A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) szerint „a magyar médiaigazgatás mindennapi gyakorlatával és a médiatörvénnyel kapcsolatban is súlyos tévedéseket tartalmaz az a levél, amelyet hétfőn Nicolas Beger, az Amnesty International európai igazgatója küldött az Európai Bizottságnak.”¹ Levelünkből azt az egyébként a kormányzat részéről is gyakran hangoztatott következtetést is levonta az NMHH, hogy a szervezet munkatársai sem ismerik a hatályos médiatörvény szövegét.

Az Amnesty International levélébenaz emberi jogok hatékonyabb érvényesítése érdekében arra kérte az Európai Bizottságot, hogy győződjön meg róla alaposan, hogy a magyar alaptörvény, az ahhoz kapcsolódó jogszabályok, és a média törvények összhangban vannak-e az Uniós joggal, különösen az Alapjogi Chartával. Levelünk részben kitért arra, hogy a magyar média szabályozás a tavaly márciusi változtatások ellenére is indokolatlan mértékben korlátozhatja a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadságát.

Több szakértő, nemzetközi és civil szervezet,² – illetve legutóbbi levelealapján Neelie Kroes digitális politikáért felelős EU biztos³ – osztja aggodalmunkat, hogy az egész média szektor felett hatáskört gyakorló központosított szerv, az NMHH kezében túlzott és ellenőrizhetetlen hatalom összpontosul, amely könnyen önkényes döntéshozatalhoz vezethet, különösen ami a média-szolgáltatók regisztrációs kötelezettségét, és a frekvenciákért kiírt pályáztatást illeti.

Még problematikusabb a nagymértékű döntési és ellenőrzési jogkör koncentrálódása egy olyan szerv esetében, amelynek vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki 9 évre, illetve egyik legfőbb szervének, a Média Tanácsnak tagjait a parlamenti többségnek jelenleg megfelelő kormányzó többség jelöli és választja meg szintén kilenc évre – ezért az összetételének kialakításába nem kapott beleszólást a kormányzó pártokon kívül semmilyen más vélemény. A túlzott hatalmi koncentrálódás egy politikailag kétes függetlenségű intézmény esetében elvezethet a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának csorbulásához. Ez nem feltétlenül jelenik meg rögtön a legsúlyosabb jogsértésekben, elég ha a média-szolgáltatóknál öncenzúrához vezet, vagy ha a közszolgálati tájékoztatásban manipulált tudósításra sarkall.

**

Az NMHH kifogásolta, hogy levelünkben megjegyeztük, a Klubrádiónak, az általa használt 95,3-as frekvenciával kapcsolatos, számukra kedvezőtlen pályázati eredmény kapcsán nincs fellebbezési lehetősége. Ha a hatályos törvény szövegéhez fordulunk, az sem említ fellebbezést, hanem kimondja, hogy „a határozat közlésétől számított tizenöt

napon belül jogszabálysértésre hivatkozással bírósági felülvizsgálat kérhető a Fővárosi Ítélőtáblától”,⁴ – tehát csak bírósági úton ad jogorvoslati lehetőséget, amelyet a Klubrádió valóban meg is tett. A szavakkal való játékon túllépve a tényleges mondanivalónk a Klubrádión példáján keresztül az volt, hogy a pályázati és más NMHH döntéseknél is fennállhat az önkényes döntéshozatal lehetősége.

**

Az NMHH továbbá nem tudta értelmezni azon állításunkat, hogy bizonyos feltételek mellett egyes szereplőket akár 5 évre is kizárhatnak a frekvenciákra való pályázási lehetőségekből. Ahogy azt már a médiajog figyelő blogja is megírta, a 2010. évi CLXXXV törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról 55§ (1)

„Apályázatieljárásbanazavállalkozásvehetrészt
c)amellyelszembenakorábbi-ötévnélnemrégebbenlezárult-pályázatieljárásalapjánvállaltműsorszolgáltatásivagyhatóságiszerződésenalapulókötelezettségéneksúlyosmegszegésétjogerősközigazgatásihatározatnemállapítottameg,illetveamelynekaműsorszolgáltatásivagyahatóságiszerződésefelmondásranemkerült,”

azt jelenti, hogy nem vehet részt a pályáztatásokon 5 évig az a vállalkozás, amelynél az NMHH műsor szolgáltatási vagy szerződéses kötelezettsége súlyos megszegését állapítja meg. Megint csak az önkényesség lehetőségét növeli, hogy kizárólag az NMHH hatásköre annak meghatározása, hogy mi számít az ezen kötelezettségek súlyos megszegésének. Ezt legelőször az Article19 nevű nemzetközi civil szervezet és a Társaság a Szabadságjogokért állapította meg, majd ezt a Közép Európa Egyetem Kommunikációs és Média Központjánaktanulmánya is idézte. Ez, az akár ötéves eltiltás kiszabására feljogosító „fegyver” az NMHH kezében csak egy, a pályáztatással kapcsolatban visszaélésre lehetőséget adó anomáliák sorában.

A fent említett tanulmányokban és elemzésekben való elmélyülés valószínűleg az NMHH munkatársainak is segítene a média törvények értelmezésében, ami mindenképp hasznos lehet mielőtt kioktató hangon „súlyos tévedések” elkövetésével vádol meg egy nemzetközi szervezetet.