Március 31-én ünnepeljük a Transznemű Láthatóság Nemzetközi Napját, azt a napot, amikor mindenki kifejezheti támogatását a transz emberek és aktivisták felé. Az olyan vezető mozgalmak, mint az amerikai Trans Student Education Resources a mai napot arra használják, hogy bemutassák, a transz emberek nemcsak túlélik a transzfób légkört, de egyre erősebbek és komoly változásokat is el tudnak érni.

Miközben több száz fontos tematikus nap van egy évben, amely mind az emberek figyelméért versenyez, a Transznemű Láthatóság Napjának jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Közismert, hogy a transzok aránytalan mértékben szenvednek el zaklatás, erőszakot és hátrányos megkülönböztetést. Csak az Egyesült Királyságban tavaly a transz emberek több mint harmada számolt be arról, hogy gyűlölet-bűncselekmény áldozata lett.

Pontosan ezért annyire fontos a transzok láthatósága és egyéni történeteik, és szerencsére ezt egyre többen gondolják így. Ahogy Laverne Cox színésznő a TIME magazinnak elmondta: ”Ott tartunk, hogy egyre több és több transz bújik elő, és mondja: „Ez vagyok én.”

A változás azoknak a transz aktivistáknak az érdeme, akik fáradhatatlanul küzdenek a közösség jogaiért, és akik nem hajlandóak elfogadni, hogy a perifériára szorítsák és elhallgattassák őket. Küzdelmüknek hála az elmúlt években egyre több európai ország kezdi felismerni, hogy az eddigi megközelítésük problémás és előítéleteken alapul.

Egy ember nem feltétlenül tud azonosulni azzal a nemmel, amit a születésekor számára kijelölnek vagy nem akarja magát kizárólag férfiként vagy nőként meghatározni, és semmiképpen sem akar semmilyen orvosi beavatkozáson vagy pszichiátriai kezelésen keresztül menni emiatt. A jelenlegi uralkodó megközelítés elképesztő károkat okoz a transzok egészségi állapotában és jólétében.

Számos európai országban a transz aktivisták egyik legfontosabb követelésévé vált, hogy elérjék nemük jogi elismerését – azt az alapvető lehetőséget, hogy valódi nemüket az állam hivatalosan is elismerje, és megfelelő személyazonosító okmányokat állítson ki a számukra. Még azokban az országokban is, ahol erre lehetőség van, az eljárás sokszor megalázó és arra kényszeríti őket, hogy mentális betegként diagnosztizáltassák és/vagy sterilizáltassák magukat. Egy egyszerűen felháborító, az államnak nincs joga, hogy bárki identitása vagy teste felett rendelkezzen.

Életének legnagyobb részében a norvég transz nő, Jeanette Solstad Remø nem kaphatott olyan papírokat, amelyekben a valódi neme szerepelhetett volna, mert nem volt hajlandó az embertelen feltételeknek eleget tenni. Emiatt az okmányaiban férfiként szerepelt, és állandóan magyarázkodnia kellett.

Remø és még sokan éveket töltöttek azzal, hogy a szabályozás megváltozzon. 2016-ban végre sikerrel jártak, a norvég kormány elfogadott egy történelmi jelentőségű törvényt, amely megengedi az embereknek, hogy anélkül döntsenek a nemükről, hogy bármilyen kötelező beavatkozáson, például sterilizáción kellene keresztül menniük.

Életem legjobb évei ezek.” - monda Jeanette. „Csodálatos, hogy végre engedik, hogy akként az emberként éljen az életem, aki mindig is voltam.” És nem ő az egyetlen – a törvény hatályba lépése óta több mint 800 ember élt a lehetősséggel, és ismertette el hivatalosan a nemét.

Jeanette Solstad Remø

Írországban hasonló változások történtek 2015-ben, ahol korábban nem volt rá lehetőség, hogy az emberek elismertessék a nemüket. A törvény még nem tökéletes, mert sem a kiskorú, sem a nem-bináris emberek jogait nem ismeri el, de Sara R Philips, a Transgender Equality Network írországi elnöke szerint a jelentőségét nem szabad alábecsülni: „Méltóságot és tiszteletet ad. A törvény elfogadása azt üzeni, hogy egyenlőek és megbecsült állampolgárok vagyunk.”

Hasonló áttörések voltak Dániában, Máltán és Görögországban. És Portugália lehet a következő, amely végre megszabadul a kötelező pszichiátriai vizsgálat követelményétől.

De sajnos ezek még mindig inkább a kivételek, mint az általános szabály. A transzneműek patologizációja és az elgondolás, hogy a transzneműség valamilyen rendellenesség, még mindig uralkodó. Nagyon sok helyen kell még mindig orvosi beavatkozásokon és/vagy pszichiátriai kezeléseken részt venniük a transzoknak.

Arra kényszeríteni valakit, hogy meghozza ezt a döntés, azt jelenti, hogy nem tekintik embernek.” - mondja a 21 éves finn orvostanhallgató Sakris Kupila, aki Finnországban küzd a törvény megváltoztatásáért. Akik nem akarnak eleget tenni ezeknek a követelményeknek, azoknak nem marad más, mint „kiszolgáltatottságban élni az életüket.” - írja Sakris. A reform nélkül a transz emberek jogi bizonytalanságban élnek, mert az állam nem ismeri el őket valódi önmagukként.

Sakris Kupila

De a transz mozgalom nem vár tovább. Egyre több ember érti, hogy a társadalom nemi identitásról vallott felfogása idejétmúlt, itt az ideje, hogy a törvényhozók is megértsék ezt.

Bejegyzés helye:Az légy, aki vagy