Egy most kiadott Amnesty International jelentés – „Eljött az igazság pillanata: Új stratégia kell a Kongói Demokratikus Köztársaság ügyében" (letölthatő az oldal alján) – az ország igazságszolgáltatásának reformját és megerősítését sürgeti, hogy az sikerrel vehesse fel a harcot az évek óta tartó büntetlenség és elszámoltatás hiányával szemben, és ezáltal megszüntesse az erőszakot és az emberi jogi bűncselekményeket.

„A kongói nép egyaránt elszenvedett háborús bűnöket és emberiesség elleni bűncselekményeket – kínzás, nemi erőszak, gyermekkatonaság – ennek ellenére mindössze néhány elkövetőt idéztek törvényszék elé." – nyilatkozta Veronique Aubert, az Amnesty International Afrikai régióért felelős igazgatóhelyettese.

„Minden vélt vagy gyanúsított elkövetőt a nemzetközi jogi normák szerint kell bíróság elé állítani, biztosítva az igazságos bíráskodást, ám mellőzve a halálbüntetés intézményét."

„Az elkövetők nemzetközi jogi normák szerinti bíróság elé idézése, valamint az áldozatok kárpótlása a 2011 novemberében esedékes elnök- és parlamenti választások közelsége miatt nem maradhat csupán választási ígéret: konkrét intézkedések szükségesek az ügyben."

Múlt évben egy, az ENSZ által publikált jelentésben részletes dokumentációt találhatunk a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1993 és 2003 között elkövetett bűncselekményekről, amelyek túlnyomó többsége azóta sem került igazságszolgáltatás elé. A jelentés többek között arra is rámutat, hogy a kongói igazságszolgáltatás túl gyenge és alulfinanszírozott, hogy megfelelhessen a nemzetközi jogi normákat sértő bűncselekmények kezelésének.

Az ENSZ-jelentésre válaszul a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya Rendkívüli Bíróság felállítását szorgalmazta, mely joghatósággal rendelkezne az elkövetett bűnök kivizsgálására. A Rendkívüli Bíróság testületét vegyesen alkotnák a kongói és a nemzetközi jogi apparátus tagjai. Az ezt lehetővé tevő törvény parlamenti vitája heteken belül napirendre kerülhet.

„Ez a kezdeményezés kifejezetten előremutató lépés a büntetlenség elleni küzdelemben, de egyúttal lehetőséget is biztosít a nemzeti törvényszékeknek a folyamatban való részvételre és annak kiegészítésére." – nyilatkozta Veronique Aubert. „Míg a Rendkívüli Bíróság a kiemelt fontossággal bíró ügyeken dolgozna, addig az esetek túlnyomó többségével az egyéb helyi törvényszékeknek kellene eredményre jutni."

Az Amnesty International egyéb más lépések szükségességére is felhívta a figyelmet, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság igazságszolgáltatási rendszere tényleges jogorvoslattal tudjon szolgálni a helyi erőszak és bántalmazások rengeteg áldozatának, legyen az férfi, nő vagy gyermek.

„A bűncselekmények eddig mellőzött áldozatai igazságot érdemelnek, és lehetővé kell tenni számukra a reformalkotás folyamatához való tényleges hozzájárulást, valamint, hogy a kormány előtt is hallathassák hangjukat" – mondta az igazgatóhelyettes.

A hatékony jogorvoslat és a tisztességes tárgyaláshoz való jog biztosítása további erőfeszítéseket igényel, mivel – ahogy ezt a jelentés is leírta – a bírák és a jogi személyzet folyamatos fenyegetéseknek vannak kitéve, mind a politikai vezetőség, mind a fegyveres hatóságok részéről.

Az Amnesty International egy olyan program szükségességét is előrevetítette, amely azon áldozatok és szemtanúk védelmét biztosítaná, akik a megtorlástól való félelem és a még szabadlábon lévő elkövetőktől való rettegés miatt nem mertek vallomást tenni.

Paul, a 30 éves Masisiból való férfi a kongói hadsereg által a falujában elkövetett módszeres erőszakról és bántalmazásról számolt be az Amnesty Internationalnek:

„Ha semmi értékeset nem találnak a házban, akkor a nőket viszik el. 2010 szeptemberében a házamat porig égették. Este 10 óra tájban több katona rontott be, berúgták az ajtót, majd ahogy megtaláltak, ütlegelni kezdtek és eltörték egy bordámat. Majd a feleségemet és a gyerekeimet is verni kezdték. Hogy megállítsam az erőszakot kimentem és felajánlottam mind a kilenc kecskémet, csak hagyjanak fel a családom bántalmazásával. Mikor a katonák távoztak, az erdőbe menekültünk a feleségemmel és a gyerekekkel. Mikor a következő reggel visszatértünk, a házam már porig lett égetve. Amit itt most elmondtam, a faluban majdnem mindenkivel megesett már."

Paul elmondta, hogy a Masisiban még most is állomásozó katonaság jelenléte miatt tehetetlennek érezte magát, hogy panaszt merjen tenni, félve a megtorlástól.

Még ha a vádemelés sikerrel is jár, csak ritkán kerül sor a bírósági döntés érvényre juttatására. Az Amnesty International egyetlen olyan esetet sem talált, ahol a nemzetközi emberi jogi bűncselekményekért felelős törvényszékek által a kormányra kirótt kompenzáció meg lett volna fizetve. A kongói lakosoknak meg kell ismerniük jogaikat és meg kell kapniuk az őket megillető jóvátételt.

2011. márciusában az Amnesty International börtönlátogatást tett Bukavuban és Gomában. A bukavui börtön 350 börtönlakó befogadására lett tervezve, ennek ellenére 1207 elítélt tartózkodik ott, köztük 37 kiskorú és hét gyermek is, édesanyjukkal együtt. A Goma-i Központi Börtön az előírt 150 fegyenc helyett 943-at tart fogva. A börtönkörülmények jelentős javítására van tehát szükség, valamint a rendszeres szökéseknek is elejét kell venni.

Számos, a jogi reformokkal foglalkozó projekt kivitelezése folyik a Kongói Demokratikus Köztársaságban, de egy sem akad köztük, amely kellően átfogó vagy megfelelően koordinált lenne, hogy sikerrel reagálhasson az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságaira. Ehhez a donorok és a kormány közötti egyetértésre lenne szükség egy hatékony koordinációs rendszer megvalósításában.

Látva a jelenlegi nemzetközi és nemzeti programokban megnyilvánuló gyengeséget, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság finanszírozási gondokkal küzdő igazságügyi rendszerét, az Amnesty International felhívást intéz mind a kormány, mind az ENSZ, mind az Európai Unió és egyéb jelentős donorok felé, hogy segítsenek megteremteni egy hosszú távú és átfogó igazságügyi stratégia kiépítésének pénzügyi és technikai alapjait.

***** ENGLISH *****

AMNESTY INTERNATIONAL

PRESS RELEASE

10 August 2011

DRC: Neglected Congolese victims deserve justice now

Crimes under international law, including rape and murder, continue to be committed by the Congolese army and armed groups in the East of the Democratic Republic of Congo following decades of similar crimes across the country, Amnesty International said today.

A new Amnesty International report The time for justice is now; new strategy needed in the Democratic Republic of Congo (download at page bottom) calls for the reform and strengthening of the country's national justice system to combat impunity that has been fostering a cycle of violence and human rights violations for decades.

"The people of the DRC have suffered war crimes and crimes against humanity,- including torture, sexual violence and the use of child soldiers, on an enormous scale and yet only a handful of perpetrators have ever been brought to justice," said Veronique Aubert, Amnesty International's Africa deputy director.

"All suspected perpetrators of such crimes under international law must be prosecuted according to international fair trial standards without the use of the death penalty".

"In the run up to Presidential and Legislative elections in DRC due to take place in November 2011, bringing perpetrators of crimes under international law to justice and ensuring reparations for victims must not just be an electoral priority; it must be translated into concrete measures."

Last year, the United Nations published a report (the UN mapping report) documenting the most serious violations and abuses in the DRC committed between 1993 and 2003 and for which justice has almost never been done. It pointed out that the Congolese justice system is too weak and under-resourced to provide justice for crimes under international law.

In response to the UN report, the DRC government has proposed the establishment of a Specialised Court that would have jurisdiction over these crimes. The Specialised Court would involve both Congolese and international justice personnel. The law is to be debated and could be adopted by the Parliament within weeks.

"This initiative is a very positive step towards tackling impunity but much more needs to happen in order to enable the ordinary courts to complement this new mechanism," said Veronique Aubert. "While the Specialised Court will try some of the high profile cases the bulk of the caseload will need to be addressed by other courts in the country."

Amnesty International has identified other fundamental steps which need to be taken so that the DRC justice system can provide redress to the men, women and children who have been affected by the endemic violence and abuses.

"The neglected victims of these terrible crimes need justice – they must be able to contribute to the reform process in a meaningful way and have their voices heard by the government." said Veronique Aubert.

Fair trial and due process must be guaranteed, as judges and other judicial staff regularly face threats and interference from the political authorities and military officials, according to the report.

Amnesty International also calls for a program to be put in place to protect victims and witnesses who are reluctant to come forward for fears of reprisals by perpetrators who are still free.

Paul is a 30-year old man from Masisi who told Amnesty International that the Congolese army is systematically committing abuses in his village:

"When there is nothing valuable in our houses, they come and take the women. In September 2010 my house was burned down. At around 10pm, several soldiers came to my house and kicked down the door. They found me and started beating me, breaking one of my ribs.

"Then they started beating my wife and children. To stop their violence, I went outside to give them my nine goats and pleaded with them to take my goats and leave my family. When the military left, I fled to the forest with my wife and children. When we came back the next morning, our house had been burned down. What I have told you has happened to almost everyone in my village."

Paul said that he felt unable to make a complaint because the same military are still present in Masisi and he fears reprisals.

Even where prosecutions are successful court judgements are rarely enforced. Amnesty International was unable to identify a single case in which compensation had been paid by the government when it was held accountable by the courts for crimes under international law. Congolese people must be made aware of their legal rights and receive reparations.

In March 2011 Amnesty International visited prisons in Bukavu and Goma. Bukavu was built to house up to 350 prisoners but contained 1,207 inmates including 37 children under 18. Seven infants were also in prison with their mothers. Goma Central Prison was built for 150 inmates but held 943. Prison conditions must greatly improve and routine escapes from detention must end.

A variety of justice reform projects are currently being carried out in the DRC but none of them are sufficiently comprehensive or well coordinated to address the inadequacies of the judicial system. An efficient coordination mechanism must be agreed among donors and the government.

Given the current weaknesses in international and national programmes as well as the under-funding of the DRC justice system, Amnesty International is calling on the Government, the United Nations, the European Union and other relevant donors to provide the necessary financial and technical support to ensure a comprehensive, long term justice strategy is developed.