Több európai kormányról kiderült, hogy együttműködtek az Egyesült Államokkal a terrorellenes harc részeként működtetett programjukban, és részt vettek a CIA titkos fogvatartási, vallatási és kínzási műveleteiben. Ezeknek a kormányoknak sürgősen lépniük kell, hogy a felelősök az igazságszolgáltatás előtt felelhessenek a történtekért – jelentette ki az Amnesty International.

© Christian Schmidt/Corbis

A cinkos hallgatás megtörése: az Egyesült Államok európai bűntársainak cselekedniük kell a szenátus kínzásról szóló jelentését követően” (Breaking the conspiracy of silence: USA's European 'partners in crime’ must act after Senate torture report) című dokumentum a szenátusi jelentésben szereplő részleteket publikus információkkal veti össze, amelyek szerint Litvániában, Lengyelországban és Romániában titkos fogva tartási helyszínek működtek.

A nyilvános dokumentumok más országok kormányait is gyanúsítják az USA-val való együttműködéssel, többek között Németországot, Macedóniát és az Egyesült Királyságot. Bizonyos esetekben ezek a kormányok több millió amerikai dollár fejében játszottak össze a CIA-val.

Az Amnesty International jelentése arra is rámutat, hogy a fent említett kormányok részéről elmaradtak a megfelelő válaszlépések: az ügyekben lefolytatott teljes körű és hatékony vizsgálatokról nincs információ.

"Európai segítség nélkül az USA nem tudta volna annyi éven át fenntartani a titkos börtönprogramot, amelyben fogva tartották és kínozták a gyanúsítottakat. A szenátusi jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a külföldi kormányok közreműködése létfontosságú volt a CIA műveletek sikeréhez. A majd egy évtized alatt felhalmozott bizonyítékok pedig mind azt sugallják, hogy az USA fő szövetségesei ez ügyben az európai államok voltak” – mondta Julia Hall, az Amnesty International terrorizmus ellenes és emberi jogi szakértője. "A tagadás és az eltussolás ideje lejárt. Indokolatlan “nemzetbiztonsági” okokra és államtitokra hivatkozva ezek az európai kormányok nem titkolhatják tovább, hogy milyen szerepet játszottak az emberek megkínzásában és eltüntetésében. Eljött az idő, hogy igazságot szolgáltassanak az áldozatoknak, akiknek az amerikai terrorelhárítás által jellemzően alkalmazott szörnyű kínzásokat el kellett szenvedniük (többek között a vízbe fojtást imitáló waterboardingot, a szexuális bántalmazást, és a megjátszott kivégzéseket)."

"A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően az USA jogállamiság útjáról való megdöbbentő letérése tanulságos példával szolgálhat minden olyan kormánynak, amelynek hasonlóan erőszakos bűncselekményekkel kell szembenéznie. Az emberi jogok és a szabadságjogok semmibe vétele erkölcsileg és jogilag megengedhetetlen, elidegenít bizonyos közösségeket, és veszélyes, mivel azt sugallhatja más, jogsértésekre egyébként is hajlamos kormányoknak, hogy “nemzetbiztonsági” okokra hivatkozva az ilyen visszaélések megengedhetőek" – hangsúlyozta Julia Hall. "Az összes terrorellenes törvénynek, intézkedésnek és gyakorlatnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és az emberi méltóságához való jogot. Ezeknek az elveknek a tiszteletben tartása különösen fontos Európa jelenlegi érzékeny helyzetében, amikor a francia kormánynak és más európai kormányoknak is a szörnyű párizsi támadásokat kell feldolgozniuk."

A szenátus jelentése különböző reakciókat váltott ki volt és jelenlegi európai tisztviselőkből. Több kulcsfontosságú szerepet betöltő személy bevallotta, hogy részt vettek a CIA műveleteiben.

Maga a szenátusi jelentés nem nevez meg nyíltan európai országokat, de szavahihető nyilvános forrásból származó információk és az Amnesty International által szerzett információk egyértelműen és gyakran szinte minden részletben megegyeznek a titkos fogvatartási központokat, és az USA által véghezvitt kínzásokat leíró részletekkel. Ez utóbbi információforrások az alábbi európai országokat nevezik meg az USA együttműködő partnereiként.

Lengyelország

A szenátusi jelentés nyilvánossá tételét követően két korábbi lengyel tisztviselő beismerte, hogy Lengyelország helyet biztosított egy titkos fogvatartási helyszínnek. A szenátus jelentésében szereplő “kék fogvatartási helyszínnel" kapcsolatban olyan részletek szerepelnek, amelyek egybevágnak egy titkos lengyelországi CIA helyszínre vonatkozó nyilvános információkkal. Ez az Emberi Jogok Európai Bíróságának két 2014. júliusi döntését követően történt, amely Lengyelországot bűnrészesnek találta az USA kiadatási és titkos fogvatartási programjának kivitelezésében. A két férfin (vagy minimum az egyikükön) egyéb "fokozott kihallgatási módszerek" mellett a következő kínzási technikákat alkalmazták: waterboarding, megjátszott kivégzés töltetlen fegyverrel, fúrógép berregtetése az egyik fogvatartott feje mellett, illetve az egyik fogvatartott édesanyjának szexuális bántalmazásával való fenyegetőzés. A lengyelországi bűnügyi vizsgálata 2008-ban kezdődött, azonban többször elakadt, és jelenleg is tart. Egy lengyel tisztviselő azt nyilatkozta az Amnesty Internationalnek, hogy az amerikai kormány nem vett tudomást több, a vizsgálathoz szükséges információ kiadására vonatkozó kérelemről.

Románia

Miután évekig tagadta a vádakat, a Román Hírszerzési Szolgálat volt vezetője és az elnök akkori nemzetbiztonsági tanácsadója a közelmúltban beismerte, hogy a román hírszerzési ügynökség engedélyezte az Egyesült Államoknak egy vagy két fogvatartási központ létrehozását az országban. A közreműködésre szerinte az adott okot, hogy Románia ez idő tájt kívánt csatlakozni a NATO-hoz. A szenátusi jelentésben szereplő "fekete fogvatartási helyszínt" leíró részletek megegyeznek a romániai titkos CIA helyszínről szóló nyilvános információkkal. Állítólag Románia több millió dollárt kapott az amerikai kormánytól. A román hatóságok állítása szerint az ügyben vizsgálat indult, és kérni fogják a szenátusi jelentés teljes, nem szerkesztett változatát.

Litvánia

A szenátusi jelentés publikálását követően egy fontos szerepet betöltő, korábban egy titkos fogvatartási helyszínre vonatkozó állítások vizsgálatával megbízott parlamenti képviselő elismerte, hogy a szenátusi jelentésben szereplő információk azt mutatják, hogy Litvániában is tartottak fogva embereket. A szenátusi jelentésben szereplő "lila fogvatartási helyszínről" szóló részletek – köztük egy szaúdi állampolgár titkos fogvatartásáról szóló részletek – megegyeznek egy litvániai titkos CIA helyszínről szóló publikus információkkal. Litván parlamenti képviselők egy csoportja indítványt nyújtott be a parlamentben egy új bizottság felállítására, amely Litvánia szerepvállalását vizsgálná a CIA titkos fogvatartási műveleteiben.

Egyesült Királyság

Nagy valószínűséggel az Egyesült Királyság volt az USA legfontosabb szövetségese a CIA globális terrorelhárítási műveleteiben. A szenátusi jelentés utalást tartalmaz az Egyesült Királyság lehetséges szerepvállalására a titkos fogvatartási és kihallgatási műveletekben: a volt guantanamói fogoly, Binyam Mohamed megkínzását.

Állítólag az Egyesült Királyság kétségbeesetten lobbizott annak érdekében, hogy a dokumentumból eltüntessenek minden, az Egyesült Királyságra vonatkozó utalást. A szenátusi jelentés nem tárgyalja, hogy vajon Diego Garcia (egy brit indiai-óceáni terület) átadási pontként vagy pedig a kiadatottak fogvatartási helyszíneként működött-e, noha az Amnesty International már régóta követeli, hogy az USA és az Egyesült Királyság tegye nyilvánossá, hogy Diego Garcia milyen célt szolgál.

David Cameron, brit miniszterelnök állítása szerint az Egyesült Királyság vizsgálja azon állítások igazságtartalmát, amelyek szerint ügynökei részt vettek a külföldi foglyok tengerentúli kínzásában és bántalmazásában, gyakran az USA-val együttműködve. Cameron állítása azonban nem teljesen állja meg a helyét. Az Amnesty International és más emberjogi szervezetek szerint a Hírszerzési és Biztonsági Bizottság által folytatott jelenlegi vizsgálat nem független, és lefolytatását nagyban gátolja, hogy a brit kormánynak jogában áll bármilyen információt visszatartani nemzetbiztonsági megfontolásokra hivatkozva.

Macedónia/Németország

A szenátusi jelentés további információt szolgáltatott Khaled el-Masri német állampolgár amerikai őrizetben történt erőszakos eltüntetéséről, és kínzásra való kiadatásáról. Erről az ügyről az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012-ben döntött. A macedón kormány nem kommentálta a jelentést, és egyelőre nem tett semmit az Európai Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében. A német kormány nem vizsgálta ki körültekintően saját szerepét a CIA műveleteiben, illetve nem kérte annak a tizenhárom korábbi CIA alkalmazottnak a kiadatását az Egyesült Államoktól, akik valószínűleg érintettek voltak el-Masri ügyében.

„A CIA terrorellenes műveleteiben bűnrészes európai kormányoknak sürgősen hatékony és széleskörű vizsgálatot kell indítaniuk, és meg kell reformálniuk a törvényeket, intézkedéseket és gyakorlatokat, amelyek ezen hátborzongató és törvényellenes dolgok megtörténtét lehetővé tették" – jelentette ki Julia Hall. "Az európai államok területén történt kínzásokért és erőszakos eltüntetésekért felelős egyéneket büntetőeljárás alá kell helyezni, és méltányos tárgyalást követően tetteikkel el kell őket számoltatni. A kínzások áldozatainak pedig igazságot kell szolgáltatni."

Lásd a mellékleteket