A több mint 500 életet követelő lampedusai hajtószerencsétlenségek után egy évvel megjelenő legújabb Amnesty International jelentés összefoglalja, hogyan járul hozzá az Európai Unió tagállamainak szégyenletes tétlensége az Európába tartó kétségbeesett menekültek és migránsok ezreinek halálához.

Töltsd le jelentésünket!

Szomáli asszonyok csoportja, akiket 2014. augusztus 13. és 14. között mentett ki a Virginio Fasan, az olasz tengerészet felkutatási és mentési műveleteiben részt vevő fregattja

Az Amnesty International Lives adrift: Refugees and migrants in peril in the central Mediterranean (Sodródó életek – menekültek és migránsok veszélyben a Földközi-tengeren) című jelentése összegzi az olaszországi és máltai helyszíni kutatások eredményeit, köztük az olasz haditengerészet egyik hajóján tett látogatást is. A hajtótörések túlélőivel, szakértőkkel és a hatóságokkal folytatott interjúk feltárják mindazokat a veszélyeket, amelyek a háborús konfliktusok, elnyomó hatalmak és nélkülözések elől menekülőkre leselkednek, valamint az  európai államok ezekre a problémákra adott elégtelen válaszait.

„Ahogy az EU egyre magasabbra építi az ú.n. Európa-erőd falait, úgy a menekültek és a migránsok kétségbeesésükben egyre inkább arra kényszerülnek, hogy a Földközi-tengeren keresztül próbálják meg elérni Európa partjait. Heti szinten százak sodródnak élet és halál, remény és reménytelenség között könyörtelen embercsempészek által ócska csónakokba zsúfolva.” – jelentette ki John Dalhuisen, az Amnesty International európai és közép-ázsiai programigazgatója. „Az év eleje óta több mint 2.500 Észak-Afrika partjaitól útnak indult ember fulladt meg vagy tűnt el a Földközi-tengeren. Európa nem nézheti tétlenül a kapui előtt kibontakozó tragédiát. Több nyílt tengeri életmentéssel megbízott kutató- és mentőhajó a Földközi-tenger középső régiójában, valamint a feladat sikeréhez szükséges források biztosítása – ezeket kell az EU-nak és a tagállamoknak minél hamarabb biztosítaniuk.”

A közel-keleti és afrikai konfliktusok, a gazdasági nélkülözés és Európa délkeleti határainak lezárása kétségbeesett emberek tömegeit kényszeríti arra, hogy tengerre szálljanak. 2014-ben több mint 130.000 menekült és migráns kelt át a tengeren keresztül Európa déli határain. Majdnem mindegyiküket az olasz haditengerészet mentette ki. Többségük a háború sújtotta Líbiából indult útnak.

A jelentés összegzi a Földközi-tenger középső régiójában zajló felkutatási és mentési műveletek hiányosságait, és a döntéshozókat több biztonságos és törvényes útvonal megnyitására szólítja fel. Ez áttelepítéssel, humanitárius befogadással vagy a családegyesítés megkönnyítésével lehetséges. A jelentés ezen felül az EU menedékkérelmi rendszerét szabályozó Dublini Rendelet felülvizsgálatára is javaslatot tesz.

Veszélyben a tengeren

Az Amnesty International több mint ötven menekülttel és migránssal készített interjút Olaszországban és Máltán. Sokan hasonló történeteket meséltek el a tengeri úton tapasztalt veszélyekről, a rendszeres bántalmazásról és a zsúfoltságról. Néhányan hajótörést és egyéb életveszélyes helyzeteket éltek túl.

Mohammed, egy 22 éves damaszkuszi szír férfi így mesélte el történetét az Amnesty International-nek: „Amikor elhagytuk Líbiát, 400-an voltunk, plusz körülbelül 100 gyerek. Evezős csónakokkal kellett eljutnunk egy nagyobb hajóhoz. Először nem is láttam a nagy hajót, de amikor megpillantottam, szörnyű volt. Nem akartam felszállni, de az embercsempészek fegyverrel kényszerítettek. Két órába telt, mire mindenkit feltettek a hajóra. Hajnali két óra körül lövéseket hallottam. Egy fegyvereseket szállító csónak beállt elénk. Körülbelül négy órán át próbálták megállítani a hajónkat. Több oldalról is lőttek minket. Amikor felkelt a nap, elmentek. A sérült hajó ingadozott. Az összes csomagunkat a tengerbe dobtuk, még a mentőmellényeket is – életben akartunk maradni!”

A part menti országok, elsősorban Olaszország és Málta közötti együttműködés hiánya hatványozottan veszélyessé teszi az utat. Olaszország és Málta elhúzódó vitája a felkutatási és mentési műveletek felelősségmegosztásáról vezethetett több száz menekült és migráns halálához 2013. október 11-én, amikor egy több mint 400 embert szállító halászhajó elsüllyedt a Máltához tartozó felkutatási és mentési zónában.

A nemzetközi visszhangot kiváltó esetet követően az EU nem léptetett életbe semmilyen valódi reformot a tengeren rekedt emberek sikeres kimentése érdekében. Olaszország volt az egyetlen EU-tagállam, amely komoly lépésekre határozta el magát: a Mare Nostrum művelet keretében haditengerészetének jelentős részét felkutatási és mentési céllal átcsoportosította a Földközi-tenger középső régiójába.

Olaszország erőfeszítései azonban önmagukban elégtelennek bizonyultak a 2014 nyarán bekövetkezett szerencsétlenségek megelőzésére. Olaszország jelezte azt is, hogy a hadművelet hosszútávon nem fenntartható.

„A Mare Nostrum több tízezer életet mentett már meg a tengeren, de nem tekinthető hosszútávú megoldásnak. Összehangolt EU-s erőfeszítés nélkül nem tudunk megfelelni a közös kihívásnak.” – hangsúlyozta John Dalhuisen. „A Frontex, vagyis az EU határfelügyeleti ügynökségének tervezett beavatkozása ugyan pozitív lépésnek tekinthető, de csak abban az esetben, ha az EU tagállamai hajlandóak bevetni a szükséges erőket és hangsúlyozzák a Frontex mandátumában a felkutatási és mentési kötelezettségeket.”

Az EU menekültügyi rendszerének szükséges reformja

Az Amnesty International szerint az EU Dublini Rendelete – amelynek értelmében az az ország felelős a menedékkérelmi eljárás lefolytatásáért, ahová a menekült vagy migráns először megérkezik – aránytalanul súlyos terhet ró a mentési műveletekben részt vevő tagállamokra, mivel rájuk hárul a kimentett személyek hosszútávú ellátása is.

Az EU-tagállamok közötti felelősségmegosztás hiánya arra ösztönzi a dél-európai államokat, főként Máltát, hogy ne engedjék be a menekülteket és migránsokat a kikötőikbe. A Mare Nostrum ideiglenesen ugyan megoldotta ezt a problémát, de amennyiben megfelelő alternatíva nélkül ér véget, akkor a felkutatási és mentési kötelezettségek feletti viták fellángolása újból emberéleteket fog veszélybe sodorni.

„A veszélyek és a távoltartásukra hozott EU-s intézkedések ellenére a menekültek és a migránsok továbbra is meg fogják kísérelni a háború sújtotta, emberi jogokat sértő vagy gazdaságilag küszködő hazájuk elhagyását, akár saját és gyermekeik életét kockáztatva is. Az EU tagállamai nem terelhetik őket a világ legveszélyesebb tengeri átkelőjére, hogy aztán ott sorsukra hagyják őket.” – emelte ki John Dalhuisen.

Az Amnesty International Magyarország utcai akciói

Szeptember 30. (kedd), Szent István tér (Bazilika előtt), 18.00-19.30

Cél: felhívni a magyar közvélemény figyelmét a szeptember 30-án kiadott jelentés, a Lives adrift - Refugees and migrants in peril in the central Mediterranean által feltárt legfontosabb tényekre: ezrek halnak meg a Földközi-tengeren, miközben megpróbálnak eljutni Európába. Bár Olaszország egyedül 2013 októbere óta már több mint százezer embert mentett meg, de szükség van arra, hogy a többi EU-s ország is kivegye a részét a felkutatási és mentési akciókból.

Leírás: 18 órakor aktivisták egyforma pólóban szaladgálnak a tömegben a Bazilika előtt, majd harangszóra a földre vetik magukat. Ekkor a tér négy oldaláról egy-egy aktivista befut középre, és egymásnak háttal állva feltartanak négy transzparenst. A „halottak” néhány percig a földön fekve maradnak mozdulatlanul, eközben a táblákat tartók fogják a transzparenseket. Az akciót 19 órakor megismételjük, közben pedig aláírásokat gyűjtünk a petícióhoz.

Lampedusa első évfordulója – október 3. (péntek), Kossuth Lajos tér, Nemzet Víztükre, 20.00-21.30

Cél: 2013. október 3. és 11. között három hajószerencsétlenség történt Lampedusa partjainál, amelyekben nagyjából 500 ember vesztette életét. A rendezvény célja megemlékezni a szerencsétlenségek áldozatairól, és felhívni a figyelmet arra, hogy 53 menekültből 1 megfullad a Földközi-tengeren, miközben megpróbálja elérni Európa partjait.

Leírás: Először összehajtogatott kishajókat bocsájtunk vízre. Eközben Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója egy rövid beszédet mond, amelynek a végén megkéri a járókelőket, hogy mindannyian gyújtsanak meg egy mécsest egy tavaly vízbe fúlt áldozat emlékére. A mécsesekből a víz körül az S.O.S. Európa feliratot rakjuk ki. Eközben az aktivisták transzparenseket tartanak fel, és aláírásokat gyűjtenek a járókelőktől.

Itt megtekintheted videóriportunkat.

Fotógaléria

Lásd a mellékleteket