Az aggodalomra különösen okot adó pontok az élet védelmének garantálása a fogantatás pillanatától (II. cikk), a házasság intézményének meghatározása mint egy férfi és nő közötti életközösség (L cikk), a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés bevezetése (IV. cikk 2.), és a szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalmának kihagyása (XV. cikk 2.).

Az Alkotmány II. cikke megsértheti azt az elvet, hogy a magzat védelmére hozott intézkedéseknek nem szabad aláásniuk a nők jogait, többek között az élethez, a fizikai és szellemi egészség legmagasabb szintjének eléréséhez, magánélethez, önrendelkezéshez, és az esélyegyenlőséghez való jogaikat, és a diszkrimináció tilalmát. Ezek a jogok több olyan nemzetközi egyezményben is rögzítésre kerültek, amelyeket a Magyar Köztársaság ratifikált, így a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Felszámolásáról szóló egyezményben (CEDAW), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICESCR) és a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményben (CRC).

Az új Alkotmány L. cikke előkészítheti egy, az azonos neműek közötti házasságot egyértelműen tiltó törvény meghozatalát, amely ellentétes lenne a nemzetközi és európai diszkrimináció-ellenes normákkal, különös tekintettel a házasodáshoz és a családalapításhoz való, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 23. cikkében rögzített jogokra. Ebben szerepel többek között, hogy az aláíró államok kötelesek biztosítani a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességet minden, az okmányban szereplő joggal kapcsolatban. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy azonos nemű párokat is megilleti a házasodáshoz és családalapításhoz való jog, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Egyezményének (ECHR) 8. cikke rögzíti.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (IV. cikk) megsértheti a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód kapcsolatos nemzetközi tilalmat, amelyet többek között az ICCPR 7. és az ECHR 3. cikke mond ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nyilvánvalóvá tette, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellentétes a kegyetlen és embertelen bánásmód tilalmával.

A szexuális irányultság kihagyása a diszkriminációmentesség alapjai közül leszűkítheti a magyar esélyegyenlőségi és egyenlő bánásmód törvény (2003. évi CXXV. tv.) hatályát, amely egyébként tiltja a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatás, az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, valamint a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. Az új alkotmány ezzel szintén sérti az ECHR 21. cikkében és a 2000/78 (foglalkoztatásról szóló) uniós direktívában megfogalmazott esélyegyenlőségi normákat.

Az Amnesty International felszólítja a Magyar Köztársaság elnökét, hogy ne írja alá az Alkotmányt, és kérje fel az Országgyűlést a fentebb említett rendelkezések módosítására az európai emberi jogi normákkal összhangban.

Az Amnesty International szintén kéri az Európai Uniót, hogy sürgősen tegyen meg minden szükséges lépést annak biztosítására, hogy Magyarország ne sérthesse meg az európai diszkriminációellenes normákat.

 

Háttér:
A kormányzó többség március 14-én tette közzé a készülő Alkotmány tervezetét. A tervezetről szóló parlamenti vita március 21-én vette kezdetét. Április 18-án a Magyar Országgyűlés elfogadta az új Alkotmányt.

A MAGZATI ÉLET VÉDELME A FOGANTATÁSTÓL

Az alkotmánytervezet II. cikke alapján „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Azzal a feltételezéssel élve, hogy a magzati élet fogantatástól való védelme azért kerül az alkotmány szövegébe, hogy jogi változtatásokat eredményezzen, az Amnesty International-t aggasztja, hogy ezen, az élethez való jog és az élet védelmével kapcsolatos változtatások alááshatják a nők jogainak védelmét.

Terhes nők ellátásának bizonyos formái is veszélybe kerülhetnek azzal, hogy a II. cikk eredményeként jogbizonytalanság jöhet létre olyan egészségügyi kezelések és beavatkozások engedélyezhetősége és legalitása kapcsán, mint például az abortusz, a sürgősségi szülészeti beavatkozás, vetéléshez és abortuszhoz kapcsolódó komplikációk ellátása, és olyan diagnosztikai, illetve gyógykezelési ellátások esetében, amelyek hatással lehetnek a magzat jóllétére. A II. cikk arra ösztönözheti az egészségügyi ellátást végzőket, hogy adott esetben a magzat életét részesítsék előnyben a nő életével szemben. Attól a vádtól való félelmükben, hogy nem biztosítottak a magzatnak megfelelő védelmet, a nyomás alatt lévő egészségügyi dolgozók akár késleltethetnek bizonyos kezeléseket, vagy igazoltnak érezhetik egyes kezelések visszautasítását, még abban az esetben is, ha az egy nő egészségének, illetve életének kockáztatásával járhat.

A II. cikk továbbá bűnügyi nyomozás és eljárás veszélyének teheti ki a nőket, abban az esetben, ha a terhességük végén nem születik élve gyermekük. A II. cikk eredményeképp az is előfordulhat, hogy a vádeljárástól való félelmükben a terhes nők vonakodnak egészségügyi felvilágosítást vagy ellátást kérni az arra kijelölt biztonságos helyeken, és olyan alternatív megoldásokhoz folyamodhatnak, amelyek veszélyesek lehetnek saját és magzatuk egészségére.

Ezen felül, fennáll annak a veszélye, hogy ezt a II. cikket használják fel olyan jogi, igazságügyi és közigazgatási változtatások és intézkedések kezdeményezésére, amelyek korlátozhatják – vagy akár meg is tilthatják – a terhes nőknek alapvetően szükséges egészségügyi ellátás egyes formáihoz való hozzájutást.

Magyarország emberi jogi kötelezettségei szükségessé teszik számos, a születés előtti élet védelmére vonatkozó intézkedést – olyanokat, mint a nők egészségének, és jogainak védelme a terhesség alatt, a biztonságos szülés feltételeinek megteremtése, valamint a szülés utáni és újszülött ellátás biztosítása1. Minden, a szülés és a születés előtti élet védelmére vonatkozó szabályozás és intézkedés összeegyeztethető és annak is kell lennie a nők jogaival, köztük az élethez, az egészséghez, az önrendelkezéshez, a magánélethez és az esélyegyenlőséghez való jogokkal, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával.

 

TÉNYLEGES ÉLETFOGYTIGLAN

A IV. cikk (1)-es pontja a tervezett alkotmány részévé teszi a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést (TÉSZ) azzal, hogy kijelenti: „személyes szabadságtól való végleges megfosztásra csak bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor.”

Az Amnesty International értelmezése szerint a TÉSZ szembe megy azzal az alapelvvel, hogy a börtönbüntetésnek többek között társadalmi rehabilitációs célokat is szolgálnia kell. Továbbá álláspontunk szerint a TÉSZ sérti a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód tilalmát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint. Minden fogvatartottnak joga kell, hogy legyen a börtönbüntetésének időszakonkénti felülvizsgálatára. Nemzetközileg is egyre inkább megerősödni látszik az a nézet, miszerint a TÉSZ kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódnak és büntetésnek számít. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta ítélkezésében, hogy az ilyen jellegű börtönbüntetések sérthetik a kegyetlen és embertelen bánásmód tilalmát.

 

A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMA

Az alkotmánytervezet XIV. cikkének (2)-es pontja a hátrányos megkülönböztetés különböző tiltott formáit sorolja fel: „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” Ebből a felsorolásból azonban hiányzik a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján való hátrányos megkülönböztetés említése.

Az Amnesty International-t aggasztja, hogy a szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetés kihagyása a XIV. cikk (2)-es pontjából elvezethet a magyar esélyegyenlőségi szabályozás hatályának leszűkítéséhez, valamint szembe megy a nemzetközi és az európai emberi jogi szabályozással.

A magyar 2003. évi CXXV. „Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról” szóló törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján is a foglalkoztatás, oktatás, lakhatás, egészségügyi ellátás, és az egyéb javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutás terén. Egy ilyen hosszú távra szóló és alapvető dokumentumban, mint egy nemzet alkotmánya, minden állampolgár számára a törvény előtti egyenlő védelem elvét nem csak burkoltan kell megfogalmaznia.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikke kötelezi a részes államokat arra, hogy tartsák tiszteletben és biztosítsák a területükön tartózkodó és joghatóságuk alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés nélkül. A 26. cikk pedig kimondja, hogy „a törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van azonos törvényes védelemre.” Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága már számtalan esetben kinyilvánította, hogy a szexuális irányultság egy olyan tényező, amely alapján történő hátrányos megkülönböztetéssel szemben is védelmet nyújt a Nemzetközi Egyezségokmány2.

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága arra is felszólította a részes államokat, hogy hozzanak olyan jogszabályokat a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, amelyek egyértelműen magukban foglalják a szexuális irányultság3 alapján való diszkrimináció tilalmát. Az Emberi Jogi Bizottság emellett azt is kihangsúlyozta, hogy a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát az államoknak az alkotmányaikba is bele kellene foglalniuk4. Az Európai Unió egyértelműen kimondja a szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés tilalmát az Alapjogi Charta 21 (1) cikkében, az Egyenlő Foglalkoztatás Direktíva pedig megtiltja a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt a foglalkoztatás, szakmai képzés valamint az alkalmazotti szervezetekben való tagság területén.

Az Amnesty International határozottan arra kéri a magyar kormányt, hogy egyértelműen foglalja az alkotmányba a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet, hogy annak rendelkezései megfeleljenek a nemzetközi és az európai jogi szabályozásnak.

 

A CSALÁD VÉDELME

Az alkotmánytervezet L. cikke kimondja, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint a férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.”

Az Amnesty International aggódik, hogy a házasság intézményének mint kifejezetten férfi és nő közötti életközösségnek a meghatározása, megakadályozhatja azt, hogy a bíróságok kiterjesszék a házasság értelmezését az azonos nemű párok közötti kapcsolat elismerésére. Habár a jelenleg hatályos magyar jogszabályok sem ismerik el az azonos neműek házasságát, ennek egyértelmű tilalma nemcsak, hogy ellentétes a jelenlegi nemzetközi és európai jogi trendekkel, de céljait tekintve aránytalan is. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikke kijelenti, hogy a részes államok nem részesíthetnek senkit hátrányos megkülönböztetésben az Egyezségokmányban foglalt jogokkal kapcsolatban, beleértve a 23. cikket, amely megfogalmazza a házasodás és a családalapítás jogát.

A közelmúltbeli Schalk és Kopf kontra Ausztria perben5, az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkében szereplő „férfiaknak és nőknek” kifejezés többé nem jelenti azt, hogy „a 12. cikkben meghatározott házasságkötéshez való jog minden esetben korlátozható két ellenkező nemű fél közötti házasságkötésre”.

A magyar alkotmánytervezet ezen cikke azt is sugallja, hogy a „család” intézményének értelmezéséből kizárja az azonos nemű párokat és gyermekeiket. Ez az értelmezés megakadályozhatja az azonos nemű párokat abban, hogy gyermekeket fogadjanak örökbe, nevelőszülőkké váljanak, vagy hogy orvosi kezelést kapjanak mesterséges megtermékenyítés céljából. A Schalk és Kopf esetben az Európai Bíróság kijelentette, hogy „mesterséges lenne fenntartani azt az álláspontot, hogy a heteroszexuális párokkal ellentétben az Egyezmény 8. cikkében foglalt ‘családi élet’ fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatokat.”

1 UN Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women Article 12.1; Committee on the Elimination of Discrimination against Women General Recommendation 24 (Women and health); International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights Article 10.2; Committee on Economic, Social and Cultural Rights General Comment 14 (The Right to the Highest Attainable Standard of Health); Convention on the Rights of the Child Article 24.2(d); Committee on the Rights of the Child General Comments General Comment 4 (Adolescent Health and Development in the Context of the Convention on the Rights of the Child) and 7 ( Implementing Child Rights in Early Childhood).

2 Ld. ENSZ Emberi Jogi Bizottság 488/1992 kommüniké, Toonen kontra Ausztrália (ápr. 4.), 1994; ENSZ Emberi Jogi Bizottság 941/2000 kommüniké, Young kontra Ausztrália, (2003. szeptember). Az Emberi Jogi Bizottság sürgette az államokat olyan diszkriminációellenes törvények elfogadására, amelyek egyértelműen kimondják a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, és hogy foglalják bele ezt az elvet az alkotmányukba is.

3 Záró következtetések: Szlovákia,CRC/C/SVK/CO/2, 2007. jún. 8., para. 28; Záró következtetések: Namíbia, CCPR/CO/81/NAM, 2004. júl. 30., para. 22; Záró következtetések: Trinidad és Tobago, CCPR/CO/70/TTO, 2000. nov. 3., para. 11.

4 "Az Emberi Jogi Bizottság záró következtetései: Lengyelország," Emberi Jogi Bizottság, 66. ülés, CCPR/C/79/Add.110, para. 23.

5 30141/04 folyamodvány.

 

***

AMNESTY INTERNATIONAL

PUBLIC STATEMENT

AI Index: EUR 27/006/2011

21 April 2011

 

Hungary: Newly adopted Constitution at odds with human rights

Amnesty International is deeply concerned that the new Constitution of the Republic of Hungary, adopted by the Hungarian National Assembly on 18 April 2011, violates international and European human rights standards.

The introduction of the protection of life from conception (Article II), the definition of marriage as a union between a man and a woman (Article L), the provision allowing for life imprisonment without the possibility of parole (Article IV) and the exclusion of sexual orientation from the protected grounds of discrimination (Article XV.2) are particularly problematic.

Article II of the new Constitution may result in the violation of the principle according to which measures undertaken to protect prenatal life should not undermine the rights of women and girls, including their rights to life, to attain the highest standards of physical and mental health, to private life, to autonomy and to equality and non-discrimination as enshrined in several treaties signed and ratified by the Republic of Hungary such as the Convention on the Elimination of all Forms of Discrimination against Women (CEDAW), the International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights (ICESCR) and the Convention on the Rights of the Child (CRC).

Article L of the new Constitution may pave the way to the introduction of an explicit ban on same-sex marriages which contravenes international and European anti-discrimination standards, in particular in relation to the enjoyment of the right to marry and the right to found a family, as enshrined by Article 23 of the ICCPR, which explicitly imposes the obligation on states parties not to discriminate with regards to any of the rights set out by this human rights covenant. The European Court of Human Rights has stated that same-sex couples should also enjoy the right to marry and the right to found a family enshrined by Article 8 of the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms (ECHR).

Life imprisonment without the possibility of parole (Article IV) could result in a violation of international standards relating to the prohibition on cruel, inhuman or degrading treatments, set out by Article 7 of the International Covenant on Civil and Political Rights (ICCPR) and Article 3 of the ECHR. The European Court of Human Rights has indeed suggested that life imprisonment without the possibility of parole may violate the prohibition of cruel and inhumane treatment.

The exclusion of sexual orientation from the protected grounds of discrimination may lead to narrowing down the scope of Hungary’s anti-discrimination law, which prohibits discrimination on the grounds of sexual orientation and gender identity in the areas of employment, education, housing, health and access to good and services. This would also be in breach of European anti-discrimination standards as set out by Article 21 of the European Charter of Fundamental Rights of the European Union and Directive 2000/78 (Framework Employment Directive).

Amnesty International calls on the President of the Republic of Hungary not to sign the Constitution and to ask the Parliament to amend the above-mentioned provisions in light of international and European human rights standards.

Furthermore, Amnesty International calls also on the European Union to urgently take all the necessary actions to ensure the compliance of Hungary with European standards on non-discrimination.

 

Background:
The governing majority made public the draft text of the new Constitution on March 14. The parliamentary debate on the draft started on March 21. On 18 April, the Hungarian National Assembly adopted the new Constitution.

 

PROTECTION OF THE LIFE FROM THE MOMENT OF CONCEPTION

Article II of the new Constitution states that: “Everyone has the right to life and dignity, the life of foetus will be protected from conception”.

On the assumption that the inclusion of the right to life of the foetus from conception is meant to bring about a change from the legal status quo, Amnesty International is concerned that the change inherent in the revised constitutional protection of the right to life will undermine human rights protection for women and girls.

Article II risks creating obstacles or barriers to access to medically indicated health care needed by pregnant women and girls by generating legal uncertainty about the status and permissibility of health care options, including abortion, emergency obstetric care, treatment for miscarriage or abortion complications, and diagnostic and curative care that may impact on the foetus’ well-being. Article II risks leading health care providers to prioritise the foetus’ interests before those of the woman or girl. Fearing being accused of not having protected the right to life of the foetus, health care providers may feel pressured to delay providing treatment, or feel justified in refusing treatment, even where this puts the concerned girl’s or woman’s health or life at risk.

Article II risks exposing women and girls to criminal investigation and prosecution where their pregnancy does not result in a live birth. As a result of Article II, pregnant women and girls may also feel pressured to refrain from seeking health information and care in a safe environment and resort to unsafe options for fear of being judged.

Moreover, there is a risk that Article II will be used as justification for subsequent legislative, judicial and administrative action to arbitrarily restrict – or even prohibit – access to essential health care options for pregnant women and girls. Such restrictions or prohibitions would violate the human rights of women and girls.

Hungary’s human rights obligations require taking a range of measures protective of prenatal live – measures protecting women’s health and rights during pregnancy, ensuring safe delivery, post-partum care and neonatal care.1 All measures to protect prenatal life can and must be compatible with the rights of women, including their rights to life, health, autonomy, private life and equality and non-discrimination.

 

LIFE IMPRISONMENT WITHOUT PAROLE

Article IV of the new Constitution allows for life imprisonment without the possibility of parole (LWOP, stating: “Life imprisonment without the possibility of parole can only be imposed for pre-meditated, violent acts.”

Amnesty International considers that the imposition of LWOP violates the principle that incarceration should involve, among other goals, social rehabilitation and the prohibition of cruel, inhuman or degrading punishments under the International Covenant of Civil and Political Rights. All prisoners should be entitled to periodic review of their sentences. There is an emerging view that LWOP sentences constitute cruel, inhuman or degrading treatment or punishment. The European Court of Human Rights has suggested that such sentences may violate the prohibition of cruel and inhuman treatment.

 

PROTECTION FROM DISCRIMINATION 

Article XV.2 lists the prohibited grounds of discrimination: “.Hungary ensures fundamental rights to all, without any discrimination based on sex, race, colour, ethnic or social origin, national origin, handicap, language, religion, political or any other opinion, property, birth or other condition without discrimination”. This list omits sexual orientation and gender identity as grounds of discrimination.

Amnesty International is concerned that the exclusion of sexual orientation as a ground of discrimination in Article XV.2 may narrow the scope of Hungary’s anti-discrimination law, and contravenes both international and European human rights law. It also places Hungary in an increasingly small group of nations to explicitly omit legal protections for sexual minorities.

The Hungarian 2003 Act on Equal Treatment and the Promotion of Equal Opportunities forbids discrimination based on factors that include sexual orientation and sexual identity in the fields of employment, education, housing, health, and access to goods and services. In such a forward-looking and fundamental document as a nation’s constitution, the equal protection of the law to all citizens should not have to be implied.

Article 2 of the International Covenant on Civil and Political Rights requires a state party to “ensure to all individuals within its territory and subject to its jurisdiction the rights recognized in the present Covenant, without distinction of any kind.” Article 26 guarantees that “all persons are equal before the law and are entitled without any discrimination to the equal protection of the law.” The UN Human Rights Committee has made clear on several occasions that sexual orientation is a status protected against discrimination under these provisions.2

The UN Human Rights Committee has also urged states to pass anti-discrimination legislation that expressly includes sexual orientation3 and has urged states to include in their constitutions the prohibition of discrimination based on sexual orientation.4 The European Union explicitly prohibits discrimination on the grounds of sexual orientation in Article 21 (1) of the Charter of Fundamental Rights of the European Union, 2000, and the EU Employment Equality Directive of the same year prohibits discrimination on grounds of sexual orientation in the fields of employment & occupation, vocational training, membership of employer and employee organizations.

Amnesty International strongly urges the Hungarian Government to explicitly include sexual orientation as a protected ground in order to comply with both European and international law.

 

PROTECTION FOR FAMILY LIFE

Under Article L, it is stated that: “Hungary protects the institution of marriage that is a voluntary union between a man and a woman, and the family which is the basis for the survival of the nation.”

Amnesty International is concerned that the explicit articulation of marriage as between a man and a woman may have the effect of preventing courts from extending the institution to include same-sex couples. Although Hungarian law does not currently recognise same-sex marriages, explicitly banning them not only runs counter to current European and international law, but is disproportionate in its aim. Article 2 of the International Covenant on Civil and Political Rights sets out that states may not discriminate with regards to any of the rights set out under the Covenant, including the right to marry and the right to found a family in Article 23.

In the recent case of Schalk and Kopf v Austria5, the European Court of Human Rights decided that the reference to "men and women" in Article 12 no longer means that "the right to marry enshrined in Article 12 must in all circumstances be limited to marriage between two persons of the opposite sex".

The clause also implies that ‘the family’ excludes same-sex couples and their children. This could have the effect of preventing same-sex couples from adopting, fostering children, or accessing medical assistance for assisted reproduction. In Schalk v Kopf, the court stated that: “it is artificial to maintain the view that, in contrast to a different-sex couple, a same-sex couple cannot enjoy “family life” for the purposes of Article 8.”

 

1 UN Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women Article 12.1; Committee on the Elimination of Discrimination against Women General Recommendation 24 (Women and health); International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights Article 10.2; Committee on Economic, Social and Cultural Rights General Comment 14 (The Right to the Highest Attainable Standard of Health); Convention on the Rights of the Child Article 24.2(d); Committee on the Rights of the Child General Comments General Comment 4 (Adolescent Health and Development in the Context of the Convention on the Rights of the Child) and 7 ( Implementing Child Rights in Early Childhood).

2 See UN Human Rights Committee Communication no. 488/1992, Toonen v Australia, , adopted April 4, 1994; UN Human Rights Committee Communication no. 941/2000, Young v Australia, adopted September, 2003. The Human Rights Committee has also urged states to pass anti-discrimination legislation that expressly includes sexual orientation, and to prohibit in their constitutions all discrimination based on sexual orientation and gender identity.

3 Concluding Observations: Slovakia,CRC/C/SVK/CO/2, June 8, 2007, para. 28; Concluding observations: Namibia, CCPR/CO/81/NAM, July 30, 2004, para. 22; Concluding Observations: Trinidad and Tobago, CCPR/CO/70/TTO, November 3, 2000, para. 11.

4 "Concluding Observations of the Human Rights Committee: Poland," Human Rights Committee, 66th Session, CCPR/C/79/Add.110, para. 23.

5 Application no. 30141/04.