„A gazdasági válság alatt, a mélyben egy még veszélyesebb emberi jogi válság húzódik meg” – nyilatkozta Irene Khan. – „A gazdaság mélyrepülése növelte a jogi visszaélések számát, elterelte róluk a figyelmet, és új problémákat generált. Hogy úgymond biztonságos állapotot teremtsenek, lábbal tiportak az emberi jogokon. Most pedig ismét visszaminősítették őket, hogy fellendítsék a gazdaságot.”
 
„Világszerte új emberi jogi egyezményekre van szükség, amelyek nem puszta szóvirágok, hanem elkötelezettséget és valós kormányintézkedéseket hoznak magukkal, hogy hatástalanítsák az emberi jogokat veszélyeztető bombát. A politikai vezetőknek éppolyan céltudatosan kell támogatniuk az emberi jogi kérdéseket, mint a gazdaságot.”

„Emberek milliárdjai élnek bizonytalan, igazságtalan és méltatlan körülmények között” – folytatta Irene Khan. – „A mostani világválság lényege az élelem, a munkalehetőség, az ivóvíz, a termőföld hiánya és a lakóhelyek számának csökkenése, valamint a nélkülözés és a hátrányos megkülönböztetés, a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, idegengyűlölet és rasszizmus, továbbá az erőszak és elnyomás.”

  • Brazíliában, Mexikóban és Indiában a gazdasági növekedés ellenére a háttérbe szorított, bennszülött közösségek nem kapták meg a megfelelő életkörülmények biztosításához szükséges alapvető jogokat.
  • A gazdasági fejlődésre hivatkozva több százezer, nyomornegyedekben és falvakban élő embert űztek el erőszakkal a lakhelyéről.
  • Az egekbe szökő élelmiszerárak miatt tovább nőtt az éhezés és több járvány alakult ki, az élelmet pedig – elsősorban Mianmarban, Észak-Koreában és Zimbabwében – a kormányzat politikai célokra használta fel.
  • Folytatódott a nők hátrányos megkülönböztetése és a feléjük irányuló erőszak.
  • A migrációs hullámra adott válaszként a fogadó és tranzitországok megszigorították bevándorlási rendelkezéseiket, hogy minél kevesebb embert kelljen befogadniuk. A folyamatban az EU jár az élen, amely megegyezést kötött pl. a mauritániai, a marokkói és a líbiai kormánnyal.

„Egyre több a zavarkeltő, politikai indíttatású erőszakra utaló jel, és félő, hogy a recesszió még inkább növeli az elnyomást” – nyilatkozta Irene Khan, aki azt is megemlítette, hogy pl. Tunéziában, Egyiptomban, Kamerunban és más afrikai országokban a kormányzat keményen fellépett a gazdasági, társadalmi és politikai válság ellen tüntetőkkel szemben. A rendőrség és más biztonsági erők jellemzően büntetlenül tevékenykedhettek.

„Kína és Oroszország esete jól példázza, hogy a piac szabadsága nem jár társadalmi szabadsággal” – folytatta Irene Khan. – „Tavaly minden földrészen számos emberi jogi aktivistát, újságírót, jogászt, szakszervezeti vezetőt és más, civil szervezeti vezetőt zaklattak, támadtak meg vagy öltek meg büntetlenül.”
A főtitkár asszony arról is beszélt, hogy a politikai vezetők elsősorban a világgazdaság felvirágoztatását célzó próbálkozásokra összpontosítanak, miközben szemet hunynak az emberi jogok nagyfokú megsértését eredményező halálos konfliktusok felett.

„Gázától Dárfúrig, Kelet-Kongótól Srí Lanka északi részéig a helyi konfliktusok iszonyú emberáldozatot követeltek, a nemzetközi közösség pedig megdöbbentően közönyösen reagált a történtekre. Szomáliában igen komoly erőforrásokat fordítanak a part menti kalózkodás felszámolására, de nem törődnek a civil lakosok életét kioltó fegyverek behozatalával. Afganisztánban és Pakisztánban fegyveres harcok dúlnak, miközben háttérbe szorulnak az emberi jogok és a konfliktusok emberi oldala” – mondta Irene Khan.
 
„Ha az egyik válságot figyelmen kívül hagyjuk, és csak egy másikra figyelünk, azzal mindkettőt elmélyítjük.  A gazdaság talpra állása sem fenntartható, sem igazságos nem lesz, ha az egyes kormányzatok nem birkóznak meg a szegénységet okozó és növelő visszaélésekkel, valamint a további erőszakhoz vezető fegyveres konfliktusokkal.”

Hozzátette: „A G20-országok új vezetősége elavult, kudarcot vallott módon közelíti meg az emberi jogok kérdéskörét. A visszaélések; a cselekvés nélküli ígérgetések; az, hogy méltányolják az emberi jogokat más országokban, de semmibe veszik a saját hazájukban; illetve az, hogy megvédik szövetségeseiket a felelősségre vonástól – nos, mindez nem ébreszt bizalmat a G20-as országok teljes vezetőségével szemben, ami az emberi jogokat illeti.”

Az Amnesty International kiemelte, hogy az új, az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi megegyezés nem történhet szelektív alapon. A nemzetközi politikai vezetők elvesztik hitelüket, és nem dolgozhatnak eredményesen, ha nem mennek szembe a megszokásokkal, és nem növelik meg az emberi jogokkal szembeni kívánalmaikat.

„Üdvözöltük Obama elnök úr azon döntését, hogy bezáratja a guantánamói fogolytábort, és elutasítja az erőszakot. Arra biztatjuk, hogy a felelősöket állítsa bíróság elé. A felelősségre vonhatóság növeli – nem pedig csökkenti – a nemzetközi biztonságot és az USA erkölcsi tekintélyét” – tette hozzá Irene Khan.

Khan asszony, miután megemlítette, hogy az emberi jogi válsággal égető szükség van a változásra, beszámolt az Amnesty International új, „Méltóságot mindenkinek” elnevezésű nemzetközi kampányáról, amelynek célja, hogy visszaszorítsa a szegénységet okozó és növelő visszaéléseket.

„Az új kampány elsődleges megcélzottja az USA és Kína. Az Egyesült Államok ugyanis nem fogadja el a gazdasági, kulturális és társadalmi jogok eszméjét, míg Kína nem tartja tiszteletben a polgári és politikai jogokat. Mindkét kormányzatnak tudomásul kell vennie, hogy mindenkit megillet valamennyi emberi jog” – tette hozzá Irene Khan.

„A nemzetközi problémák megoldásának alapját az emberi jogok nemzetközi elismerése adja – a világ politikai elitjének pedig példát kell mutatnia e téren.”

Háttér információk:

1.    Az Amnesty International 2009-es beszámolója, a szervezetnek az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi felmérése a 2008. január és december között 157 országban történt emberi jogi történésekkel foglalkozik. Az előszóban elemzés olvasható a gazdasági válság, ill. az egyéb emberi jogi történések hatásairól. A helyi történéseket összefoglaló írások példákat hoznak a nélkülözésre, a kirekesztésre, a bizonytalan életkörülményekre és az elnyomásra.

2.    Az Amnesty International „Méltóságot mindenkinek” elnevezésű kampányának célja:
  • a szegénységben élők segítése, hogy jogokat követelhessenek maguknak,
  • a kormányzatok és a gazdasági élet szereplőinek felelősségre vonása a visszaélések miatt,
  • az emberi jogok középpontba helyezése a szegénység felszámolására irányuló harcban.

A kampány az alábbiakra összpontosít:
  • Nyomornegyedek; fellépés az erőszakos kilakoltatásokkal szemben.
  • Anyahalandóság; a nők szexuál- és reproduktív jogainak biztosítása, beleértve a szülőanyák egészséggondozásának követelése.
  • A bányaipar szereplőinek vállalati szintű felelősségre vonása az emberi jogok megsértése miatt.
  • Valamennyi emberi jog tiszteletben tartása, valamint annak követelése, hogy az USA ratifikálja az ENSZ Gazdasági és szociális jogok nemzetközi egyezségokmányát, Kína pedig az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát.