A Terrorizmussal összefüggő bűncselekményekről és azok finanszírozásáról szóló törvény elfogadásának első évfordulóján az Amnesty International azt mondta, hogy a törvény továbbra is jogi hátteret nyújt a szaúd-arábiai hatóságoknak, hogy kihasználva a jogrendszert, elhallgattassák a békés ellenzéki hangokat.

A törvényt - amely 2014. január 1-én lépett hatályba, miután Abdullah bin Abdulaziz Al Saud király aláírta - egy a belügyminisztérium által kiadott rendelet követett március 7-én, amely a törvényt tovább részletezte és megállapította annak végrehajtási szabályait.

A törvény és a rendelet is széleskörűen és homályosan határozza meg a „terrorcselekményeket” és tág teret ad a belügyminisztérium számára, hogy hatalmát a békés aktivisták elhallgattatására és bebörtönzésére használja fel.

Az Amnesty International és más emberi jogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki a márciusi jogszabállyal kapcsolatban, és arra figyelmeztettek, hogy ez legalizálja azt a már létező gyakorlatot, amely a békés ellenzéki aktivistákat és jogvédők életét lehetetleníti el, főleg azokét, akiket már korábban börtönbe zártak, és csak később vádoltak meg „terrorcselekménnyel” az új törvény alapján. Egy év után a félelmek beigazolódtak, hiszen számos aktivistát zártak börtönbe a törvényre hivatkozva, másokat pedig vád alá helyeztek és jelenleg is a bíróság előtt van az ügyük terrorizmus gyanúja miatt. 2014 júliusában Waleed Abu al-Khair volt az első emberi jogi aktivista, akit az új törvény alapján ítéltek el.

A hatályba lépése óta a törvény alapján számos aktivista ellen indítottak eljárást, köztük a nők jogaiért küzdő Loujain al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi ellen, akik jelenleg is egy börtönben várnak a tárgyalásukra, amelyet a terrorcselekményre specializálódott Büntetőbíróság fog lefolytatni. A vád, hogy autót vezettek a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek között. A törvényt Mohammed al-Bajadi esetében is alkalmazták, aki a Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaságnak a tagja, és Abdulaziz al-Shubaily tárgyalásán is erre hivatkoztak, aki szintén az előbbi szervezet egyik utolsó olyan tagja, akit még nem börtönöztek be.

Az első emberi jogi aktivista, aki ellen az új törvény alapján indítottak eljárást és börtönöztek be, Waleed Abu al-Khair, prominens aktivista és ügyvéd, aki számos aktivistát képviselt már különféle eljárások során, köztük Raif Badawit. A bíróság a férfit a terrorellenes törvény alapján 2014. július 6-án 15 évre ítélte, ugyanazok a vádak alapján, amiért korábban a dzsiddai Büntetőbíróság csak három hónapot szabott ki.

Félő, hogy a 2014 márciusi miniszteri rendelet visszaható hatálya más emberi jogi aktivisták ügyének újratárgyalásához és elítélésükhöz vezet, többek között olyanokéhoz, akik már most is börtönben ülnek. A visszaható hatály felhatalmazza az ügyészséget és bíróságot, hogy bárkit megvádoljanak a múltban elkövetett „bűneikért” terrorcselekményekkel.

A véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülési jog mint „terrorcselekmények”

A Terrorizmussal összefüggő bűncselekményekről és azok finanszírozásáról szóló törvény definícója a „terrorcselekményekre” meglehetősen tág és homályos, olyannyira, hogy bűncselekménnyé nyilvánítja a békés véleménynyilvánítást is, amivel megsérti a jogbiztonság nemzetközi követelményét. A törvény nem határozza meg egyértelműen, hogy mi a terrorizmus, annyit ír az 1. és a 3. bekezdésben, hogy olyan tettek, ideértve a szóbeli megnyilvánulásokat is, amelyeket a hatóságok tiltanak, ha azok közvetlenül vagy közvetetten „megzavarják” a közrendet, „aláássák a társadalom biztonságát vagy az állam stabilitását veszélyeztetik”, „veszélyt jelentenek a nemzet egységére”, „ellentétesek a kormány törvényeivel vagy más jogszabályaival” vagy „rossz színben tüntetik fel az államot vagy annak tekintélyét”. Bárki ellen, ideértve a szaúd-arábiai vagy más állampolgárságú embereket, éljenek akár az országban, akár azon kívül, akit megvádolnak hasonló bűncselekménnyel, ellene eljárást kell indítani Szaúd-Arábiában.

A 2014 márciusában kiadott miniszteri rendelet tovább tágította a törvény már amúgy is széles értelmezési kereteit, és bűncselekménnyé nyilvánította a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, úgymint a békés tüntetések szervezését vagy emberi jogi szervezetek alapítását. A rendelet további terroristacselekményeket is hozzáadott a már meglévő listához: terrorista cselekménynek minősül ha valaki tüntetést, összejövetelt vagy csoportos beadványt „szervez, részt vesz, nyilvánosságra hoz vagy arra felbújt,” és „olyan konferenciát, előadást vagy más összejövetelt látogat belföldön vagy külföldön, amely a nemzetbiztonságot vagy az ország stabilitását veszélyezteti vagy viszályt szít a társadalomban”. Tiltott továbbá „ateista tanok terjesztése” és „más országok, testületek vagy nemzetközi szervezetek felbujtása a Királyság ellen”.

A belügyminisztérium szerteágazó hatalma

A törvény tovább bővítette a belügyminisztérium már így is szerteágazó hatalmát, hogy üldözze a „terrorcselekményeket” azzal, hogy a 6. bekezdésben legálissá tette a magánzárka és a kínzás illetve más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazását, több más dolog mellett. Lehetőség van arra, hogy a gyanúsítottat 90 napon keresztül tartsák fogva a világtól elzárva, úgy, hogy még a családját sem hívhatja fel, a kihallgatásokon pedig nem lehet ott az ügyvédje. Az 5. bekezdés felhatalmazza a belügyminisztériumot, hogy a terrorizmussal gyanúsítottakat vádemelés nélkül hat hónapig tartsák fogva – és akár ezt egy évre is meghosszabbítsák – anélkül, hogy az illető fellebbezhetne ellene. A határozatlan tartalmú fogvatartásokat az elmúlt egy évben több alkalommal is jóváhagyta a Specializált Büntetőbíróság, amely titokban működik. A törvény 7. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyanúsítottat nem lehet a belügyminisztérium engedélye nélkül szabadon bocsátani, még akkor sem, ha a felülvizsgálatot ellátó bíró így rendelkezik. A törvény felmenti a belügyminisztériumot a bírósági ellenzőrzés alól. A 6. bekezdés megengedi, hogy „ a belügyminiszter illetve az őt képviselők...szabadon belépjenek lakóházakba illetve irodákba, és ott házkutatást és lefoglalásokat végezhessenek engedély nélkül, ha az szükséges”. A 17. bekezdés ezt a hatalmat tovább bővíti azzal, hogy „ellenőrizhetnek levelezéseket, más kommunikációs csatornákat, kiadványokat, küldeményeket, telefonhívásokat és azokat rögzítsék is...” bírósági engedély nélkül egészen addig, amíg ezt szükségesnek látják. A 18. bekezdés értelmében a belügyminisztérium lefoglalhatja a gyanúsítottak pénzét vagy más tulajdonát három hónapra, ez határozatlan időre meghosszabbítható, szintén bármiféle bírósági jóváhagyás nélkül.

Waleed Abu al-Khair: Az első emberi jogi aktivista, akit a terrorellenes törvény alapján ítéltek el

A prominens jogvédő és ügyvéd, Waleed Abu al-Khair először 2011 végén állt bíróság elé, miután korábban éveken keresztül zaklatták és megfélemlítették a hatóságok, amiért aláírt egy tiltakozó nyilatkozatot, amely a hatalmat kritizálta 16 reformpárti üldöztetéséért. A férfira 2013. október 29-én három hónap börtönt szabott ki a dzsiddai Büntetőbíróság. A vádak között volt a „bíróság megsértése és a bíró integritásának megkérdőjelezése”, a Királyság jó hírnevének megsértése azáltal, hogy hamis információkat adott át egy nemzetközi szervezetnek”, „a bírósági döntésre irányuló befolyásolási kísérlet azzal, hogy ügyét a médiában kitárgyalta”. 2014. február 6-án a Fellebbviteli Bíróság helyben hagyta az ítéletet.

2013. október 6-án, alig három héttel a dzsiddai bíróság ítélethozatala előtt, az ügyészség hasonló vádakat fogalmazott meg Waleed Abu al-Khair ellen, de ezúttal már a terrorellenes törvény alapján a Specializált Büntetőbíróság előtt. 2014. július 6-án a bíróság a terrorellenes törvény alapján 15 évig terjedő börtönre ítélte, továbbá 15 évre eltiltotta az utazástól, illetve 200.000 szaúdi riál (14.485.423 Forint) pénzbüntetést is kiszabott, miután bűnösnek találták „az Uralkodó parancsainak megszegésében és a legitimitásának kétségbe vonásában”, „a bíróság és a bíró integritásának megsértésében”, „egy nem engedélyezett szervezet alapításában”, „az ország jóhírnevének megsértésében azáltal, hogy nemzetközi szervezeteknek információt adott ki” és mert „olyan információkat talált ki és terjesztett, amelyek sértették a közrendet.”

Waleed Abu al-Khairt, aki most is börtönbüntetését tölti, miután a Specializált Büntetőbíróság fellebbviteli bírája helyben hagyta a döntést 2015 januárjában, 2014 április 15-én tartóztatták le, azután, hogy megjelent az ötödik bírósági meghallgatásán a Specializált Bíróság előtt Rijádban. A bíró, aki elrendelheti egy gyanúsított letartóztatását, de nem dönthet szabadon bocsátásáról a terrorellenes törvény alapján, nem indokolta a letartóztatást sem neki, sem pedig védőinek, akik április 22-én a hatodik meghallgatásra azért mentek el, hogy panasszal éljenek a letartóztatás ellen. Meglepetésükre ott találták védencüket a tárgyaláson.

Mohammed al-Bajadi és Abdulaziz al-Shubaily: emberi jogi aktivisták, akik a terrorellenes törvény alapján várnak tárgyalásukra

Mohammed al-Bajadi és Abdulaziz al-Shubaily ügye jelenleg is a Specializált Bíróság előtt van, a vád „terrorcselekmények” elkövetése.

Mohammed al-Bajadi, aki egyike a Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaság alapítóinak, ügye 2014. október 23-án került a Specializált Büntetőbíróság elé újratárgyalásra. A vádak ugyanazok voltak, mint amelyekért már korábban elítélték, és amelyekért a börtönbüntetését töltötte. Azzal vádolták meg – többek között –, hogy részt vett egy engedély nélküli szervezet alapításában, megsértette az országról kialakult képet a médiában, arra biztatta a politikai foglyok családjait, hogy tiltakozzanak és ülősztrájkba kezdjenek, megkérdőjelezte a bíróság függetlenségét és betiltott könyvek voltak a birtokában. Mohammed al-Bajadi ügyének újratárgyalása pár hónappal a feltételezett szabadon engedése előtt kezdődött, miután már négy éve börtönben volt, illetve érvényben volt ellene egy öt éves utazási tilalom, amire a Specializált Büntetőbíróság még 2012. április 10-én ítélte. Anélkül, hogy arról Mohamed al-Bajadit vagy ügyvédjét értesítették volna, a Specializált Bíróság fellebbviteli tanácsa hatályon kívül helyezte a bíróság elsőfokú tanácsának ítéletét, és ugyanahhoz a bírósághoz küldte vissza az ügyet újratárgyalásra. Ügyének újratárgyalásáról csak akkor értesült, amikor 2013 augusztusában az elsőfokú tanács beidézte őt tárgyalásra. Ügyvédje nélkül nem volt hajlandó megjelenni a bíróság előtt, akinek végül ezt egy évvel később, 2014 októberében engedélyezték. Mindegyik tárgyalás zártkörű volt.

A Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaságának 15 alapítója közül az utolsó szabadlábon lévő Abdulaziz al-Shubaily. Őt is egy sor ahhoz hasonló bűncselekménnyel vádolták meg, mint a többi aktivistát, akiknek az ügye a Specializált Bíróság előtt van.

Már a törvény hatályba lépése előtt, 2013-ban is ítéltek el és börtönöztek be emberi jogi aktivistákat olyan vádak miatt, amelyek a terrorellenes törvény alapján „terrorcselekményeknek” minősülnek. Több mint egy tucat aktivista kapott hosszú börtönbüntetést 2013-ban - nagy részük a Szaúdi Polgári és Politikai Jogok Társaságának a tagja. Nagyjából mindannyiukat olyan bűncselekményekkel vádolták meg, mint „az Uralkodóval kötött szövetség felrúgása és nem engedelmeskedés a parancsainak”, „tüntetések szervezésével a biztonság veszélyeztetése és a közrend elleni bujtogatás”, illetve „hamis információk átadása nemzetközi csoportoknak”. Az új törvény alapján ezek a „bűncselekmények” és más hasonlóan homályosan megfogalmazott „bűnök” terrorcselekményeknek számítanak. 

Loujain al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi: két nőjogi aktivista, akiket a terrorellenes törvény alapján fogtak el és vádoltak meg

Azonkívül, hogy a terrorellenes törvényt arra használják, hogy aktivistákat ítéljenek el, a törvény arra is jó, hogy letartóztassák és megvádolják a nők vezetéshez való jogának két szószólóját. Loujain al-Hathloul és Maysaa al-Amoudi ügyét nem rég tette át egy al-Ahsai bíró (Kelet-Szaúd-Arábia) a Specializált Büntetőbíróság elé, miután „terrorcselekményekkel” vádolták meg őket a terrorellenes törvény alapján. Egyelőre nem világos, hogy a Specializált Bíróság vagy más bíróság tárgyalja-e majd az ügyüket.

Loujain al-Hathloult 2014. december 1-jén tartóztatták le, amikor dacolva azzal a szabállyal, amely tiltja a nőknek, hogy autót vezessenek, elvezetett a szaúdi határtól az Egyesült Arab Emírségekig. A határ menti város al-Batha (Kelet-Szaúd-Arábia) biztonsági erői elvették tőle az útlevelét, majd arra kényszerítették, hogy az egész éjszakát a kocsiban töltse. A következő reggelen Maysaa al-Amoudit, egy szaúd-arábiai újságírót és műsorvezetőt ugyancsak letartóztatták, amikor az Egyesült-Arab Emírségektől elvezetett al-Bahtáig, hogy némi élelmet és tisztálkodószert vigyen Loujain al-Hathoulnak, annak ellenére, hogy a szaúdi határőrök figyelmeztették, hogy nem jogosult vezetni Szaúd-Arábiában. Órákon belül mindkét nőt átszállították az al-Bahtai rendőrösre, ahol kihallgatták őket, majd átszállították őket további kihallgatásokra. A két nő jelenleg is börtönben várja, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság – nagy valószínűséggel a Specializált Büntetőbíróság - ítélete hozzon az ügyükben.

Mindkettőjük fogva tartását – bármilyen indoklás nélkül – meghosszabbították miután a szaúdi törvények alapján engedélyezett maximális 5 nap eltelt, és mindkettőjüket úgy hallgatták ki, hogy nem volt jelen az ügyvédjük. Ez törvénysértő az ország törvényei alapján. Maysaa al-Amoudi ügyvéde hiába kérte, hogy találkozhasson védencével.