2011-ben az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten utcára vonuló tömegek, sokszor a rájuk zúduló állami erőszak ellenére is kitartottak a demokráciáért és szabadságjogokért folytatott küzdelmük mellett, és nagyrészt saját erejükből évtizedes elnyomó rezsimeket döntöttek meg. A felkelések tömeges békés megmozdulásokat inspiráltak világszerte. A változások azonban nem zárultak le. Azokban az országokban, ahol leváltották az önkényuralmat, óriási feladat lesz megakadályozni, hogy a múlt visszaélései visszaszivárogjanak, és biztosítani, hogy az új rendszerek valóban a demokrácia és az emberi jogok tiszteletbe tartására épüljenek fel hosszú távon. Sok országban még mindig folyik a szabadságért folytatott küzdelem a hatóságok rémisztő jogsértései közepette. Azt, hogy hova vezet el az Arab tavasz, nagyrészt a helyi emberek mozgalmai alakítják, de a súlyos és tömeges jogsértésekkel szembeni fellépés már a nemzetközi és regionális szervezetek, és a nagyhatalmak felelőssége is. Az Amnesty International ma jelentette meg átfogó jelentését a „lázadás és állami elnyomás évéről”.

2012. január 9 – Valószínűleg 2012-ben is folytatódni fog az állami elnyomás és erőszak a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, hacsak a régió kormányai és a nemzetközi erők nem ébrednek rá végre, hogy tüntetők valójában milyen változásokat várnak tőlük, figyelmeztet sajtóközleményében az Amnesty International utalva a tavalyi év drámai eseményeire.

”A lázadás éve: Az emberi jogok helyzete a Közel-Keleten és Észak-Afrikában” című 80 oldalas jelentésében a szervezet leírja, hogy miként próbálták a régió kormányai szélsőséges erőszakkal elnyomni az alapvető reformokra tett társadalmi erőfeszítéseket.

Az Amnesty International szerint a régió tiltakozó mozgalmai kevés jelét adtak annak, hogy feladnák ambiciózus céljaikat, illetve nem mentek bele abba, hogy elaprózzák a szükséges reformokat.

”Kevés kivételtől eltekintve a kormányok nem ismerték fel, hogy minden megváltozott”- mondta Philip Luther, az Amnesty International Közel-Kelet és Észak-Afrikáért felelős megbízott igazgatója. “A régió nagyrészt fiatalok által vezetett tiltakozó mozgalmai, amelyekben központi szerep jutott a nőknek, bámulatos elszántsággal szállnak szembe az időnként megdöbbentő mértékű elnyomással szemben”.

“A tüntetők megmutatták, hogy nem lehet őket megvezetni apróbb reformokkal, amelyek csak kisebb változtatást jelentenek a rendőrség és a biztonsági erők működésében. Konkrét reformokat akarnak a kormányzásban és a politikai rendszerben, illetve követelik a múltban elkövetett bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonását.
“A kormányok részéről folyamatosak azok a próbálkozások, amelyekkel a tiltakozókat igyekeznek kozmetikai változtatásokkal megnyugtatni, a tüntetők által elért eredményeket visszafordítani vagy egyszerűen brutális hatósági fellépéssel a társadalmat behódolásra kényszeríteni. A rezsimek egyetlen célja saját fennmaradásuk.”

A Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában a hosszú ideig hatalmon lévő elnyomó vezetők megdöntése következtében optimista ugyan a közhangulat, azonban az Amnesty International egyelőre óvatosságra int, hisz a pozitív változásokat még nem sikerült alapvető intézményi átalakításokkal megszilárdítani, ezért még nem biztosított, hogy a korábbi zsarnoki rendszerek által elkövetett visszaélések ne ismétlődhessenek meg.

Egyiptom

Az Egyiptomot irányító Katonai Tanács (SCAF) többször is ígérte a január 25-ei forradalom követeléseinek megvalósítását, azonban az Amnesty International feltárta, hogy a jelenlegi egyiptomi vezetés valójában olyan súlyos visszaélésekért és jogsértésekért felelősek, amelyek még Hoszni Mubarak uralkodása idején sem következtek be. A hadsereg és a biztonsági erők erőszakosan léptek fel a tüntetésekkel szemben, ezzel legalább 84 ember halálát okozva 2011 októbere és decembere között.

A fogva tartás során elkövetett kínzások folytatódtak, miközben egy év alatt több civil került katonai bíróság elé, mint Mubarak 30 éves hatalma alatt összesen. A nőket megalázó bánásmód céltáblájává tették, hogy elriasszák őket a tüntetéseken való részvételtől. Decemberben számos egyiptomi és nemzetközi civil szervezet irodáját rohanták meg a biztonsági erők azzal a nem leplezett céllal, hogy a vezetést kritizálókat elhallgattassák. Az Amnesty International szerint félő, hogy a a katonai tanács további kísérleteket fog tenni az egyiptomi tiltakozások elfojtására és a nép szabad véleménynyilvánítási jogának elnyomására.

Tunézia

A tunéziai felkelés jelentős fejlődést hozott az emberi jogok terén, de egy év elteltével kiderült, hogy a változások nagyon lassan haladnak, a felkelés áldozatainak családjai még mindig arra várnak, hogy igazságot szolgáltassanak nekik.

A tavaly októberi választásokat követően megalakult a koalíciós kormány, és az Amnesty International által korábban lelkiismereti fogolyként elismert emberi jogi aktivista, Moncef Marzouki, lett az ország átmeneti államfője.

Az Amnesty International szerint a 2012-es év kritikus lesz Tunézia számára, amikor eldől, hogy sikerül-e alkotmányi szinten garantálni az alapvető emberi jogokat és a törvény előtti egyenlőséget.

Líbia

Líbiában számos kétség merült fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az új vezetésnek sikerül-e ellenőrzés alatt tartani a Kadhafi erőinek felszámolásában résztvevő különböző lázadó csapatokat, és megelőzni azt, hogy a régi rendszer visszaélései megismétlődjenek.

Annak ellenére, hogy az Átmeneti Nemzeti Tanács felszólította híveit, hogy tartózkodjanak a bosszú vezérelte leszámolásoktól, a Kadhafi ellenes erők által elkövetett túlkapásokat csak ritkán ítélték el. Novemberben az ENSZ felmérése szerint megközelítőleg 7000 embert tartottak fogva a lázadók által ellenőrzött ideiglenes központokban, mindenfajta bírósági eljárás lehetősége nélkül.

Máshol az Amnesty International szerint a kormányok bármi áron ragaszkodtak a hatalmukhoz:még az emberi élet és a méltóság tömeges sérelme sem jelentett számukra akadályt.

Szíria:

A szíriai fegyveres erők és titkosszolgálatok emberiség elleni bűncselekményeket, sorozatát követték el, többek között emberöléseket és kínzásokat , abban a hiú reményben, hogy ezzel elhallgattathatják vagy megalkuvásra kényszeríthetik a rezsim ellen felkelőket. Az év végére több mint 200 fogságban bekövetkezett halálesetről érkezett jelentés, amely negyvenszeresen meghaladja a Szíriában szokásos éves átlagos értéket.

Jemen:

Jemenben az elnök távozása körüli patthelyzet és bizonytalanságok okoztak állandó szenvedést a jemeni átlagpolgároknak. Több mint 200 ember lelte halálát a tüntetések során, további százak pedig fegyveres összetűzésekben vesztették életüket. Tízezrek váltak otthontalanná, humanitárius válsághelyzetet előidézve.

Bahrein:

Reményt keltő volt, hogy a nemzetközi szakértők által elkészített független, a tüntetésekkel kapcsolatos hatósági visszaéléseket feltáró novemberi jelentés egy új fejezetet nyithat az ország életében. Az év végén azonban a kormány még mindig nem bizonyította vállalásainak komolyságát a jelentés által tett ajánlások végrehajtása tekintetében.

Szaúd-Arábia

A szaúd-arábiai kormány 2011-ben nagymértékű kiadás növelést jelentett be, amellyel valószínűsíthetően a a tiltakozások a királyságra történő átterjedése elé kívántak akadályt gördíteni. Ennek – és a hatalmi visszaélésekre lehetőséget adó új terror-ellenes törvény létrehozása – ellenére folytatódtak év végén az ellenzéki megmozdulások, főként az ország keleti régiójában.

Irán

Iránban – amelynek belpolitika helyzete nagyrészt elkerülte a nemzetközi figyelmet a 2011-es évben – a kormány folytatta az ellenzéki vélemények elfojtását, az információs és a sajtó szabadság további korlátozását, és különösen az újságírók, bloggerek, független szakszervezeti és politikai aktivisták elnyomását.

A legnagyobb nemzetközi és regionális szervezetek – mint az Afrikai Unió, az Arab Liga és az Európai Unió – reakciói 2011. nagy horderejű eseményeire következetlenek voltak és nem ismerték fel a közel-keleti és észak-afrikai régióban lévő, elmozdíthatatlannak tűnő rezsimeket érő kihívások jelentőségét.

Az emberi jogok ügye még érvként szolgált a líbiai intervenció esetében, azonban Szíria esetében a Biztonsági Tanács – különösen Kína és Oroszország ellenállása miatt – az év végére csupán egy nem túl szigorú állásfoglalást bocsátott ki az erőszak elítélésére.

Következetlenségre utal az is, hogy míg az Arab Liga tavaly februárban nem késlekedett Líbia tagságának felfüggesztésével, és később ugyanezt tette Szíria esetében is, illetve megfigyelőket küldött az országba, akkor azonban nem tett semmit, amikor szaúd-arábiai katonák az Öböl Menti Együttműködési Tanács zászlaja alatt támogatták a bahreini kormányt a tüntetések erőszakos letörésében.

„A nagyhatalmak által a régióban élő mindennapi emberek számára nyújtott támogatás nagyrészt hiányos volt” – mondta Philip Luther.

„Mindazonáltal a tavalyi év legnagyobb jelentőségű fejleménye az, hogy – néhány kivételtől eltekintve – változásokat nagyrészt az utcára vonuló helyi emberek idéztek elő és nem a külföldi hatalmak befolyása vagy közbelépése.„

„A hétköznapi emberek kitartása és megtörhetetlensége a méltóságért és igazságért folytatott küzdelmükben az, ami reményt ad számunkra a 2012-es évre.”

A jelentés itt található: http://amnesty.org/sites/impact.amnesty.org/files/PUBLIC/MENA_Year_of_Rebellion.pdf