Időről-időre a világ fordulatot vesz, és életek változnak meg örökre. Egy Aleppóból származó pár, Amin és Miriam illetve négy gyermekük számára ez a pillanat egy tavaly februári hideg reggelen jött el. Én pedig a tanúja voltam ennek.

Az észak-görögországi Softex menekülttáborban jártam, amely Szaloniki egy elhagyatott ipartelepén található. A Softex legjobb esetben is rossz érzéseket kelt mindenkiben, egy szürke februári reggelen pedig senki sem akarna ott lenni.

Éppen a raktárépületen vágtam keresztül, amikor először megláttam Amint, ahogy a sátruk előtt álldogál. A férfi egy kapucnival próbált meg védekezni a hideg ellen. Odamentem hozzá, és bemutatkoztam. Elkeseredve nézett rám. Megkérdeztem, hogy feltehetek-e néhány kérdést, vállat vont, majd a sátorra mutatott, ahol felesége, Miriam üldögélt a földön két éves fiúkkal.

Milyen az élet a Softexben? kérdeztem. “Mit tudok még azon kívül elmondani, amit te is látsz?” - kérdezett vissza, miközben körbemutatott a helyen. A házaspár pár dolgot elmesélt szíriai életükről és a menekülésükről. Mióta több mint egy éve egy zsúfolt hajón becsempészték őket Görögországba, szörnyű körülmények között különféle menekülttáborokban élnek. A stressz és a megpróbáltatások okozta gyötrelmek kiültek az arcukra.

Ekkor megcsörrent Amin telefonja. Gyorsan világossá vált, hogy nem mindennapi dolog történt. Amin feszülten hallgatott, és minden erejével az elhangzottakra figyelt. “Most csütörtök?”kérdezte.”Menjek az athéni ír követségre?...Most csütörtökön?...Köszönöm, köszönöm, köszönöm.” A feszültség hirtelen eltűnt, mosolyogni, majd sírni kezdett. “Írország befogad minket. Itt hagyhatjuk ezt a helyet. Végre új életet kezdhetünk.” - mondta miközben szorosan átölelte a feleségét és a fiát. Amin, Miriam és a gyerekek a szerencsések közé tartoznak.

Kedden véget ért az EU két éves áthelyezési programja, amely során a vállalt áthelyezéseknek kevesebb mint harmadát teljesítették az országok. 2015 szeptemberében azt vállalták, hogy 66400 embert Görögországból, 39600-at pedig Olaszországból helyeznek át. Valójában azonban Görögországból 19740, míg Olaszországból csak 8839 embert vettek át.

Kevés kivétellel az európai országok nem vették komolyan a kötelezettségüket. Nagyon kevés helyet ajánlottak fel vagy nagyon lassan haladtak a menedékkérők áthelyezésével, ezzel pedig további felesleges traumáknak tették ki a Görögországban és Olaszországban megrekedt férfiakat, nőket és gyerekeket.

A legszégyenteljesebb teljesítményt Lengyelország és Magyarország nyújtotta, a két ország egyetlen menedékkérőt sem helyezett át. Szlovákia, amely Magyarországgal együtt sikertelenül érvelt az áthelyezések ellen az Európai Bíróságon, a 902 fős kvótából 16, Csehország a 2691-ből 12 embert vett át.

Spanyolország csak a kvóta 13,6%-át, Belgium 25,6%-át, Hollandia 39,6%-át míg Portugália 49,1%-át teljesítette a vállaltaknak.Málta ez egyetlen EU tagország, amely teljesítette a kvótát. Kiemelendő még Finnország, amely 1951 menedékkérőt (94%) és Írország, amely 459 menedékkérőt (76,5%) vett át. Norvégia és Lichtenstein önkéntes alapon vettek részt a mechanizmusban, előbbi 1500, utóbbi pedig 10 menedékkérőt helyezett át.

A 2015-ös áthelyezési mechanizmus nagyon messze volt a tökéletestől. Csak a legmagasabb elismerési aránnyal rendelkező országok polgárai számára volt nyitott (főleg a szíriaiak és az eritreaiak részére), így több ezer más országból érkező védelemre szoruló embert így esélye sem volt biztonságban eljutnia más európai országokba. De a hibái ellenére mégis ez volt ez első ideiglenes kísérlet, hogy létrehozzanak egy szolidaritáson alapuló rendszert az országok között. Szükség van az ilyen kezdeményezésekre, de önmagukban nem képesek a problémákat megfelelően kezelni.

A görög-macedón határ lezárása után a nyomorúságos körülmények között Görögországban rekedt ezrek számára az áthelyezés volt az egyetlen lehetőség, hogy biztonságban más európai országokba menjenek.

Európa felelőssége, hogy megvédje a védelemre szorulókat, és áthelyezésekkel, munkavállalói vízumokkal, családegyesítéssel vagy más módokon segítse, hogy biztonságban újraépíthessék az életüket.

Amin, Miriam és a gyerekek a hónap elején megérkeztek Dublinba. Miriam Görögországban még ezt mondta: “Mindenhol boldogok leszünk. Csak egy olyan helyet szeretnénk, ahol újrakezdhetjük, és ahol a gyerekek iskolába járhatnak, Túl sokat vesztettek már így is.”

Remélem, Írország ilyen hely lesz.

Bejegyzés helye:I Welcome