Árammal sokkolták, megverték és halállal fenyegették

Fülöp-szigetek, Az akció indult: 2014/11/14, A petíció aktív

Jerryme Corre, egy jeepney (Fülöp-szigeteki iránytaxi) vezetője, csendes életet élt egészen 2012. január 10-ig, amikor is civil ruhás rendőrök erőszakot alkalmazva letartóztatták, rablás, valamint egy külföldi állampolgár és egy rendőrtiszt meggyilkolásának vádjaival. Őrizetbe vették, megkínozták, kábítószer birtoklás vádjában bűnösnek találták. Már két éve börtönben ül.

Legfrissebb hírek

4/42016

Elítélték a Jerryme Corre-t megkínzó rendőrt

A történelmi jelentőségű ítéletet hozott a Fülöp-szigeteki bíróság Jerryme Corre ügyében: egy rendőrtisztet bűnösnek találtak kínzás vádjában. Tovább

5/282015

EU-s vállalatok továbbra is „kínzóeszközökkel” kereskednek

Az Amnesty International és az Omega Research Foundation ma közzétett friss jelentése arra hívja fel a figyelmet, hogy Európai Uniós székhelyű vállalatok továbbra is számos olyan biztonságtechnikai felszereléssel kereskednek, amelyek bántalmazásra és kínzásra használhatóak. Erre azért van lehetőségük, mert mindig találnak kibúvót az ilyen termékek kereskedelmét korlátozó évtizedes európai szabályozás alól. Tovább

4/142015

Elrendelték a nyomozást Jerryme Corre ügyében az Amnesty International kampányának köszönhetően

A petíció és tiltakozó levelek átadása utána Fülöp-szigeteki rendőrség azonnal elrendelte a brutálisan megkínzott Jerryme Corre ügyének kivizsgálását. Tovább

3/272015

Találkozás a Fülöp-szigeteki rendőrséggel

A Levélíró Maraton során Jerryme Corre ügyében világszerte összegyűjtött több mint 70,000 levél és aláírás közül tegnap 25,000-et vitt el személyesen az Amnesty International Fülöp-szigeteki szekciója a rendőrségnek. Tovább

2/242015

Jerryme-t meglátogatta a felesége a börtönben

Egy nappal 35. születésnapja előtt Jerryme Corre felesége és az Amnesty International Fülöp-szigeteki szekciójának munkatársai meglátogatták a férfit a börtönben. Tovább

1/282015

Fülöp-szigetek: A „kínzóshow"

A népszerű játék, a „Szerencsekerék” globális jelenség. A játék több mint 50 országban ismert világszerte, milliókat vonz a televízió képernyője elé, sokan közülük versenyzőként is szerencsét próbálnak, hogy a kerék megpörgetésével megnyerjék a fődíjat. Tavaly ezen a napon azonban a “roleta ng kapalaran” (szerencsekerék) a Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Bizottság ijesztő felfedezése miatt vált hírhedtté. Tovább

12/82014

A szenátus vizsgálatot indít az Amnesty International jelentésének hála

Az Amnesty International legfrissebb, Fülöp-szigeteki rendőrségi kínzásokat vizsgáló jelentése (Törvények felett - Fülöp-szigeteki rendőrségi kínzás) bemutatása után a Szenátus bejelentette, hogy vizsgálatot indít a jelentésben megfogalmazott állítások kivizsgálására. Tovább

12/42014

A törvények felett: Rendőrségi kínzás a Fülöp-szigeteken – Egy új jelentés mutatja be a büntetlenség kultúráját a Fülöp-szigeteki rendőrségnél

A mindent átható büntetlenség Fülöp-szigeteken kialakult kultúrája lehetővé teszi a helyi rendőrség számára, hogy bármiféle ellenőrzés nélkül kínozhasson meg embereket. Ma jelent meg az Amnesty International legújabb jelentése, A törvények felett: Rendőrségi kínzás a Fülöp-szigeteken (Above the law: Police torture in the Philippines) címmel, mely egy nagyszabású helyi kínzás elleni kampány elindítását jelenti. Tovább


Jerryme Pampanga tartományban látogatóban járt éppen nagynénjénél, amikor több mint 10 civil ruhás rendőr letartóztatta. Az Amnesty Internationalnek így nyilatkozott:

"Motorokon közeledtek... aztán megijedtem, amikor fegyvert szegeztek rám. Arccal lefelé a földre kellett feküdnöm, és akkor valaki fejbe vágott a fegyverével. Rugdostak és ütlegeltek, ahol értek: az oldalamat, a nyakamat, gyomromat és térdemet is eltalálták. Kérdeztem tőlük: – Kik maguk? A rendőrség? Ha igen, akkor mondják el, hogy mit követtem el. Van elfogatóparancsuk? De csak annyit mondtak, hogy nem áll jogomban kérdéseket feltenni nekik. Ezen felül megfenyegették az összeverődött tömeget, hogy ha beavatkoznak, akkor letartóztatják őket. Megbilincseltek, és az 500 méterre található rendőrőrsre rángattak. – A nagynéném követett minket és a mobilján rögzítette az eseményeket, de az egyik rendőr kitépte a telefont a kezéből, és megfenyegette, hogy az igazságszolgáltatás akadályozása vádjával beviszi, végül őt is letartóztatták."

Jerryme csak a rendőrőrsön tudta meg, hogy valóban rendőrök vitték be. A rendőrőrsről a Tomas Pepito rendőrtáborba szállították. Ott bevitték egy szobába, ahol még több civil ruhás férfi fogadta őket. Jerryme elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy ezek az emberek aztán egész éjjel verték. Szemét bekötötték és talpát egy fa bottal kezdték ütögetni, ezt követően pedig rugdosták és megverték. Kérdésekkel bombázták: amennyiben ne tudott válaszolni, folytatták a rugdosást. Az egyik rendőr aggódott, hogy Jerryme azonosítani fogja majd őket, ezért levetették vele a farmerját, a fejére csavarták, és a nyakán egy madzag segítségével összehúzták, így biztosítva, hogy ne lásson semmit sem. Ezután összebilincselték a bokáját. Jerryme halálra rémült, és biztos volt benne, hogy soha többé nem fogja látni családját.

A rendőrök rablással, valamint egy külföldi állampolgár és egy rendőrtiszt meggyilkolásával vádolták meg. Órákon keresztül vallatták és verték. Jerryme elmondása szerint este 9 körül négyen lefogták, az egyikük kilazította a nyakára szorított farmert madzagját, és elmozdította a nadrágot úgy, hogy a szája szabaddá váljon. Így emlékezik vissza: "A számra helyeztek egy anyagdarabot, és elkezdtek vizet önteni a számba, olyan sokáig, hogy azt hittem, sosem lesz vége, egészen addig, amíg el nem kezdtem fulladozni, nem kaptam levegőt. Ezek után feltették ugyanazokat a kérdéseket, amit azelőtt. Ezután újra elkezdték a fullasztást... újra és újra. Képtelen voltam mindet lenyelni és próbáltam becsukni a számat."

Jerryme állítja, hogy a vallatás során folyamatosan „Boyetnek” szólították. Többször elmondta nekik, hogy őt nem úgy hívják. Önként felajánlotta, hogy megmutatja nekik rendőrségi és munkavállalói engedélyét (korábban ugyanis biztonsági őrként dolgozott), amik a pénztárcájában voltak, azonban a rendőrség nem hitt neki.

Felidézi, hogyan fogadták, hogy nem hajlandó vallomást tenni: "Áram alatt lévő elektromos vezetékeket vettek a kezükbe. Hallottam a rezgő-zizegő hangot, amit az elektromos vezetékek kiadtak magukból. Aztán megráztak az árammal a hátamon, az oldalamon és a combomon. Érzed, ahogy elernyed a tested, miután megráz az áram. Érzed, hogy a tested egy része elgyengül. Háromszor sokkoltak árammal, aztán újra kérdezősködni kezdtek. Amikor minden vádat tagadtam, azzal fenyegetőztek, hogy megölnek. Tovább sokkolták a testem árammal és sokszor megfenyegettek; vagy 20 alkalommal. Néhány órával később (este 11 körül lehetett és akkor már a padlón feküdtem, mivel nem volt erőm felállni) leöntöttek vízzel és tovább folytatták a sokkolást. Nem láttam, de hallottam őket. Sosem fogom elfelejteni a hangjukat."

Éjfél körül a rendőrség behívott egy helyi rendőrtisztet a faluból, hogy azonosítsa Jerrymet. A tiszt elmondta nekik, hogy rossz embert tartóztattak le. A rendőrök azonban neki sem hittek.

A következő nap hajnalán a rendőrtáboron belül Jerrymet átszállították a drogrendészeti egységhez (DEU). Azt mondta, hogy kényszerítették, hogy aláírjon egy dokumentumot, amit nem olvashatott el. Ezt követően a rendőrök egy ügyész házába vitték. Odafelé, ahogy Jerryme megbilincselve ült a rendőrautóban, az egyik tiszt közel tartotta hozzá egy fegyvert, és gúnyolódott vele, hogy rávegye, érjen hozzá a fegyverhez, hogy lelőhessék. Számos tiszttel találkoztak az út során, mindegyikük megütötte, hogy így álljanak bosszút meggyilkolt társukért.

Sokkos állapotba került másnap, amikor kiderült, hogy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekménnyel vádolják. A rendőrség elővett egy 1000 pezós számlát és egy kis műanyag zacskót az ügyész felé vezető úton. Annak tudatában, hogy koholt vádak alapján fogják elítélni, Jerryme az egyik tiszthez fordulván ezt mondta: "Ha ezt fogják tenni velem, akkor a rendőrképzés teljesen hiábavaló volt. Az emberek védelmére esküdtek fel, olyanokéra, mint amilyen én is vagyok."

2012. január 18-án Jerrymet orvosi vizsgálatra kórházba szállították, letartóztatása és az azt követő kínzás után nyolc nappal. Jerryme állítás szerint az orvos nem vizsgálta meg, zúzódásainak zöme pedig akkorra már meggyógyult. A vizsgálat után az Angeles körzeti börtönbe szállították.

Jerryme elmondta az Amnesty Internationalnek, hogy a rendőrség 10.000 pezó (hozzávetőlegesen 220 USD) óvadék fejében engedte szabadon a nagynénjét, és kényszerítette egy megegyezés aláírására, mely szerint nem avatkozik bele Jerryme ügyébe, máskülönben az igazságszolgáltatás akadályozásáért perbe fogják. Mindezt azért, mert megpróbált utánajárni, hogy a férfit miért tartóztatták le, és mert készített egy felvételt a mobiljával a letartóztatásról.

Jerryme felesége panaszt tett az Emberi Jogi Bizottságnál (CHR), akik lefolytattak egy orvosi vizsgálatot 2012. február 1-én. A leletek szerint Jerryme jobb combján, jobb térdén és jobb lábán hegek voltak. A CHR arra a következtetésre jutott, hogy a frissen gyógyuló sérülések összeegyeztethetőek a kínzás állítólagos időpontjával, illetve a sebhelyeket elektromos vezeték alkalmazása és egy fegyver bunkós vége okozta. A jelentés arról is beszámol, hogy Jerryme a vizsgálat során visszatérő heves fejfájásról és kezeinek érzéketlenségéről panaszkodott.

2012 márciusában egy magas rangú katonatiszt meglátogatta Jerrymet, és megpróbálta rávenni arra, hogy „rendezzék” panaszának ügyét. Amikor nem járt sikerrel, Jerryme szerint rendőrtisztek látogatták meg, és arra kényszerítették, hogy írjon alá egy eskü alatt tett írásbeli nyilatkozatot, amelynek értelmében eláll a panasztételtől.

2012. július 19-én a CHR kiadott egy határozatot, mely szerint Jerryme esetében megsértették a kínzásellenes törvényt, így ennek értelmében a bizottság az Igazságügyi Minisztérium (DOJ) elé terjesztette ügyét. 2012. december 26-ána DOJ alapos gyanút talált és javasolta két rendőrtiszt vád alá helyezését.

Az eset jelenleg egy Pampanga tartománybeli bíróság előtt van. A harmadik rendőrtiszt, akit ugyan nem helyeztek vád alá, de Jerryme felismerte egyik kínzóját benne, a bíróságon odament hozzá, és megfenyegette, hogy álljon el a feljelentéstől. Mindeközben Jerryme börtönben várja a kábítószer ügyben esedékes tárgyalását. Immáron két és fél éve tartják fogva.

Háttér

A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód büntetlenül maradása továbbra is egy kritikus emberi jogi probléma a Fülöp-szigeteken. Annak ellenére, hogy a kormány több alkalommal is kijelentette, hogy foglalkozni kíván a kérdéssel, az igazságszolgáltatás nem ér el az áldozatokhoz, és egyelőre még egyetlen elkövetőt sem vontak teljes mértékben felelősségre.

Az Amnesty International kutatása szerint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód áldozatai gyakran bűnügyi gyanúsítottak és visszaesők, egyebek közt fiatalkorú elkövetők. Köztudomású, hogy az úgynevezett rendőrségi „forrásokat” (rendőrségi források vagy nem hivatalos rendőrségi segítők, akiket a rendőrtisztek választanak ki titkos műveletekhez díjazás ellenében), akik kiestek a rendőrség kegyeiből, több ízben tartóztattak le, kínoztak meg vagy végeztek ki, a Fülöp-szigeteken csak „mentőakció” néven ismert műveletek keretein belül.

A kínzás áldozatai (akiknek többsége hátrányos helyzetű) nem akarnak előlépni és panaszt tenni, mivel félnek a megtorló intézkedéstől és kétlik, hogy a kínzás elkövetőit bíróság elé állítják. Az Amnesty International által megkérdezett áldozatok közül sokan még ma is fogdában vagy börtönben raboskodnak. Ők attól félnek, hogy a hivatalos védelem ellenére az őket ért emberi jogsértésért felelős szerv (a rendőrség vagy a katonaság) még utat találhat hozzájuk. Az Amnesty International értesült olyan esetről, amikor egy magas rangú katonatiszt bejutott egy börtönbe és megvert egy fogvatartottat.

Azonban még a saját biztonságuknál is jobban aggódnak a kínzások túlélői családtagjaik épségéért. Attól tartanak, hogy ha beszélnek a történtekről vagy panaszt nyújtanak be, akkor a börtönlátogatások vagy a bírósági meghallgatások során a kínzóik számára felfednék szeretteik személyazonosságát.

A helyzetet megnehezíti az, hogy az áldozatok nem tudják, kihez fordulhatnak igazságszolgáltatásért az őket ért kínzások ügyében, amiket az állami szervek karmai között szenvedtek el. Az Amnesty International által megfigyelt esetek többségében az áldozatok nem tudták, hogy hol tehetnének panaszt. Az sem segít, hogy az érvényben lévő felelősséget megállapító mechanizmusok többségénél a hatáskörökben átfedés van, ami zavart okoz.

A nyomozások hatékonysága és feddhetetlensége továbbra is megkérdőjelezhető. A Fülöp-szigeteki büntetőbírósági rendszer olyan állapotban van, hogy egyes bűnperek, beleértve az emberi jogsértéseket is, gyakran nem jutnak túl az előzetes nyomozási szakaszon. Ezen felül a törvényszéki kapacitás hiánya és a vallomásoktól való függés ahhoz vezetett, hogy a kínzás a „szabványos” nyomozások részévé vált. A bűnvádi eljárások lassabbak, a bíróságok pedig ki sem látnak a esetek dossziéinak kupacai alól. Kiemelt esetekben már hoztak szankciókat kínzást elkövető személyek ellen, de senkit nem ítéltek el még kínzásért a kínzásellenes törvény hatálybalépése óta eltelt öt évben.

A kínzást tiltják a Fülöp-szigeteken. Az alkotmány tiltja a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód használatát és a módosított büntetőtörvénykönyv szerint a kínzás minden formája büntetendő. A Fülöp-szigetek 1986-ban ratifikálta az ENSZ Kínzás, Kegyetlen, Embertelen, Megalázó Büntetés és Bánásmód elleni Egyezményét, és 2012-ben annak Fakultatív Jegyzőkönyvét, jóllehet egy nyilatkozattal egyetemben fogadták el, amely három évre elhalasztotta a Nemzeti Megelőző Mechanizmus látogatásait. 2009-ben a Fülöp-szigeteken beiktatták a kínzásellenes törvényt, amely kínzásárt és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódért büntetőjogi felelősséget ír elő, beleértve az életfogytiglani börtönbüntetést is. Ennek ellenére a kínzás mindennapos a Fülöp-szigeteken és sok esetben rutinszerűen alkalmazzák. A törvényhozói biztosítékok bevezetése ellenére az állami biztonsági erők és a rendőrség tisztjei folyamatosan alkalmazzák a kínzást, illetve vállalnak bűnrészességet annak alkalmazásában.

Minden eset

Szólítsd fel online:

További információt kérek az új esetekről e-mailen vagy SMS-ben

Aláírásod feldolgozás alatt, kérlek várj...

Támogathatod az ügyet üzenet küldésével e-mailben továbbá postán.

Mutasd a petíciót, amelyeket kiküldünk.

Petíció címzettje(i):

  • Alexander Roldan: Rendőrfőnök, Megbízott Főfelügyelő, Belső Ügyosztály, Fülöp-szigeteki Nemzeti Rendőrség

Követeljük:

  • Indítsanak nyomozást a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vádjainak kivizsgálására, amit Jerryme Corre 2012 januárjában szenvedett el a Tomas Pepito rendőrtáborban Angeles városában;
  • A nyomozás idejére megelőző jelleggel függesszék fel azokat a rendőrtiszteket, akiknek közük lehet Jerryme Corre megkínzásához;
  • Hozzanak azonnali adminisztratív intézkedéseket a rendőrtisztek ellen, akik Jerryme Corre kínzásában és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódban való részesítésében részt vettek, beleértve a bűnrészes tiszteket is;
  • Amennyiben a nyomozás során a kínzással kapcsolatos gyanúk beigazolódnak, az ügyet bíróság elég kell vinni, azonosítani kell a kínzást végrehajtó további rendőrtiszteket a két tiszt mellett, akiket egy folyamatban lévő kínzási esetben már azonosítottak;
  • Gondoskodjanak a kiszivárogtatók biztonságáról, hogy ne kerüljenek veszélybe azok, akik kollégáik által elkövetett kínzási esetekről szeretnének beszámolni, beleértve Jerryme Corre esetét is.