Egyre durvább és széleskörűbb elnyomással és korlátozásokkal kell szembenézniük a török jogvédőknek, emiatt a társadalom egy része állandó félelemben él – áll az Amnesty International legújabb jelentésében.

JELENTÉS

Az Itt a vihar: jogvédelem és a félelem légköre Törökországban című jelentés bemutatja, hogy a folyamatos rendkívüli állapot milyen pusztító hatással van az egykor sokszínű és vibráló török civil szférára. Az országszerte folytatott leszámoláshullám tömeges letartóztatásokat és elbocsátásokat, az igazságszolgáltatás és a jogrendszer ellehetetlenítését és a jogvédők zaklatását, fenyegetését és bebörtönzését hozta.

A szalagcímek beszámoltak az újságírók és aktivisták bebörtönzéséről, azonban sokkal nehezebb mérni azokat a mélyebb hatásokat, amelyeket a társadalom szélesebb rétegeit érik a leszámoláshullám következtében.” - mondta Gauri van Gulik, az Amnesty International európai igazgatója.

A rendkívüli állapot álcája mögött a török hatóságok szándékosan és szisztematikusan elkezdték felszámolni a civil társadalmat, bebörtönözni a jogvédőket, bezárni a szervezeteket és egy fojtogató, félelemmel teli légkört kialakítani.”

Törökországban a 2016 júliusi puccskísérlet után rendeltek el rendkívüli állapotot. A különleges jogrendet és az ezzel járó jogkorlátozásokat a múlt héten hetedszerre hosszabbították meg. A rendkívüli állapot lehetőséget ad a véleménynyilvánítás szabadságának, a személyes biztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jognak a jelentős megkurtítására. Ez alaposan visszavágta a jogvédők – minden egészségesen működő társadalom utolsó védvonalának – lehetőségeit is.

Szerte Törökországban általános tilalmakat rendeltek el a városokban a gyülekezésekre, ami korlátozza az emberek gyülekezési és egyesülési szabadságát. Eközben több mint 100 ezer ember ellen nyomoznak bűncselekmény elkövetésének gyanújában, és legalább 50 ezer ember a börtönben várja a bírósági eljárásának folytatását. Több mint 107 ezer közalkalmazottat bocsátottak el.

Az ankarai emberi jogok emlékműve

Eljárások és őrizet

Törökország több ismert újságíróját és jogvédőjét – köztük az Amnesty International törökországi szekciójának tiszteletbeli elnökét, Taner Kilicet – börtönözték be abszurd „terrorizmussal kapcsolatos” vádak miatt. De az ő letartóztatásuk csak a jéghegy csúcsa.

A terrorizmus elleni törvények és a koholt, a puccskísérlettel összefüggő vádak felhasználásával igyekeznek elhallgattatni mindenkit, aki nem ért egyet a kormánnyal. Neves újságírókat, tudósokat, jogvédőket és civileket vesznek önkényesen őrizetbe, indítanak ellenük eljárásokat, és ha a tisztességtelen eljárások során bűnösnek találják őket, hosszú évekre börtönbe zárják őket.

Februárban három újságírót, Nazli Ilicakot, Ahmet és Mehmet Altant, ítéltek tényleges életfogytiglani börtönre, amiért állítólag megpróbálták „aláásni az alkotmányos rendet”. A valóságban mindahárman csak a munkájukat végezték: újságot írtak. Hasonló megtorlás fenyegeti Orhan Kemal Cengiz emberi jogi ügyvédet és publicistát, aki a közösségi médiában és nyilvános rendezvényeken kritizálta a hatóságokat és a kormányt. Ügyében május 11-én születethet ítélet.

A jogvédő Dr. Sebnem Korur Fincanci ezt mondta az Amnestynek: „Már előre összekészítettem néhány holmim egy táskába, ha letartóztatnának.” A Human Rights Association főtitkára, Osman Isci szerint: „A cél, hogy fenntartsák a félelmet. Ez önkényes. Nem lehet előre felkészülni. Semmit nem tehetsz ellene, nem lehet őket felelősségre vonni.”

Orhan Kemal Cengiz

Megfélemlítés és a kritikus hangok elnyomása

A leszámolás hullám az egész országban érezteti a hatását, egyre kevesebben merik elmondani a véleményüket. Eren Keskin ügyvéd és jogvédő, aki ellen 140 különböző eljárás van folyamatban és jelenleg börtönbüntetése és az ellen elrendelt utazási tilalom ellen fellebbez, ezt mesélte: „Igyekszem őszintén és szabadon elmondani a véleményemet, de kétszer is meggondolom, mielőtt kimondanék vagy leírnék valamit.”

Amikor január 20-án a török hadsereg megkezdte az észak-szíriai Afrin elleni offenzíváját, több száz ember fejezte ki mélységes felháborodását. Ők is a célkeresztbe kerültek. A belügyminisztérium szerint febuár 26-ig 845 ember vettek őrizetbe az Afrin elleni offenzíva miatt a közösségi médiában tiltakozók közül, 643 ember ellen indult bírósági eljárás és 1719 ember közösségi média profilját vizsgálták a hatóságok.

Ali Erol aktivistát öt napig tartották rendőrségi őrizetben miután a Twitterre kitett egy olajágat ábrázoló képet háborúellenes hashtagekkel kísérve. Jelenleg „terrorszervezet népszerűsítése” és „ellenségeskedésre és gyűlöletre uszítás” miatt nyomoznak ellene.

Márciusban több mint 20 diákot vettek őrizetbe, mert részt vettek az egyetem kampuszán egy háborúellenes tüntetésen. Tízen még mindig börtönben vannak, a tárgyalásukra várnak.

Ali Erol

Civil szervezetek bezárása és a peremre szorított csoportok

Több mint 1300 civil szervezetet zártak be végleges hatállyal a rendkívüli állapot alatt, mert állítólag valamilyen kapcsolatban álltak „terrorszervezetekkel”. Olyan szervezetekről van szó, amelyek egykor létfontosságú segítséget jelentettek szexuális erőszak és nemi alapú elnyomás áldozatainak, otthonukból elüldözötteknek és gyereknek.

Zozan Özgökce a Van-beli Women's Association munkatársa szerint: „Óriási hiány keletkezett az áldozatoknak nyújtott segítség területén. A szívem szakad meg.”

A szervezet, ami egyedüliként nyújtott segítséget és támogatást a kelet-törökországi régió női közösségeinek, segített felhívni a gyerekek figyelmét a szexuális kizsákmányolásra és vezetői illetve pénzügyi képzéseket szervezett nőknek, nincs többé.

Az LMBTI szervezetek a „föld alá” kényszerültek, miután több városban is betiltották az olyan nyilvános eseményeket mint a Pride felvonulás vagy a filmvetítések.

Egy aktivista ezt mesélte: „Napjainkban a legtöbb török LMBTI+ ember soha nem látott félelemben él. A véleménynyilvánítás elleni általános bosszúhadjárat miatt, az LMBTI+ emberek is úgy érzik, hogy egyre szűkül számukra a tér.”

A rendkívüli intézkedések egyre inkább a mindennapok részévé váltak Törökországban, és bár folytatódnak a szervezetek és egyes személyek elleni szándékos, célzott támadások, még mindig vannak bátor emberek Törökországban, akik hajlandóak felemelni a szavukat.” - mondta Gauri van Gulik.

A nemzetközi közösségnek ki kell állnia mellettük, és fel kell szólítania a török hatóságokat, hogy vessenek véget a civil szervezetek elleni boszorkányüldözésnek és a félelemkeltésnek.”