Különösképp nyugtalanítónak találjuk az Alkotmánytervezet II. cikkét, amely kinyilvánítja a magzati élet védelmét a fogamzás pillanatától, a tényleges életfogytiglani büntetést megfogalmazó IV. cikket, valamint a XIV. cikket a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, amely nem vonatkozik a kor és a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetésre.

Az Amnesty International-t aggasztja, hogy a magzati életnek a fogantatástól számított védelméről szóló II. cikk eredményeképp létrejöhetnek olyan jogi változtatások, amelyek alááshatják a nők jogainak védelmét. Az Amnesty International arra figyelmeztet, hogy minden, a születés és szülés előtti élet védelmére vonatkozó szabályozás és intézkedés összeegyeztethető és annak is kell lennie a nők jogaival, köztük az élethez, az egészséghez, az önrendelkezéshez, a magánélethez és az esélyegyenlőséghez való jogaikkal, és a hátrányos megkülönböztetésük tilalmával.

Az Amnesty International értelmezése szerint a IV. cikk (1)-es pontba foglalt tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) szembe megy azzal az alapelvvel, hogy a börtönbüntetésnek többek között társadalmi rehabilitációs célokat is szolgálnia kell. Továbbá álláspontunk szerint a TÉSZ sérti a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód tilalmát.

Az Amnesty International szerint az alkotmánytervezet XIV. cikkének (2)-es pontjából - amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmát határozza meg - a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján való hátrányos megkülönböztetés tilalmának elhagyása elvezethet a magyar esélyegyenlőségi szabályozás hatályának leszűkítéséhez, valamint szembe megy a nemzetközi és az európai emberi jogi szabályozással. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága már számtalan esetben kinyilvánította, hogy a szexuális irányultság egy olyan tényező, amely alapján való hátrányos megkülönböztetéssel szemben is védelmet nyújt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Az Amnesty International határozottan arra kéri a magyar kormányt, hogy egyértelműen foglalja az alkotmányba a szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet, hogy annak rendelkezései megfeleljenek a nemzetközi és az európai jogi szabályozásnak.

Az alkotmánytervezet K cikkének (1)-es pontja alapján a házasság intézményének mint kifejezetten férfi és nő közötti életközösségnek a meghatározása, megakadályozhatja azt, hogy a későbbiekben kiterjesszék a házasság értelmezését az azonos nemű párok közötti kapcsolat elismerésére. Habár a jelenleg hatályos magyar jogszabályok sem ismerik el az azonos neműek házasságát, ennek egyértelmű tilalma nemcsak, hogy ellentétes a jelenlegi nemzetközi és európai jogi trendekkel, de céljait tekintve aránytalan is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nemrégiben kifejtette, hogy „mesterséges lenne fenntartani azt az álláspontot, hogy a heteroszexuális párokkal ellentétben az Egyezmény 8. cikkében foglalt ‘családi élet’ fogalma nem foglalja magában az azonos neműek közötti párkapcsolatokat.”1

Az Amnesty International felszólítja a magyar kormányt, hogy az új alkotmányban szüntesse meg a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján való hátrányos megkülönböztetést, és ne diszkriminatív módon határozza meg a házasság és a család fogalmát, hanem úgy, hogy azok az azonos nemű párokat magukban foglalják.

1Schalk és Kopf kontra Ausztria, Emberi Jogok Európai Bírósága, 2010. június 24. No. 30141/04