Idén nyáron nyolcadik alkalommal rendeztük meg két hétvégés képzésünket azoknak a felnőtteknek, akik önkéntesként szerettek volna bekapcsolódni oktatási programunkba. A közel húsz résztvevő a négy nap alatt elsajátíthatta az emberi jogi óráink megtartásához szükséges alapokat, majd mindannyian elméleti és gyakorlati vizsgán is bizonyítottak. Az alábbiakban három résztvevővel - Bettivel, Ágival és Szandrával - készült interjúnkat olvashatjátok.

1. Honnan értesültél a képzésről? Korábban is volt már kapcsolatod az Amnestyvel?

Betti: Úgy 10 éve kísérem figyelemmel az Amnesty International tevékenységét, kissé változó intenzitással, amennyire a munkám, az életem épp engedi. Amikor először találkoztam a szervezettel, még egyetemre jártam, jobban volt lehetőségem aktívan bekapcsolódni az Amnesty tevékenységébe. Ekkor iratoztam fel egy levelezőlistára, amelyen keresztül rendszeresen kapok információkat az aktuális kampányokról, aláírásgyűjtő akciókról, eseményekről... és így értesültem a "Képzők Képzése 8.0." programról is.

Ági: Emailen keresztül értesültem a képzésről. Második éve adom az 1%-omat támogatásképpen a szervezetnek, de ezt leszámítva korábban nem volt szorosabb kapcsolatom az Amnestyvel.

Szandra: Az egyik volt kollégám, Fanni említette, hogy az Amnestynél önkénteskedik. Mivel már sokszor hallottam a szervezetről és szerettem volna bepillantást nyerni, hogyan zajlik a tevékenysége belső szemszögből, elkezdtem követni az Amnesty Magyarországot a Facebookon. Ott láttam meg a felhívást a képzésre. Úgy éreztem, hogy ez egy remek lehetőség számomra, hogy egy új – számomra érdekes – területen próbálhassam ki magam.

2. Miért jelentkeztél a képzésre? Voltak szakmai céljaid vele?

Betti: Még az egyetemen egy tanárom jóvoltából kerültem kapcsolatba szakmai szempontból is az emberi jogokkal, akkor és ott elvégeztem egy témáját tekintve hasonló képzést, majd a szakdolgozatomat is emberi jogi témában írtam. A mai napig ezzel a szemmel is látom a körülöttem zajló, vagy engem akár csak a TV, vagy az internet útján megtaláló történéseket. Szóval az én érzékenyítésem az emberi jogok iránt sikeres volt - legalábbis remélem. Amikor megnyitottam az Amnesty emailjét és elolvastam a felhívást, úgy éreztem, hogy nekem szól.

Ági: Régóta vágytam erre a képzésre, hogy részt vehessek rajta, többek között ezért is költöztem fel Budapestre és szeretnék mindenféleképp emberi jogokkal foglalkozni. Úgy érzem, elhivatott vagyok a témában, szeretnék minél nagyobb tudásra szert tenni és semmi kétségem nem volt, hogy ott a helyem.

Szandra: Az egyetemi képzés során alapos emberi jogi ismeretekre tettem szert. Azt azonban nem tudtam, hogyan kamatoztassam e tudásom a gyakorlatban. Korábban csináltam egy szakmai gyakorlatot a gyermekjogokhoz kapcsolódóan. A projekt fő célja nemzetközi joganyagok közérthetőbbé tétele volt az emberek számára. A projekt során rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy az emberek megértsék és tisztában legyenek a jogaikkal. Az Amnesty képzésre is ezért jelentkeztem. Szerettem volna megtanulni, hogyan adhatom át szakmai tudásom a gyermekeknek, úgy, hogy azt megértsék és be tudják fogadni.

3. Mi volt az előzetes elképzelésed a programról? Hogyan alakult a két hétvége ehhez képest?

Betti: Előzetesen több szakmai előadást, frontális oktatást vártam. Ehhez képest egy sokkal interaktívabb, együttműködőbb, játékosabb képzést kaptam. Előzetesen úgy gondoltam, hogy a magam 30+ életévével ott fogok ülni 19 egyetemista mellett. Ehhez képest amikor beléptem a gimnáziumi tanterembe, örömmel láttam, hogy a körbe rendezett székeken a 18 év felett valamennyi korosztály jelen van.

Ági: Azt tudtam, hogy jó lesz, de nem tudtam, hogy mit jelent az emberi jogi képzések módszertana és a tematikája, mit takar majd, hogyan, milyen formában kerül majd átadásra kerül, számomra megfoghatatlan volt, hogyan fog kinézni. Ilyen játékos formára nem is gondoltam.

Szandra: Úgy gondoltam, hogy részletesebben beszélünk majd az emberi jogokról szakmai szempontból. Esetleg közösen elolvasunk és megbeszélünk néhány fontos joganyagot. Ez nem így történt. A képzés sokkal interaktívabb, gyakorlatiasabb volt rengeteg játékkal. Teljesen más élményben volt részem, mint amire számítottam, de ez pozitív csalódás volt. Sokat tanultam a közös játékok által, és azáltal, hogy a saját bőrömön is megtapasztalhattam, milyen hogyan hatnak a játékok.

4. Melyik téma/feladat/játék tetszett a legjobban?

Betti: Nekem szakmailag (emberi jogi tudás) a "Gyűlölet-bűncselekmény" óra adta a legtöbbet, emberileg a legnagyobb hatással a "Mi lenne, ha...?" óra volt rám, amelyen azt a helyzetet szimuláltuk, hogy én mit tennék, ha hirtelen kitörne körülöttem egy háború.

A legjobban a két "Hőmérő" feladatot élveztem. Ebben a játékban olyan mondatokkal kapcsolatban kellett állást foglalniuk és érvelniük, mint pl.: "A képzés sikere nagy részt a képző személyén múlik" vagy hogy "Szívesen veszem-elfogadom-elutasítom a roma emberek társaságát".

Ági: Mind tetszett, hisz mind másért volt jó. Nagyon sokféle játék volt. Amit ki tudnék emelni, az a bemutatkozós játék, amikor a másik nevét kellett megtanulni (jó memóriajáték volt), tetszett az 5 ujjas játék, és az, amikor azt kellett családként elképzelnünk mit tennénk ha menekülni kellene az országból, tetszett Áron (Demeter Áron, emberi jogi szakértő és média) gyűlölet-bűncselekmény órája, rendkívül felkészült volt, lekötötte a figyelmem és kicsit kizökkentünk a sok játszós óra közül.

Szandra: Nehéz választani, mert alapvetően mindegyik óra tetszett. Talán az „Ellenség-óra”, illetve a szerepkártyás feladat volt rám a legnagyobb hatással.

5. Mit gondolsz, milyen formában fogod hasznosítani az itt megszerzett tudást?

Betti: A képzés után részt vettem az Amnesty International Magyarország által az emberi jogok iránt érdeklődő 12-18 évesek számára Balatonakaliba szervezett nyári táborban, ahol volt alkalmam próbára tenni és fejleszteni a tudásomat. Remélem, hogy lesz folytatás, további lehetőségek, hogy minél több iskolába juthat el egy-egy óratípus vagy a 4 alkalmas órasorozat, hogy minél több iskola kapcsolódik be az idén megújuló Összpont versenybe, illetve válik Emberi Jogi Barát Iskolává, és hogy az én életem (szabadidőm) is megengedi az aktív szerepvállalást ebben.

Ági: Mindenféleképp szeretnék bekapcsolódni az Amnesty munkájába, akár táborokba elmenni, iskolákba órákat tartani, önkénteskedni, mindenféleképp továbbadni a tudást gyerekeknek, barátoknak, ismerősöknek, hisz a mindennapi életemben is ezeket az értékeket, szemlélete tartom fontosnak.

A volt iskolaigazgatómnak már ajánlottam az órákat, várom a válaszát, hogy nyitott-e rá.

Szandra: Az Amnesty nyári tábora mellett, remélem, hogy ősztől lesz alkalmam majd venni amnestys képzéseken középiskolában. E mellett, úgy gondolom, hogy a megszerzett tudás univerzális, így azt oktatóórákon kívül is felhasználhatom ha gyermekek/gyermek közelében vagyok.

6. Szeretnél még valamit elmondani a képzéssel kapcsolatban?

Betti: Szeretném megköszönni Annamarinak (Landy Annamária, emberi jogi képzési koordinátor) és Konrádnak (Ferenczy Konrád, szakmai önkéntes), hogy a hétvégéiket és az energiájukat arra áldozták, hogy a tudásukat megosszák velünk. Szeretném megköszönni az immáron képzőtársaimnak, hogy egy ennyire pozitív, befogadó és együttműködő csapat tagja lehettem és lehetek.

Ági: Én is köszönöm a lehetőséget az Amnestynek, Annamarinak és Konrádnak, hogy megtartották ezeket az órákat és a többieknek, hogy Bettit idézve köszönöm, hogy „egy ennyire pozitív, befogadó és együttműködő csapat tagja lehettem és lehetek”.

Szandra: Szeretném megköszönni a lehetőséget, valamint ajánlani a képzést minden érdeklődőnek. Szuper élmény volt!

Bejegyzés helye:Emberi jogi oktatás