„a mai napig zavartalanul üzemelő Guantánamo, és az azt irányító politika azt az üzenetet közvetíti, hogy az egész világ egy csatatér, ahol az emberi jogokat nem kell figyelembe venni, és az Egyesült Államok exkluzív joga a játékszabályokat kialakítani.”

Tíz évvel ezelőtt, a szeptember 11-i támadások után nem sokkal, George W. Bush amerikai elnök elrendelte egy „off-shore” börtön létesítését az akkor indított „terror-ellenes háborúban” foglyul ejtett ún. „ellenséges harcosok” fogva tartása céljából.

A Guantanamón – Kuba déli részén – létrehozott börtön, a hírhedté vált csuklyáival, narancsszínű kezeslábasaival, ketreceivel, és szögesdrótjaival, hamarosan az önkényes fogva tartás, a jogellenes kiadatás, a kínzás, és más visszaélések szimbólumává vált, és példájává annak, hogy az amerikai hatóságok totálisan semmibe veszik a foglyul ejtettek emberi jogait.

Elképzelhető még az is, hogy Bush elnök ma már bánja, hogy létrehozta ezt az emberi jogi sötét foltot. Hiszen végül eljutott addig, hogy kimondja, be akarja zárni a létesítményt. Mégis, amikor leköszönt az elnöki pozícióból, Guantánamo még mindig üzemelt, akkor 245 fogva tartottal.

Bush utódja, Obama elnök megválasztásakor azt ígérte, hogy minél gyorsabban, de legkésőbb 2010 elején bezárja a hírhedt börtönt. Majdnem három év telt el az ígérete óta, és Guantánamo még mindig működik, 150 embert tart most is fogságban.

Guantánamo már eleve jogsértőnek volt tervezve. A helyszín kiválasztásánál nagy szerepet játszott, hogy az Egyesült Államok partjaitól messze fekvő tengerészeti bázisról van szó Kuba déli részén, ahol nem érvényes az amerikai jogalkalmazók szerint a habeas corpus (fogva tartás jogosságának bíróság előtti vizsgálata). A hely elszigeteltsége fontos, hogy az ott zajló emberi jogi visszaélések ne legyenek szem előtt. Az ügyvédek csak korlátozott mértékben érintkezhetnek fogva tartott ügyfeleikkel, a családi látogatások tiltottak, és így szinte teljes az ott bebörtönzötteknek a külvilágtól való elzártsága. Az odaszállított férfiak teljesen magukra vannak hagyva.

A Guantánamoi börtön nem a véletlen műve. Magas rangú amerikai katonatisztek szerint egy ilyen „háborús laboratóriumra” azért van szükség, hogy megfelelő környezetet teremtsenek ahhoz, hogy a fogva tartottak kiszolgáltatottságát kiaknázva információkat szerezzenek a hadsereg és a nemzetbiztonság számára. Az embertelen és megalázó bánásmód és körülmények általánossá váltak a börtöntelepen, mint ahogy azokon a titkos fogva tartási és kínzást alkalmazó létesítményekben is, amelyeknek egy egész nemzetközi hálózata kapcsolódik Guantanamóhoz. A fogva tartottakkal szembeni jogsértések elkövetőinek és a parancsok kiadóinak nincs félni valójuk, hisz az Egyesült Államok igyekszik eltitkolni az emberi jogi visszaélések nagy részét, és semmit nem tesz a felelősök elszámoltatásáért.

A fogva tartottak évekig nem kerülhettek bíróság elé, hogy bebörtönzésük jogosságát megkérdőjelezhessék. Azon kevesek, akiknek az ügyét mégis tárgyalták, katonai törvényszék elé kerültek, amelyek működése messze elmarad a nemzetközileg elismert tisztességes eljárás normáitól. Ráadásul a katonai törvényszékek működése mára már teljesen általánossá vált a Guantánamoi fogva tartottak esetében.

Obama elnök visszatáncolt ígéretétől, hogy bezárja Guantanamót , a Kongresszus ellenkezésére, belpolitikai nyomásra, és az országában eluralkodó félelemre hivatkozva. Ez azonban nem lehet jogos kifogás, hiszen az Egyesült Államok nem fogadja el ugyanezt az érvelést más országoktól. Ezért a világ többi része sem fogadhatja el ezeket az indokokat Amerikától.

Az Egyesült Államok folyékonyan beszéli az emberi jogok nyelvét a globális színtéren, viszont akadozik a nyelve és dadog, amikor saját országáról van szó. Mind Bush, mind Obama elnök azt ígérte, hogy az emberi jogok lesznek a terror-ellenes politikájuk középpontjában, ennek a kötelezettség vállalásnak azonban a mai napig egyáltalán nem felel meg az amerikaiak tevékenysége és politikája.

Éppen ellenkezőleg, a mai napig zavartalanul üzemelő Guantánamo, és az azt irányító politika azt az üzenetet közvetíti, hogy az egész világ egy csatatér, ahol az emberi jogokat nem kell figyelembe venni, és az Egyesült Államok exkluzív joga a játékszabályokat kialakítani.

Egy ilyen megközelítés alapján a fogva tartottakkal való emberséges bánásmód inkább csak egy politikai lehetőségnek tűnhet, semmint jogi kötelezettségnek, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog az alapján garantálható valakinek, hogy milyen a nemzetisége vagy éppen milyen az uralkodó amerikai belpolitikai légkör. Ezek szerint az emberi jogokat a szemétdombra lehet dobni, ha azok éppen ellentétbe ütköznek a belpolitikai érdekekkel. Ez azt is jelenti, hogy az igazság a kormány kénye kedve szerint ferdíthető, hogy a bírósági eljárásokat – köztük olyanokat, amelyek a halálbüntetés kiszabásával is végződhetnek – katonai törvényszékek előtt is le lehet folytatni, és hogy embereket vég nélkül lehet fogságban tartani, még akkor is, ha a bíróság erről másképp rendelkezik.

Egy ilyen megközelítés alapján a bebörtönzöttek és a jogsértések áldozatai jogorvoslat nélkül maradnak. A jogsértések elkövetői pedig megússzák mindenféle felelősségre vonás nélkül. Még a szeptember 11-i támadás áldozatait is megfosztják attól, hogy a támadásért ténylegesen felelősöket rendes bíróság előtt számoltassák el tetteikért. Egy ilyen politikában a kettős, és nem az egyetemes mérce az úr.

Guantánamo ezt az üzenetet küldi a világnak, a világ többi része pedig nem mehet el emellett szó nélkül.

Ha az amerikai kormányzat valóban bizonyítani akarja az emberi jogok tiszteletben tartását a világ többi része számára, akkor nem csak, hogy azonnal meg kell szüntetnie Guantánamot, de fel kell hagynia az emberi jogi normák semmibevételére épülő politikával és intézkedésekkel, amelyeknek a dél-kubai börtöntelep a szimbólumává vált. Emellett meg kell szüntetnie a globális háború doktrínáját, és helyette el kell köteleznie magát az emberi jogok egyetemes védelme mellett. Továbbá felelősségre kell vonnia mindazokat, akik szerepet játszottak a titokban folyó fogva tartásokban, kínzásokban, jogellenes kiadatásokban és az évtizednyi emberi jogi visszaélések sorában.

Obama elnök azt mondta korábban, hogy a guantánamói fogva tartás egy „félrevezetett kísérlet”, de mégis tovább működteti a laboratóriumot.

Tíz év elteltével Guantánamo továbbra is működik, még mindig jogsértő módon. Az Egyesült Államok alapvető emberi jogok elleni egy évtizedes támadásának leghírhedtebb szimbólumává vált. Guantánamo sötét árnya mindaddig kísérteni fogja Amerikát és a világot, amíg végleg fel nem számolják a börtöntelepet, és mindazt a politikát és intézkedéseket, amit a hely képvisel.

http://www.amnesty.org/en/library/asset/AMR51/103/2011/en/43fe877f-92c6-44b8-ad3e-4840db5d0852/amr511032011en.pdf