Az Európai Roma Politikai Koalíció (European Roma Policy Coalition - ERPC), amelynek az Amnesty International is tagja, üdvözli az Európai Bizottság jelentését a tagállomok nemzeti roma statégiájának végrehajtásáról. Ez az első olyan jelentés, amely az egyes országokban alkalmazott szakpolitikai eszközöket vizsgálja arra keresve a választ, hogy azok mennyire hatékonyan segítik elő a romák helyzetének javulását.

Az ERPC egyetért a Bizottsággal abban, hogy sajnálatosan egyelőre csak nagyon kevés kézzelfogható és fenntartható eredményt sikerült elérni. A tagállamoknak egyértelművé kell tenniük, hogy elkötelezettek a romákat érő hátrányos megkülönbözetetés felszámolásában.

Az ERPC arra kéri a tagállamok és az EU képviselőit, akik ma az európai uniós romaügyi csúcstalálkozón tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy nyilvánítsák ki, van közös politikai akarat a diszkrimináció megszüntetésére, és tegyenek végre érdemi lépéseket is ennek a célnak az elérése érdekében.

Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben fejlődés volt tapasztalható a romák elleni diszkrimináció eltörlésének területén, mégis csak kevés kézzelfogható eredmény mutatható ki. Az ERPC szerint a Bizottság jelentése nem ad reális képet a jelenlegi helyzetről, hiszen számos olyan adat és elemzés hiányzik belőle, amely bemutatná a valós helyzetet, amivel ma Európában a roma lakosságnak nap mint nap szembe kell néznie (iskolai szegregáció, erőszakos kilakoltatás, gyűlölet-bűcselekmények, munkaerő-piaci diszkrimináció). A Bizottságnak sokkal erőteljesebben kell fellépnie a tagállamokkal szemben, ha azok nem teljesítik a nemzeti roma stratégiájukban foglaltakat, és továbbra sem küzdenek a hátrányos megkülönböztetés ellen.

Konkrét és hatásos intézkedésekre van szükség, ezért az ERPC a következő problémákra hívja fel a figyelmet:

1. Hiányzik a problémák egyértelmű azonosítása

A jelentés nem tárja fel egyértelműen azokat a problémákat, amelyekkel a romáknak szembe kell nézniük Európában (iskolai szegregáció, erőszakos kilakoltatás, rendőri bántalamazás, gyűlölet-bűncselekmények). Egészen idáig a Bizottság nem azonosította specifikusan a romák hátrányos helyzetét az egyes tagállamokban, az oktatást leszámítva. A Bizottság célja az, hogy egységes mérőszámok alapján összehasonlíthatóak legyenek az egyes tagállami teljesítmények. Ezek a mérőszámok azonban általában hiányoznak, hiszen nem állnak rendelkezésre a megfelelő adatok, és legtöbbször hiányzik a megfelelő monitorozás és értékelési mechanizmus. A helyzet megoldása érdekében az államoknak megbízható, egységes és pontos adatokat kell gyűjteniük a romák szociális és gazdasági helyzetéről, illetve arról, hogy pontosan milyen területeken éri őket diszkrimináció.

2. Az elemzés sokszor felszínes és szedett-vedett

A problémás területek azonosítása és elemzése általában csak pár mondat vagy maximum egy paragrafus erejéig jelenik meg. Ezekből a felszínes értékelésekből értelemszerűen nem lehet komoly következtetéseket levonni a probléma valódi okára vonatkozóan (mint például a politikai akarat, a források, az erőforrás vagy az együttműködés hiánya). A jelentés a problémák mélységére sem tér ki. Olyan fontos problémák sem kaptak helyet a szövegben mint a rasszista erőszak, az erőszakos kilakoltatás vagy a jogorvoslati lehetőségek hiánya.

3. Konkrét ajánlásokra van szükség

Az ERPC üdvözli, hogy a Bizottság egyre praktikusabb javaslatokkal áll elő azzal kapcsolatban, hogy az egyes országok hogyan hajtsák végre a statégiájukat. A Bizottság noha óvatosan, de elkezdett konkrét ajánlásokat és prioritásokat megfogalmazni az egyes országok felé, főleg az oktatás területén. Az ERPC úgy véli, hogy ennél is határozottabb fellépésre van szükség a Bizottság részéről, és konkrét elérendő célokban kellene megállapodni az egyes országokkal.

4. A problémák valódi okát kell azonosítani

Az ERPC üdvözli, hogy a Bizottság értékeli a tagállamok által végrehajtott anti-diszkriminációs lépéseket. Ugyanakkor támogatja a Biztottságot, hogy még ennél is erőteljesebb szerepet vállajon a rasszizmus elleni harcban.

5. A Bizottság hallgat a saját szerepéről

A Bizottság nem fejtette ki, hogy milyen szerep hárul rá, mint a „szerződések őrére”, sem pedig azt, hogyan biztosítja, hogy a létező EU-szabályozás mindenben megfeleljen a 2000/43/EK Irányelvnek, amely a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlõ bánásmód elvét rögzíti, illetve a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló Kerethatározatnak (2008/913/IB). Annak ellenére, hogy a jelentés nevesíti azokat az országokat, ahol az iskolai szegregáció rendszerszintű probléma, mégsem alkalmazzák velük szemben a kötelezettségszegési eljárást, annak ellenére, hogy erre egyértelműen lehetőség lenne. Az ERPC emlékezteti a Bizottságot, hogy az ő felelőssége is az állampolgárok biztonságát óvni a rasszista támadásoktól, és ennek a szerepének nem felelhet meg csak azzal, ha pusztán csak „bátorítja” az egyes országokat, hogy tegyenek meg mindent a stratégia végrehajtásának érdekében.

6. A források kiterjesztése

Azonosítani kell, és megoldást kell találni azokra a nehézségekre, amelyek megakadályozzák az Európai Strukturális és Befektetési Alapoknak a romák elleni diszkrimináció megszüntetése érdekében való teljes és hatékony felhasználását. A jelenlegi szakpolitikai megoldások nem nyújtanak megfelelő választ a sürgősen megoldandó problémákra. A gyűlölet-bűncselekmények, az erőszakos kilakoltatások, az iskolai szegregáció, az előítéletes közbeszéd, és a munkaerő-piaci diszkrimináció mindennapos tapasztalat a roma emberek számára. A Bizottságnak és a tagállamoknak kötelességük haladéktalanul reagálni, és olyan hosszú távú programokat kidolgozni, amelyek hatásos megoldásokat kínálnak a legsürgetőbb problémákra.

20140404 roma