Több ezer elhivatott emberrel találkoztam már a munkám során, de egyikük sem volt annyira elkötelezett és figyelemre méltó, mint Taner Kilic.” - mondja Michel Gaudé, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának korábbi törökországi vezetője. És mégis, Taner Kilic ellen bírósági eljárás folyik, a vád terrorizmus.

Ha bűnösnek találják, akár 15 évet is kaphat.

Először 2014-ben találkoztam Tanerral, az elkötelezett emberi jogi ügyvéddel, az Amnesty török elnökével. Mint mindig, akkor is komoly és elszánt, de ugyanakkor kedves és vicces volt. Rögtön megkedveltem, és már akkor is lenyűgözött fáradhatatlan munkája, hogy segítsen a menekülteknek és menedékkérőknek. Ő azokért küzdött, akiket bezártak vagy ki akartak toloncolni. Állandóan tárgyalt a hatóságokkal, és képviselte az üldözötteket a bíróságon. Emberi jogi képzéseket szervezett a rendőröknek és a hivatalok munkatársainak. Az embereket pedig igyekezett rávenni, hogy ők is segítsenek a menekülteknek. Nemcsak sikeres ügyvéd, de elszánt kampányos is volt, ami egy jogvédő esetében fantasztikus kombináció.

A puccskísérlet utáni leszámoláshullám állandóvá válásával pont olyan emberekre lenne minden eddiginél nagyobb szükség, mint Taner. De ahogy az ő példája is mutatja, ha manapság Törökországban felszólalsz mások jogaiért, az könnyen a te szabadságodba kerülhet.

Tanert nyolc hónapja vették őrizetbe, és gyanúsították meg azzal, hogy egy „terrorszervezet tagja”. A legfontosabb bizonyíték ellene, hogy állítólag letöltötte a telefonjára a ByLock nevű titkosított kommunikációt lehetővé tevő alkalmazást, amit a kormány szerint a 2016-os puccskísérletet megszervező gülenista mozgalom használ.

A hatóságoknak nyolc hónap alatt sem sikerült semmilyen kézzelfogható bizonyítékkal előállniuk, hogy igazolják a vádat, vagy bármi más bűncselekmény elkövetését. Ezzel szemben két független igazságügyi szakértő is egybehangzóan állítja, hogy Taner telefonjára soha nem töltötték le a ByLockot.

Taner feleségével és lányával

A Taner elleni nevetséges vádak egyáltalán nem egyediek. Épp ellenkezőleg, kirajzolódik egy mintázat, ami alapján a jogvédőket el akarják hallgattatni. Az üzletember, filantróp és civil szervezeti vezetőt, Oszmán Kavalát októberben vették őrizetbe. Semmilyen bizonyíték nincs ellene, a kormánypárti lapok is csak annyit tudtak írni, hogy részt vett a puccskísérletben.

A Human Rights Association dijarbakiri elnökét, az aktivista és tanár Raci Bilicit azzal vádolják, hogy a török kormány által terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt tagja.

Elég egyértelmű, hogy mi történik. Ha hatékonyan végzed a munkád, ha tüske vagy a hatalom körme alatt, akkor fizetned kell. Az ismert jogvédők elleni támadások célja, hogy az általuk képviselt közösséget is megijesszék és elhallgattassák.

A múlt hónap drámai fejleménye volt, hogy a török hatóságok elismerték, tévedtek, és hamisan vádoltak meg több ezer embert azzal, hogy letöltötték a ByLockot. Közzétettek egy 11480 nevet tartalmazó listát, és tömegesen engedtek szabadon embereket. Sajnos Taner nem volt rajta. A Taner elleni igazságtalanság világos és jól dokumentált. A tárgyalása tovább folytatódik.

Mindazonáltal a hatóságok beismerése, hogy emberek ezreit börtönözték be ártatlanul, reményt ad mindannyiuknak, akik Taner szabadságáért küzdünk. Nagyon sokan vagyunk. Az elmúlt nyolc hónapban 194 országból több mint 1 millió ember írta alá az Amnesty petícióját, hogy engedjék szabadon őt, és ejtsék az ellene és tíz jogvédő társa elleni nevetséges vádakat. Az aláírók között politikusok és ismert művészek is vannak. Ők tudják, hogy Taner nagyobb eséllyel szabadul ki, ha a török civil szféra ismét levegőhöz jut.

„Mintha egy rémálomban lennék, várom, hogy felébredjek.” - mesélte nekem Gulnihal Kılıc, Taner lánya a legutóbbi tárgyaláson. Iszonyú nehéz, hogy a cellában ülő apját csak egy képernyőn keresztül láthatja a tárgyalóteremben. De eközben rettenetesen büszke rá, ahogyan én is. Nagyon büszke vagyok a munkájára, amivel sok emberen segített. Büszke vagyok arra is, hogy kiáll azért, ami helyes. De a legbüszkébb arra vagyok, hogy a barátomnak nevezhetem.

Taner és Gulnihal Kılıc

A cikk először a Deutsche Welle oldalán jelent meg.

Bejegyzés helye:Bátorság