 13. cikkelyének értelmében is, haladéktalanul indítsanak független, pártatlan és alapos vizsgálatot.

Az Amnesty International egyebek között kérte a bizottságot, vizsgálja meg, vajon a rendfenntartó szervek erőalkalmazása, közte a gumilövedékek, vízágyuk és könnygáz bevetése, összhangban van-e a szükségesség és arányosság ENSZ által lefektetett nemzetközi magatartási kódexével. Vizsgálata során térjen ki arra, hogy a rendőrök eltitkolták személyazonosságukat azzal, hogy nem viseltek azonosítót, arcukat pedig eltakarták.

Az Amnesty International felszólította a magyar kormányt, hogy a bizottság a feladata végrehajtásához szükséges minden személyi és anyagi forrást megkaphasson, nemzetközi normák szerint szakértőket és segítséget vehessen igénybe. Rendkívül fontosnak tartottuk, hogy a bizottság független igazságügyi orvosszakértőket, fegyverszakértőket, tömegkezelési és bűnügyi helyszínelő szakértőket vehessen igénybe.

A nemzetközik normák a fentieken túlmenően megkívánják, hogy a vizsgálatot végzők rendelkezzenek az információk megszerzéséhez szükséges felhatalmazással, idézéseket küldhessenek, kötelezhessenek hivatalnokokat és más személyeket, hogy a bizottság előtt megjelenjenek, annak információkat és bizonyítékokat, köztük okmányokat szolgáltassanak.

Az Amnesty International felszólította a magyar hatóságokat, gondoskodjanak róla, hogy a tüntetéseken, illetve utána történt rendfenntartó intézkedése során az emberi jogok állítólagos megsértésével kapcsolatos panaszokat haladéktalanul, alaposan, független és pártatlan módon kivizsgálják.

Ezen túlmenően, a bizottság megállapításaiból, illetve a panaszok kivizsgálásából következően emberi jogok megsértésével alaposan gyanúsítható személyeket vonják a nemzetközi szabályok szerint méltányos eljárásban felelősségre.

Az Amnesty International felszólítja továbbá a magyar hatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy a tüntetésekkel kapcsolatban bűnös viselkedéssel vádolt civileket észszerű időn belül vonják nemzetközik szabályok szerint méltányos bírósági eljárás alá.

A jövőre való tekintettel az Amnesty International azt is kéri a magyar hatóságoktól, gondoskodjanak arról, hogy a rendőröket az emberi jogok tiszteletével és védelmével kapcsolatos kötelességeikről tájékoztassák, illetve e tekintetben kiképezzék őket, különös tekintettel az erő alkalmazására,

  • a rendőröket képezzék ki erő használatakor a szükségesség és arányosság elvének mindenkori tiszteletben tartására, az ENSZ 19. számú alapelvének megfelelően, amely így szól: „A kormányok és a rendfenntartó szervek gondoskodjanak arról, hogy a rendfenntartó erőket kiképezzék és teszteljék az erő alkalmazása vonatkozó normáinak megfelelően. A fegyveres rendfenntartók csak speciális fegyverhasználati kiképzést követően kapott engedéllyel viselhessenek fegyvert”, a 20. alapelv pedig kimondja, hogy ez a kiképzés tartalmazza „a rendőri etika és emberi jogok témáját, különös tekintettel a vizsgálati szakaszra” és „az erő és lőfegyver alkalmazásának alternatíváit, köztük a konfliktusok békés rendezését, a tömeg viselkedésének megértését és... meggyőzési, tárgyalási és közvetítési módszereket.”

Az őrizetbe vétellel kapcsolatban minden rendfenntartót ki kell képezni arra, hogy

  • személyeket csak indokkal és törvényben (EHCR, 5. cikkely) meghatározott módon fosszanak meg szabadságuktól;
  • a szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen, és az emberi méltóságot tisztelő módon bánjanak (ICCPR, 10. cikkely)
  • a szabadságuktól megfosztott személyeket a fogva tartás okáról és az ellenük felhozott vádakról haladéktalanul tájékoztassák;
  • 18 éven aluliakat csak végső esetben fosszanak meg szabadságuktól, akkor is felnőttektől elkülönítve őrizzék, hacsak nem a gyermek érdekét szolgálja, hogy felnőttekkel van együtt (Gyermekjogok Egyezménye, 37. cikkely)
  • a szabadságuktól megfosztott személyek azonnal kapjanak ügyvédet, már a kihallgatás idejére is (ECHR, 6. cikkely, a Bebörtönzöttek és Fogvatartottak Védelmének Alapelvei 18/1 sz. elve, az Ügyvédek Szerepének ENSZ-Alapelvei, 1. és 7. elv);
  • tartsák tiszteletben a szabadságuktól megfosztott személyek azon jogát, hogy azonnal értesítsék vagy értesíttessék családjukat az őrizetbevétel tényéről és helyszínéről (a Bebörtönzöttek és Fogvatartottak Védelmének Alapelvei, 16. elv).
Az Amnesty Internation emellett sürgeti, hogy a hatóságok gondoskodjanak róla: tömegeseményeket és elfogásban résztvevő rendfenntartók látható azonosítót (név vagy szám), valamint a szervezetünk jelvényét viseljék.

Az Amnesty International ugyancsak felszólítja a magyar hatóságokat, hozzanak létre megfelelően finanszírozott, független szervet, amely kivizsgál az emberi jogok rendfenntartó szervek általi súlyos megsértéséről szóló minden állítást, legyen az kínzással vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal, vagy diszkriminációval kapcsolatos. Ennek legyen felhatalmazása fegyelmi eljárást kezdeményezni rendfenntartók ellen, és az ügyet utalhassa büntetőeljárás kezdeményezése céljából közvetlenül az ügyészséghez.