A Mexikó-szerte pusztítást hozó drogháborúról szóló merész tudósításairól ismert Javier Valdez Cárdenas meggyilkolása országszerte komoly megdöbbenést keltett.

Munkája különösen ismert volt szülővárosában, a Sinaola államban található Culiacánban, ahol emberek ezrei túszai egy olyan háborúnak, amely a kíméletlen drogkartellek és a kormányzat között zajlik, és amelyben a hatóságok képtelenek megvédeni az állampolgárokat és összejátszanak a bűnözőkkel.

Javiert a Riodoce szerkesztősége mellett lőtte le egy ismeretlen tettes. A Riodoce hetilap, amelyet Javier alapított, azon kevés újságok egyike, amely tudósítani mert a környéken elkövetett gyilkosságokról és leszámolásokról.

Miután az újságíró életét követelő lövöldözésről beszámoltak a hírekben, ömlöttek az üzenetek Mexikó valamennyi szegletéből csakúgy, mint a világ más tájairól. Javier olyan újságíró volt, aki megbízható információkkal bírt és emiatt köztiszteletnek örvendett.

Javier Valdez Cárdenas

Az üzenetek egyike azonban kitűnt a többi közül, talán éppen az iróniája miatt.

Nemsokkal azután, hogy a bűncselekményről szóló hírek eljutottak a szélesebb nyilvánossághoz, Enrique Peña Nieto mexikói elnök azt nyilatkozta, hogy kormánya “a sajtószabadság elkötelezett híve”, és utasította a szövetségi ügyészeket, hogy segítsék az állami hatóságok által indított nyomozást.

Peña Nieto elnöknek azonban nem kellene megdöbbennie Javier meggyilkolásán. Sőt, ha már január óta figyelemmel követi a híreket, még csak meg sem szabadna lepődnie.

Javier a hatodik olyan újságíró volt, akit a munkája miatt 2017-ben eddig meggyilkoltak. Az Article 19 nevű szervezet szerint 2000 óta Mexikóban 106 újságírót öltek meg, 33-at azóta, hogy Peña Nieto elnök öt évvel ezelőtt elfoglalta hivatalát.

Vagyis havonta átlagosan egy újságíró gyilkosság áldozatául esik az országban.

Mexikóban az újságírás életveszélyes hivatás. Maximino Rodríguez, Cecilio Pineda, Ricardo Monlui, Miroslava Breach, Jonathan Rodríguez és Javier mind azért haltak meg, mert olyan hivatásuk volt, amely nem csak elismerést, de védelmet is érdemelne a hatóságok részéről.

Az újságírók a Mexikóban dúló emberi jogi válság frontvonalában állnak. Sokan közülük napi rendszerességgel teszik ki magukat életveszélyes helyzeteknek azért, hogy reményt adjanak országuknak. Minél távolabb megyünk Mexikóvárostól, a helyzet annál rosszabbá válik. A drogkartellek folytonos zaklatásának kitett, a bűnözőkkel gyakran összejátszó hatóságok által ignorált újságírók sehova nem fordulhatnak védelemért. Rendíthetetlen elkötelezettségük az, ami ezeket az embereket mégis mindig előbbre viszi a fenyegetések, a veszély, az igen kevés elismerés és támogatás ellenére.

Huffington Post CanadaEnrique Peña Nieto

Sokan a január óta meggyilkolt újságírók közül - így Javiert is – számos fenyegetést kapott a merényletet megelőzően.

A múlt hónapban Javier a következőt nyilatkozta az Index on Censorship elnevezésű, a szólásszabadságért küzdő szervezetnek: “Többször felhívtak, hogy álljak le bizonyos gyilkosságok felderítésével, illetve drogbárók elleni nyomozással. Fontos információkat kellett visszatartanom, mert megölték volna a családtagjaimat, ha mégis jár a szám.”

A hatóságok azonban nem vettek tudomást ezekről a fenyegetésekről.

un.org

A 2000 óta meggyilkolt 106 újságíró ügyében indított nyomozások a legnagyobb jóindulat mellett is legalább elégtelenek. Egyetlen embert sem vontak felelősségre, ami azt a vérfagyasztó üzenetet küldi, hogy tulajdonképpen oké újságírókat lelőni.

2010-ben Mexikó büszkén iktatta be hivatalába a szólásszabadságot érintő bűncselekmények felderítésével megbízott új különleges ügyészt, akinek azonban eddig semmilyen eredményt nem sikerült elérnie sem a jogvédők, sem az újságírók védelme területén.

Nem kérdés, hogy az újságírók elleni támadáshullám egyre nagyobb méreteket ölt. Miért nem tesznek hát a hatóságok többet azért, hogy megállítsák a sajtó képviselőinek levadászását?

Talán attól félnek, amit ezek az újságírók esetleg feltárnak?

Mexikóban súlyos emberi jogi válság van: több mint 30 000 embert tartanak jelenleg eltűntként nyilván, a rendőrség bevett “nyomozása” gyakorta nem jelent mást, mint kivégzést és kínzást.

A Javierhez hasonló bátor újságírók munkája nélkül sok ilyen jogsértés soha nem kerülne napvilágra.

Az újságírók munkájának védelme és elismerése helyett a Peña Nieto adminisztráció inkább arra koncentrál, hogy kivezényelje a katonaságot és az erőszak ellen még több erőszakkal vegye fel a harcot. Egy olyan stratégia ez, amely csak tovább ront a már amúgy is katasztrofális helyzeten.

Peña Nieto elnök téved.

A semmitmondó Twitter üzenetek helyett a kormányzatnak minden erejével arra kellene koncentrálnia, hogy létrehozzon egy olyan átfogó stratégiát, amely alkalmas a jogvédők és az újságírók elleni támadások megfékezésére és megelőzésére. Egy stratégiát, amely túlmutat a támogató tweeteken és a szólásszabadságról szóló üres frázisokon, egy stratégiát, amely megalapozott és végrehajtható. Mindenekelőtt azonban, véget kell vetni a bűnözők büntetlenségnek.

Amennyiben pedig a Peña Nieto adminisztráció nem képes megbirkózni a feladattal, úgy lehetne annyira alázatos, hogy jogsértések kezelésében járatos nemzetközi szakértőktől vagy szervezetektől kérjen segítséget, hogy eleget tegyen az ENSZ és az Emberi Jogok Amerikaközi Rendszerének ajánlásainak.

Mikor egy olyan ismert újságírót gyilkolnak meg hidegvérrel, mint amilyen Javier volt, azzal minden mexikói újságírónak is halálos fenyegetést küldenek. Miközben az ország próbálja feldolgozni Javier tragikus halálát, mindenkit egy kérdés foglalkoztat csak: ki lesz a következő?

Csak a tettek vethetnek véget a vérontásnak. Minden ami ennél kevesebb - még ha az egy szép Twitter üzenet is - értelmetlen.

Az írás eredetileg a Newsweekben jelent meg.

Bejegyzés helye:Bátorság