[for English, please scroll down]

Annak érdekében, hogy egy Belgrád belvárosában található csendes parkba eljussanak, a szerb leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség tagjai és támogatóik rendőrségi kordonról rendőrségi kondonra meneteltek, felfegyverzett, lovas és páncélozott járművekben ülő rendőrök mellett elhaladva.

Ezernél is több ember gyűlekezett ebben a parkban, mielőtt elindultak volna a közeli utcákat érintő menetre. Köztük voltak a szomszédos országok LMBT aktivistái, az Amnesty International, valamint egyéb nemzetközi szervezetek aktivistái, EU nagykövetek, szerb politikusok és a szerb civil társadalom képviselői.

Boban Stojanovic, az esemény szervezőinek egyike nagyon elégedett volt a résztvevők magas számával és a támogatással, melyet a parádé kapott mind az államtól, mind a civil társadalomtól. Az LMBT személyekkel szembeni diszkrimináció felszámolásával kapcsolatban azonban Stojanovic sokkal óvatosabb volt. “ Mindig is lesznek a társadalomban olyan körök, melyek nem fogadnak el minket. Ez csupán a párbeszéd kezdetét jelenti.”

Az országukban megrendezett számos Pride rendezvénnyel a hátuk mögött a fiatal bolgár aktivisták igen lelkesek voltak. “A parádé nagyszerű. Olyan sokan jöttek el! És ami a legfontosabb, a kormánytagok is támogatásukat fejezték ki a rendezvény iránt és ma ők is itt vannak velünk. Ez sokkal több, mint ami a bolgár hatóságokról elmondható.”

Linda Freimane, a lettországi LMBT szervezet, a Mozaika képviselője számos, a Balti országokban megrendezett diszkrimináció ellenes felvonulás veteránjának számít. Szerinte az LMBT aktivisták előítéletekkel és intoleranciával szembeni küzdelmei kapcsán felmerülő kihívások bizonyos hasonlóságokat mutatnak. “A kezdetekkor ugyanez történt a Balti államokban, túl sok erőszak és túl sok minket védő rendőr. Mind a rendőrség, mind általában a társadalom fokozatosan kezdett elfogadni bennünket csakúgy, mint követeléseinket. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez történik majd Szerbiában is.”

Ugyanebben az időben szélsőségesek kövekkel és robbanószerekkel dobálták a rendőrséget, megsebesítve ezzel sok rendőrt, felgyújtva épületeket és járműveket egyaránt. Belgrád belvárosa “belépni tilos” zónává vált. Central Belgrade became a no-go zone.

Ahogy az egyik szerb LMBT aktivista, Majda Puaca fogalmazott, “a hatóságok most eddigi politikájuk gyümölcsét élvezik”, emlékeztetve ezzel az LMBT közösség támogatottságának hiányára egészen ezidáig.

Azonban, ahogyan arra az Amnesty Internationalt képviselő David Diaz-Jogeix figyelmeztetett, a 2010-es Belgrád Pride jelentősségét nem szabad alábecsülni: “ A mai nap történelmi pillanat volt Szerbiában – egy évtizede az első alkalom, amikor az LMBT közösség és támogatóik szabadon összegyűlhettek – a rendőrség teljes és proaktív védelme mellett – és a sokszínűséget ünnepelhették. Reméljük, hogy ez a jövőbeli párbeszéd és tolerancia tekintetében mérföldkövet jelent Szerbiában.”

 

Belgrade Pride 2010 - a call for tolerance, against discrimination

Belgrade Pride 2010 took place on 10 October and has been the first march in nearly 10 years in the central Belgrade. It came a day after nationalist organizations and representatives of the Serbian Orthodox clergy led demonstrations calling for the government to ban the pride.

The pride began in the morning in beautiful weather with a call for tolerance but the violence that erupted outside the venue of the march proved that tolerance is yet to be achieved.

Members of the Serbian lesbian, gay, bisexual and transgender (LGBT) community and their supporters were crossing police cordon after police cordon, passing by police in combat gear, mounted police and police in armoured vehicles in order to get to a quiet park in central Belgrade. There the aim was to be with friends, express solidarity, and call for a stand against all forms of discrimination. A helicopter was circling above.

More than 1,000 people gathered in this park before going on their march around the neighbouring streets. Among them were LGBT activists from neighbouring countries, Amnesty International activists and activists from other international organizations, EU ambassadors, Serbian politicians, representatives of Serbian civil society.

Boban Stojanovic, one of the organizers of the event was very happy with the high turn out and the support that the parade got from the state and civil society as well. As to the elimination of discrimination against LGBT people, he was more cautious. “There will always be certain circles in society who are not going to accept us. This is the beginning of the dialogue.”

Young Bulgarian activists with several pride events in their country under their belts were enthusiastic. “The parade is great. So many people have come! And most importantly, government members have expressed their support for the event and they are here with us today. That is much more than can be said about the Bulgarian authorities.”

Linda Freimane, from the Latvian LGBT organization Mozaika is a veteran of a number of marches against discrimination in the Baltic countries. She finds similarities in the challenges that LGBT activists have to overcome in their fight against prejudice and intolerance. “In the beginning it was the same in the Baltic countries, too much violence and too many police to protect us. Gradually, both the police and society in general started to accept us and our demands as well. I am sure the same will happen in Serbia.”

At the same time, extremists were hurling stones and explosives at the police, injuring scores of police officers and setting buildings and vehicles on fire. Central Belgrade became a no-go zone.

As one of Serbia’s LGBT activists Majda Puaca said, “The authorities are reaping the results of their policies,” – a reminder of the lack of support for the LGBT community until now.

However, the importance of Belgrade Pride 2010 cannot be underestimated, as Amnesty International’s David Diaz- Jogeix said: “Today was a historic moment in Serbia – the first time in a decade when the LGBT community and its supporters could freely gather – with full and proactive protection from the police – and celebrate diversity. We hope this will be a benchmark for future dialogue and tolerance in Serbia.”