Az Amnesty International a nőnap alkalmából a nők elleni erőszakra, ezen belül is a nyugat-szudáni Darfúr régióban tömegesen megerőszakolt nők helyzetére kívánta felhívni a figyelmet tiltakozó akciójával. Az AI aktivistái március 8-án egy ruhaszárító-kötélre megszaggatott és összemaszatolt női ruha-darabokat függesztettek ki a Blaha Lujza téren. A jogvédők aláírásokat gyûjtöttek annak érdekében, hogy a békefenntartók bejuthassanak Szudánba és megvédjék a nőket a tömeges erőszaktól, valamint megfékezzék az országban a humanitárius katasztrófát.



A nők megerőszakolása a hadmûvelet része

2003 óta több ezer nőt erőszakoltak meg a fegyveresek. Ezt szisztematikusan teszik, része a hadviselésnek: a cél a menekültek megalázása és állandó rettegésben tartása, egész közösségek terrorizálása, a nők stigmatizálása. Az Amnesty International 10 napos látogatást tett 3 menekülttáborban, és csak itt 250 megerőszakolt nevét jegyezte fel. Darfúrban 173 menekülttábor van, a szomszédos Csádban 12. A Janjawid-ok mellett az állami fegyveres erők, a rendőrök és a tartalékos rendőrök is a nemi erőszak elkövetői közé tartoznak.

Az Orvosok Határok Nélkül szervezet 25 darfúri klinikán 4,5 hónap alatt több mint 500 megerőszakolt nőt látott el. Legtöbbjüket a Janjawid fegyveresek erőszakolták meg.

A nemi erőszak fokozódik: egyetlen menekülttáborban - a Kalma nevûben - 2006 júliusában és augusztusában 5 hét alatt 4-ről 200-ra emelkedett a megerőszakolt nők száma.

A nőket gyakran szexuális rabszolgaságban tartják, néha el is rabolják őket, hogy kiszolgálják a férfiakat ott tartózkodásuk idején.

A megerőszakolt nők sokszor nem is merik elmondani, mi történt velük. De az erőszak nyomán gyerekek születnek, és többé nem maradhat titok. A traumán kívül a megerőszakolt nőt saját közössége is stigmatizálja: a férjes asszonyoktól elválnak, a hajadonoknak nincs esélyük férjhez menni. Ha teherbe esnek az erőszak következtében, a családjuk kiközösíti őket. Ha hajadon lány esik teherbe, paráználkodással vádolják és letartóztatja a rendőrség. Férjezett asszony esetében házasságtörésnek tekintik az erőszakot, amiért halálbüntetés jár.



Néhány személyes beszámoló

�A Ramadan 8. napján történt. Nyolcan lányok - mindenki 15-16 éves - tüzelőt kerestünk, amikor három lovas fegyvert szegezett ránk és Nawab-nak neveztek bennünket (ez az afrikait jelentő sértő kifejezés), és azt mondták, ez nem a mi földünk. Megütöttek minket az ostorukkal és a puskacsővel. Megfogták az egyik lányt, egyikük kezénél, másikuk a lábánál fogva, és felváltva megerőszakolták. Négy lányt erőszakoltak meg közülünk.�
(Dajo-i lány beszámolója 2006. novemberében, egy Csád-i menekülttáborban)

�A Janjawid-ok hirtelen ránk támadtak. A lányok többségének sikerült elmenekülnie, de engem, a testvéremet és az unokatestvéremet elkapták. Egyikük a földre kényszerített, miközben fejemnek szegezte a fegyverét. Négyen erőszakoltak meg.�
(16 éves lány beszámolója 2005 februárjában)

�Katonai egyenruhájuk volt és egyiküknél egy Kalasnyikov volt. Ostorral vertek meg. Nem szóltam, nem tudtam még sikítani sem. Mind az öten megerőszakoltak. Nem jelentettem fel őket, mert a kormány katonái voltak.�
(Észak-Darfúri nő, 2004 júliusában)

Egy nőt karján gyerekével, kéthónapos terhesen erőszakoltak meg:

�A khaki és civil ruhás támadók egy csomó lányt, köztük engem is elvittek. Három órán át kellett gyalogolnunk. Napközben vertek minket. A bokrok közé vittek és éjjel többször is megerőszakoltak bennünket. Három napig nem kaptunk enni, és inni is alig. Fegyveres őrök vettek körbe minket. Három nap után a Janjawid-oknak tovább kellett állniuk és elengedtek bennünket.�
(Darfúri menekült nő Csádban, 2004-ben)

Legutóbb, 2006. október 7-én Djimeze Djarma település megtámadásakor egy csoport nőt 20 napig fogságban tartottak Janjawid fegyveresek:

�A férfiak kényszerítettek minket, hogy főzzünk, vizet hordjunk, etessük a lovaikat és tevéiket. Járkáltak közöttünk, és ha valaki nem engedelmeskedett, ostorral ránk csaptak. Sokat szenvedtünk. Azt hittem, megölnek.�
(Csád, 2006 november)

�A lányokat órák hosszára elvitték, és csak sokára hozták vissza őket. A lányok zokogtak, és tudtuk, megerőszakolták őket. Többünket a tömeg szeme láttára erőszakoltak meg.  Én ellenszegültem, erre megütöttek és mindenki szeme láttára megerőszakoltak. Néhány fiatal fiú próbált a védelmünkre kelni, de lábon lőtték őket. Másokat pucéran felakasztottak a fákra.�
(Dél-Darfúri nő, 2005 február)

�A lányom éjszakánként sikoltozik. Sosem beszélünk arról, ami vele történt, de tudja, hogy tudom. Az apja azóta sokat beteg. Sosem megy el a többi férfival, állandóan bent van a szobában van. A lányom azóta hozzáment az unokatestvéréhez, de az egyáltalán nem áll szóba se vele, se velünk.�
(16 éves lány anyja, Dél-Darfúr, 2005 február)

Egyenruhások támadása  Goz Beida mellett:

�Megvertek minket, és azt mondták, ti feketék nem maradtok itt, végzünk mindannyiotokkal. Aztán elkapták a féltestvéremet, aki még csak 10 éves volt. Láttam, hogy ketten feküdtek le vele, majd elmentek. Amikor odaértünk hozzá, nagyon rosszul volt és erősen vérzett. A következő két napban sem állt el a vérzés, és a harmadik napra meghalt.�
(2006 november)